Elemér

Olvasom, hogy 87-es éves korában elhunyt Hankiss Elemér, eredetileg strukturalista irodalomtörténész, majd – saját öndefiníciója szerint – tudatos pályamódosítást végrehajtó értékszociológus. Utóbbi minőségében a rendszerváltás után, az MTV elnökeként egy igen kiélezett közéleti időszakban frontvonalbeli média-politikai szerepet is vállalt, hogy aztán életének utolsó szakaszában a „Találjuk ki Magyarországot!” című országos (?) mozgalom ötletgazdájaként – sőt ennek egyes egyedüli megjelenítőjeként – észlelhessük Őt a különböző média-felületeken.

Személyesen és szakmailag – noha akkoriban közös intézményben dolgoztunk (MTA Szociológiai Kutató Intézet) – csupán felületesen ismertem. Kötelező találkozásaink során fura, elidegenítően elvékonyuló hanghordozása ellenére rögtön „levettem róla” azt a kulturáltságot, amit az útnak indító szülői környezetből von Haus aus hozott magával, s amit a rendszerváltás utáni – kölcsönösen gerjesztett – lövészárok hangulatban igencsak pozitív értelmiségi stratégiának véltem.

Hankiss – legyen bár szociológusi teljesítményéről, filozofikusnak szánt utolsó könyveiről akármi is a véleményünk... – az adott közéleti közegben, szándéka szerint a józanság és a párbeszéd irányába mozdította volna el a lövészárok-mentalitás torz és kölcsönösen teljesítményhiányos produkcióit. A lehetőleg minél több „kígyót-békát köpködjünk egymásra, mert itt és most ez a lényeg” attitűdje helyett az üljünk le és beszéljük meg mentalitást szerette volna példává emelni – de talán nem szentségtörés halálának alkalmából kimondani: sajnos, vajmi kevés sikerrel.

Ám ez a „sajnos” elsősorban a konzervatív oldalnak adhatna most némi apropót az elmélázásra. Hankiss se bolseviknek (pláne komcsinak), se dogmatikus liberálisnak, sem pedig neoliberálisnak nem minősíthető. Közéletileg szinte minden tulajdonsága a „hídember” szerepére predesztinálta volna, mégis – ahogy ez nekrológjaiból is kivehető – véglegesen ott rekedt a másik parton.

Miért?

Vajon gondolkodik most ezen a jobboldalon valaki?