Ellenzéki álomcsőd
Az uborkaszezonban a baloldal egyedül volt a színpadon, mégis felsült a produkciójával. Már a rendkívüli parlamenti ülésnap összehívása is sokakat megrémisztett, mivel azt hitték, hogy az április 3-án történelmi vereséget elszenvedő baloldal pártjai ismét összeállnak. A hat párt által felhozott hat javaslat leginkább a kormány háborús inflációt fékező intézkedéseire való megkésett reakció és se nem valós alternatíva, se nem eredeti ötlet. Azt még a baloldali sajtó is megírta, hogy a felhozott javaslatok megalapozatlanok, mert nincsenek költségvetési javaslatokkal ellentételezve.
Az a tény, hogy még ezt a vérszegény produkciót is sikerült két párhuzamos népszavazási kezdeményezéssel beárnyékolni, nem csupán a baloldalon belüli koordináció hiányát mutatja, hanem a politikai érzékét is. Az nagyon látszik, hogy a két javaslattevő, Ujhelyi István és Gyöngyösi Márton görcsösen ragaszkodik EP-mandátumához, amit 2024 után is szívesen megőriznének. Ujhelyinek már nem akar pártelnök lenni, annál érdekesebb Gyöngyösi produkciója, aki Brüsszelből, “távvezérléssel” irányítja pártját. Most erre a népszavazási kezdeményezésre futotta, ami mögül előbb a DK, majd a Momentum hátrált ki.
A baloldal sokadik lebőgésének csendjébe mondta be Bokros Lajos az “államcsődöt”, ami leginkább az ellenzékiek álma, semmint valós veszély. Látszik, hogy a Gyurcsány Ferenc által az őszödi beszédben erősen lepontozott balliberális közgazdászok nem siettek a több pártot is megjárt korábbi pénzügyminiszter álláspontjának támogatására.
Bokros Lajos - Most csak 3 pontja van.
Pár nappal később Róna Péter kimondta azt, amibe a baloldali buborékban pártjaik vergődése láttán sokan kapaszkodnak, hogy “majd jön az EU / IMF és kierőszakolja a kormányváltást”. A dolog szépséghibája, hogy ő ezt már egy bő évtizede mondja, és 2010 óta megszorítás helyett mindig igazságos teherviselés (most éppen nyugaton is lemásolt extraprofitadó, Windfall Tax), kétharmadból pedig újabb kétharmad lett.
Miközben tehát a balliberálisok “államcsődről” álmodnak, a költségvetés rekordbevétellel zárta az előző hónapot és a már eddig is rekordokat döntögető új beruházások után szintén most jelentették be Magyarország eddigi történetének legnagyobb befektetését, egy háromezermilliárd forintos kínai akkumulátorgyár építését. És még hol van az év vége?
Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a sokadik “felbomlott a V4”, “Budapest elszigetelt” mantra után szintén a múlt héten elégelte meg a lengyel kormány Brüsszel politikai zsarolását, így a lengyel álláspont ismét közeledik a magyarhoz, jól tudva, hogy amennyiben a bizottság Varsónak enged, kénytelen lesz Budapestnek is engedni.
Az “államcsődről” szőtt álom csődje után az ellenzéki buborékra ismét ráköszönt a valóság. A tüntetők után a szavazók sem kérnek ebből a baloldalból. A Momentum és MZP a DK-val veszekszik. A Jobbik romjain a sokadik mandátum tolvaj párt bont zászlót. Az “elhervadt a szegfű” MSZP őszi kongresszusára készül lasszóval sem tud férfi társelnök-jelöltet fogni.
Egy, csak egy baloldali párt van, amely stabilan hozza a formáját: Gyurcsány DK-ja most “összefogás” helyett éppen “készül”. Mint kiderül, arra készülnek, hogy “ősszel egy olyan kormánya lesz az országnak, amely az emberek problémáival foglalkozik”. Szóljon már nekik valaki, hogy a szavazók felhatalmazásából idestova 12 éve pont ilyen kormánya van az országnak, amit most választottak harmadszor újra. Mert Magyarországon mi, magyarok döntünk a kormányról, és nem az EU, vagy az IMF.
Fotó: MTI/Beliczay László