Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

Egyesült és operettállamok: a káosz éve

A káosz egyaránt melegágya a koronavírus pusztításának és a választási csalásnak.

Miközben az egyik Brüsszel és magyarországi szócsővei még mindig a jogállamisági univerzum önkényes tágításával terelnék össze az Európai Egyesült Államokat; a másik Brüsszel éppen összeomlik a rendezetlenség mint államszervezési modell halálos súlya alatt; a másik, az eredeti Egyesült Államok pedig eddig tőle elképzelhetetlen módon az operettállamiság jegyeit mutatja. Szomorú látlelettel fordul a nyugati megacivilizáció a 21. század sorsdöntő évtizedeire.

Az Amerikai Egyesült Államok pár nappal ezelőttig a világ legerősebb, legbefolyásosabb országa és legstabilabb (még ha bevallottan “üzleti”) demokráciája” volt. Sikerének titka az emberi méltóság keresztény értelmezésén alapuló személyes szabadság és boldoguláskeresés, valamint a stabilitást biztosító rendezettség termékeny kombinációja. Az USA most minden jel szerint képtelen volt úgy megszervezni a legfontosabb országos választást, hogy abban ne fordulhassanak elő tömeges, rendszerszintű visszaélési lehetőségek. A választásra jogosult helyi népességet meghaladó számú regisztrált szavazó, kallódó (majd a megfelelő helyen, a megfelelő időben előbukkanó) levélszavazatok, a kampányban és azóta is az esélyegyenlőséget semmibe vevő módon pártos sajtó, nyílt, kommunista stílusú cenzúrát alkalmazó, felelősségre nem vonható közösségi médiamonopólium - a 2020-as amerikai elnökválasztás lesújtó képet fest a nyugati civilizáció elmúlt 150 évének legdinamikusabb szereplőjéről. Az Alkotmányban még az elektori bonyolítással együtt is áttekinthető, gyerekeknek is könnyen elmagyarázható választási rendszer végzetét a rendezettség feladása, a káosz szabadon engedése hozta el: a választást a gyakorlatban lebonyolító tagállamok egyenként változó választási gyakorlatából fakadó káosz 2020-ra túllépett a “kis színes” kategórián, és súlyosan károsíthatja az amerikai demokráciába vetett bizalmat bel- és külföldön egyaránt. Ha (amikor?) Joe Biden nyeri az elnökválasztást, az USA történetében különleges lapokra kerülnek majd a Káosz Nagy Menetelésének hónapjai, melyek 2020 nyarának fosztogató-gyújtogató erőszakhullámától kezdve (mely ellen nem léptek fel kellő eréllyel a hatóságok) a káoszba fordult választásig és minimum az új elnök beiktatásáig tartanak.


A Nyugaton egyre terjedő káosz nemcsak a tengerentúlon szedi áldozatait, de az Európai Egyesült Államok leendő (?) fővárosában, a szimbolikus jelentőségű Brüsszelben és Belgiumban is. Miközben az Európai Parlament valós és virtuális falain belül centiméterről centiméterre araszol előre a nem is annyira bújtatott föderalizáció, élőpajzsként használva sokmillió olasz, spanyol, görög és más európai polgár életét és megélhetését; addig a falakon kívül szó szerint az életéért küzd Belgium. Még a hazai liberális köröknek, akik az országot példaként szokták emlegetni, is feltűnt a koronavírus-járvány teljes elszabadulásának tragédiája. Mintha a valóság bekopogásával, a dolgok élesre fordulásával már nem olvasnánk olyan magvas gondolatokat, hogy “rendes, kulturált európai országba nem is kell központi államapparátus”; “bezzeg Belgium milyen jól elvan évekig is kormány nélkül is”; “csak mi magyarok vagyunk ilyen központosítás-mániások ”;”a bevándorló Belgium a sokszínűség gyönyörű káosza”; “és még füvezni is lehet, nem úgy, mint a diktatúrában”. A rendezettség hiánya akkor ütközik ki igazán, ha a dolgok komolyra, sőt, komorra fordulnak. Választási zűrzavarban, járványhelyzetben, a terror sötét óráiban a káosz prófétáira senki nem kiváncsi - de nagyon gyorsan felejtünk.

A szabadság és a rendezettség egyensúlyának megbomlása aláássa a Nyugat biztonságát és versenyképességét. Amerikának és Európának éppen ezért tanulnia kell a Káosz Évéből.