Egységben is gyengék

Az embereket ugyan ez nem gyógyítja meg, de legalább nem kell beszélni arról a látványos összeomlásról, ami ezekben a hetekben temeti maga alá Nyugat-Európát. Pont jó lesz arra, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy Párizsban nem tudják karanténba parancsolni a migránsokat, hogy az olasz egészségügy összeomlott, vagy hogy a lesajnált és állandóan kioktatott kelet-európai országok vendégmunkásai nélkül leáll a nyugati gazdaság.

Ezt a taktikát nem először vetik be a nyugati döntéshozók és véleményformálók, ráadásul ebben óriási segítségükre van a hazai ellenzék.  Az utóbbi években valóságos ökoszisztémává vált a nyugat-európai elit és a magyar baloldali ellenzék összejátszása. Nézzük meg ezt közelebbről.

A nyugati elitet kettős átok sújtja: egyrészt ötlettelenek, másrészt pedig, valamilyen oknál fogva, képtelenek vagy legalábbis nem hajlandóak foglalkozni a lényeges dolgokkal. Ilyenkor siet segítségükre a magyar ellenzék és telekürtöli a nyugati sajtót azzal, hogy Magyarországon boooooorzalmas dolgok történnek. A nyugati elitnek úgy kellenek ezek az álhírek, mint Jean-C. Junckernek a reggeli konyak az ébredéshez.

Végre valami, amin heteken át csámcsoghatnak. Amiről nyilatkozhatnak, interjút adhatnak, újságcikkeket írhatnak, tárgyalásokat és meghallgatásokat tarthatnak, eljárásokat indíthatnak és jelentéseket fogadhatnak el. Egy időre sikeresen palástolják az impotenciájukat, és nem kell a valódi problémákkal sem foglalkozniuk. A kapcsolat igazi szimbiózis, hiszen a magyar ellenzék is nyer vele: megerősítést és esetleg némi pénzt is. Valódi win-win szituáció.

Jean Asselborn, a 2004 óta hatalmon lévő luxemburgi külügyminiszter, aki szerint Magyarország "politikai karanténba való". 

Ez a szimbionta kapcsolat, mondhatni, igencsak bejáratott. Gondoljunk csak a „rabszolgatörvény” evolúciójára. A hazai ellenzék feljátszotta a témát a nyugati elvtársaknak, majd a The Guardian-től kezdve a New York Times-on át az összes neves nyugati lap hosszú cikkekben, sőt cikksorozatokban foglalkozott a „Hungarian slave law”-val. Mainstream nyugati politikusok is aggódó arccal nyilatkoztak meg az ügyben. Magyarországon azóta se láttak rabszolgát, ellenben a rabszolgatörvényt kiáltó ellenzék most siratja a munkanélkülieket. Pedig ha következetesek lennének, akkor örülniük kellene, hiszen az emberek épp most szabadulnak fel a rabszolgaság igája alól. Nem, nem én vagyok cinikus, hanem az ellenzék.

Ugyanez a történet játszódott le a déli határkerítés és a jogi határzár kapcsán is. A nyugati elit csont nélkül átvette a magyar ellenzék frázisait, és kórusban vádolták emberiség elleni bűntettel a magyar kormányt. Az már más kérdés, hogy most ugyanez a nyugati elit küld erősítést – egyébként nagyon helyesen – az éles lőszert használó görög határvédelemnek. Ezek a migránsok már nem érdeklik a kényes ízlésű nyugati sajtót.

Egy ideig persze még el lehet szórakozni Magyarország elítélésével, lehet fenyegetőzni gittegyletekből való kizárással, hetes cikkellyel, de ez az idő nem a fenyegetőzőknek dolgozik.  

(Kép forrása: itt.)