Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Egy ország, két akarat?

Egy ország: az Egyesült Királyság. Két petíció: egy a bevándorlás mellett, egy pedig ellene. Közel ugyanannyi támogató aláírás. Mi történik a szigetországban?

Demokráciáról beszélve sokszor elfelejtjük, hogy az önmagában nem jelent szabadságot, jogállamiságot, nem jelenti az emberi jogok védelmét. Hajlamosak vagyunk a demokráciát összemosni ezekkel a fogalmakkal, pedig a demokrácia valójában mindössze egy eljárást, egy procedúrát jelöl, azt a módot, ahogyan egy közösség meghozza a döntéseit. A demokrácia tehát nem maga a tartalom, csak a forma.

Az, hogy milyen tartalommal telik meg a demokratikus eljárás, attól függ, hogy kik vesznek részt benne. Ha pedig egy terület, egy ország lakossága etnikai és kulturális értelemben jelentősen átalakul, akkor ugyanaz a demokrácia egészen más eredményekhez, más tartalomhoz vezethet.


Ez a magyarázata annak, hogy az Egyesült Királyságban jelenleg közel ugyanannyian támogatnak egy, a bevándorlást protezsáló, és egy, a migrációt korlátozni kívánó petíciót: Jelenleg 444 154 aláírója van annak a petíciónak, amelynek célja, hogy az Egyesült Királyság több menekültet fogadjon be, és növelje a menekült bevándorlók támogatását. A másik petíciót, amelyik az Iszlám Állam legyőzéséig leállítaná a migránsok befogadását és lezárná a Királyság határait, eddig 439 108-an írtak alá.

Az Egyesült Királyság megosztott a bevándorlás kérdésében – gondolhatjuk a fentieket olvasva. Érdemes azonban vetnünk egy pillantást a petíciókat aláírók földrajzi helyzetére. Hol laknak azok, akik támogatják a migrációt, és hol élnek azok, akik ellenzik azt? Az alábbi térképek megválaszolják a kérdésünket:

A bal oldali térképen a migránsok befogadását támogató, a jobb oldalin pedig a határok lezárását sürgető aláírók megoszlása látható, választókerületi bontásban. A szín mélysége az aláírók arányát jelöli az adott kerületben:

 

A térképek közti különbség döbbenetes. A migránsok befogadása melletti petíciót támogatók döntő többsége néhány nagyvárosban (Cambridge, Bristol, Brighton, Manchester, Glasgowb, Edinburgh), és legfőképp Londonban koncentrálódik. Éppen azokon a területeken, ahol a legnagyobb muszlim (elsősorban pakisztáni és bangladesi) közösségek élnek. Londonban választókerületi pontossággal megegyeznek azok a területek, ahol 15-20% feletti a muszlimok aránya, és ahol a legtöbben aláírták a migránsok befogadását támogató petíciót.

Ezzel szemben a korlátlan migrációt ellenzők sokkal kevésbé koncentráltan élnek az Egyesült Királyságban, a támogatókhoz képest jóval kiegyenlítettebben vannak jelen az ország egész területén. Nem meglepő módon azonban a bevándorlást ellenző petíciót azokban a városokban írták alá a legtöbben, amelyekben (vagy a környékükön) számottevő muszlim közösség él (Blackburn, Bradford, Birmingham).

(Imádkozó muszlimok London utcáin.)

A petíciók még egy tanulsággal bírnak: felhívják a figyelmünket arra, hogy a bevándorlóknak nem kell számbeli fölénybe kerülniük ahhoz, hogy érvényesíteni tudják akaratukat. A petíciókat aláírók számából láthatjuk: a bevándorló kisebbség politikai akarata erősebb lehet az őslakos többség közösségénél.