Egy műanyag hőspótlék

Kicsit úgy áll a helyzet Németországban meg a skandinávoknál, mint a második világháború hiánygazdasága idején. Ahogyan Irvin Shaw írja: minden ersatz. Pótbenzin, pótkávé, pótvér, pótkatonák. Igaz, most nem „pótnak”, hanem „mentesnek” hívják. Pedig nincs háború, sőt, óriási anyagi bőség van, még „mindenmentesen” is. Úgy látszik, éppen csak a hitükből fogytak ki ezek a burkusok és még északabbi kollegáik.

Csináltak itt ezért nekünk egy új pótvallást Európában. Úgy hívják, ökoharc és klímaküzdelem. Istene a Földanya összes élőlénye, és egy az ő prófétája: Greta Thurnberg. A kollektív ördögöt ebben a hitpótlékban a nagyvállalatok és persze főként a nyugati (fehérbőrű), burzsoá fogyasztók adják ki. A kis vörös farok már itt kikandikál a dologból, no de lesz ez még cifrább is, mihelyt sikerül a németeknek egy zöld színre mázolt NDK-t megvalósítaniuk.

Grétáról sokat hallhattunk. Kezdődött a klímasztrájkkal – addig nem megy iskolába, amíg meg nem áll a globális felmelegedés, azt hiszem –, folytatódott az ENSZ-ben elmondott hátborzongató beszédével, továbbá az azóta leszerepelt Manfred Weber német csúcsjelölttel való fotózkodással.

Most egy fotót publikált magáról, amelyen vonaton utazik, illetve bejelentette, hogy vitorlázni is fog, méghozzá New Yorkba.

Lássuk először a vonatos fotót. Műanyag zacskóban a kenyér, műanyag zacskóban a vegán (hát persze hogy vegán) saláta, és műanyag dobozból mártogatja a humuszt. Feltételezem, hogy az asztal is műanyag, amiről eszik, továbbá a kupé nagyjából egésze (leszámítva az alumínium fémrészeket). Ennyit a műanyagmentes júliusról.

A vitorlázás kapcsán pedig azt olvashattuk a Guardian című brit mélybalos napilap hasábjain, hogy a Malizia II nevű verseny-vitorláson fog átkelni New Yorkba (mivel oda nem megy vonat, és Gréta nem akar repülni). A Malizia vitorlás jachtokról annyit érdemes tudni, hogy nem olcsó jószágok, továbbá egyáltalán nem természetes anyagokból készültek. Jófajta, kompozit konstrukcióról van szó, további műanyagokkal, acéllal és alumíniummal vegyesen. Ezek a hajók az IMOCA osztályhoz tartoznak, az ilyen jellegű hajócskák ára 100 ezer eurótól indul, de akár 650 ezerért már egész modern kivitelben is lehet kapni. Versenyzés céljára épültek, nem túrahajóként. Úgy látszik, Gréta stábja kényelmetlennek találja a huzavonát az óceánon és gyorsan akarnak túljutni ezen a próbán. Továbbá az is kiderült, hogy nem óhajtják utánozni Thor Heyerdahl és Tim Severin példáit, akik kifejezetten lebomló anyagokból készült hajókkal keltek át óceánokon és tengereken – igaz, teljesen más céllal. Szegény Grétát próbálom elképzelni, ahogy az eddigi, érzelmes modorossággal könyökig lecsúsztatott szvetter helyett a szintén műanyag vitorlás-kezeslábasban kitrapézolja az új versenyparipáját.

Az egész mögött valami egészen macher, a legmesterségesebb modern műmese sejlik fel. Pótmítosz egy hőspótlékkal. De mi ezzel szemben a mi közép-európai környezetvédelmi valóságunk? Egy köznapi, bár megtévesztő nevet viselő távolabbi ismerősöm nyilvános posztjából szeretnék (hellyel-közzel szerkesztve) idézni: „Szemetelni még nem szemeteltem. Mindig volt egy kuka, vagy egy zseb, vagy egy zacsi, amiből aztán ki tudtam dobni később. Voltam már gyerekcsapattal Föld Napja alkalmából erdőben, meg árokparton szemetet szedegetni. A városi ember azt hiszi, hogy ez azt jelenti, hogy kimész egy kis 20 literes nejlonzsákkal, összeszedsz pár mekis dobozt, meg pet palackot, meg alukonzervet, és kész, megszépült a határ. Hát nem. Komplett hűtőgépek, egy kisváros teljes téli/nyári gumiváltási szezonjának összes abroncsa, kanapék, lakásfelújítások bontási törmeléke, festékek, megannyi áru és termék, amit nem az időjárás hord össze, nem véletlenül ejted ki a kocsiból az ablakon, és nem az eső mossa le az útról. A rohadékok helyett évről évre a gyerekre bízni a mező szélén a rendrakást? Előre megfontoltan, aljasul, nyereségvágyból elkövetve szennyezik a környezetünket. Ez ellen küzdünk azzal, hogy marokban hordjuk haza a fair trade kávét zacsi helyett? A Zsukról abroncsot hajigáló vademberek abba fogják hagyni a hajigálást, ha a szökőkútból töltöm a dizájner palackot? Úgy általában kár legyártani csomó mindent műanyagból, ha van tisztességes alternatívája fűből, fából. De az, hogy a belvárosi értelmiség szent üggyé avassa a textilzsákok forradalmát, az szerintem teljes céltévesztés. Egészen máshol van az ellenség, és egészen más jellegű harc tudna ezen úrrá lenni. Ha példamutatóan zacsimentesen élek, akkor nem viszi ki a csávó a régi hűtőt az árokpartra? Hol az összefüggés az én szívószálaim és a Kiskörénél felhalmozódó román-ukrán szeméthalom között? Nevezzük nevén: bűnözés folyik. Valakik ellenünk dolgoznak, nem viszik a konténert a feldolgozóba, nem adják le a gumit és nem fizetik be a termékdíjat, nem ártalmatlanítanak. Kifejezetten abból húznak hasznot, hogy szemetelnek. Tehát közvetve kárt okoznak nekem. Ezek után engem, az eddigi megállapodásokat betartó fogyasztót kiáltanak ki bűnösnek. Ezt úgy hívják: áldozathibáztatás.”

Pontosan az: áldozathibáztatás. Gréta balos öko-vallási szektája ugyanis nem más, mint egy újabb bűntudatkeltési kampány része, amely mögött németországi sarlatánok politikai céljai sejlenek fel.

(Kép forrása itt.)