Egy övezet, egy út

Kína nyugati nyitása

Alig egy hete Kínában jártam. Egészen elképesztő az a fejlődés, amit tapasztaltam a hat évvel ezelőtti utamhoz képest. Nem is elsősorban az infrastruktúrára gondolok, hanem a kínaiak mentalitásában bekövetkező változásra. Annyira lenyűgözött a pekingi repülőtér hangulata (és lekötöttek az otthoni feladataim), hogy mire visszaértem a mosdóból belföldi csatlakozásomhoz, két kapuval és egy prímszámmal arrébb ültem le. Így annak rendje és módja szerint lekéstem a járatom. Mert ki gondolná magyar fejjel, hogy Peking és az onnan repülővel két és fél órára lévő 17 milliós Csuncsing (Chonqing) között fél óránként közlekednek a repülők, sűrűbben mint a volánbusz Miskolc és ’Barcika között. Azt végképp nem gondoltam volna, hogy velem, a cseppel a tengerben, a homokkal a sivatagban, szóval velem majd annyira készségesek lesznek, hogy pótdíj megfizetése nélkül átfoglalják a jegyem az egyik esti járatra, miután töredelmesen még azt is bevallom, hogy önhibámból maradtam le a csatlakozásomról.


(Nemzetközi Repülőtér, Peking, Kína. Kép forrása: itt.)

Persze, minden általánosítás pontatlan és benyomásaim teljesen szubjektívek, ezért a személyes példák sorát nem folytatnám. Beszédesebb a Pew Research Center évente készített felmérése, amelyből kiderül, hogy a kínaiak a leginkább elégedettek a dolgok alakulásával. A Pew legfrissebb felmérése azt mutatja, hogy a kínaiak 87 százaléka szerint jó irányba mennek a dolgok, ezzel szemben Európában a németek a legoptimistábbak a maguk 59 százalékával, míg a sort a görögök zárják 2014-ben, ahol csupán a megkérdezettek 5 százaléka tekint optimistán a jövőbe. (Magyarország nem szerepelt a Pew 2014-es felmérésében.)

És hogy mit hoz a jövő Kína számára? A grandiózus konferencia Csuncsingban, amelyet a kínai miniszterelnök-helyettes, Csang Kao-li (Zhang Gaoli) nyitott meg, és amelyen többek között előadást tartott Dominique de Villepin, volt francia miniszterelnök is, ezzel a kérdéssel foglalkozott. Egészen pontosan Ázsia és Európa összekötésének lehetőségével, a régi selyemút mentén található nemzetállamok egy gazdasági övezetbe integrálásával, amiről az „Egy övezet, egy út” stratégia szól. Ugyanis Kína elemi érdeke nyitnia Nyugat felé, amennyiben fenn szeretné tartani békés fejlődését. Kína hatalmas kapacitástöbblettel rendelkezik, és most már olyan technológiai tudással, valamint know-how-val is, amire egészen biztosan akad kereslet Belső-Ázsia fejlesztési projektjeiben. Ehhez tőkét is tud adni, hiszen devizatartalékai meghaladják a 3700 milliárd dollárt, ami nagyjából százharminchatszorosa annak, amit 2014-2020 között fejlesztésre lehívhat Magyarország az Európai Uniótól. Továbbá az „Egy övezet, egy út” stratégiában szerepel és így a konferencián is felmerült a szabályok és a szakpolitikák harmonizálásának a kérdése is. Valljuk meg, ennek mi is örülnénk, hiszen eléggé bonyolultnak tűnnek a Kínába történő exportálás szabályai.

Kína kifejezett szándéka, hogy win-win üzleteket kössön az övezet országaival. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Azon is múlik, hogy meg tudjuk-e tölteni tartalommal.