Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Egy éve Ferenc árnyékában

Az utódpárt utódpártja pont egy éve alakította meg árnyékkormányát. A kommunikációs termék nem hozta el a remélt áttörést sem Gyurcsány Ferenc következetesen leánykori nevét használó felesége, sem a DK számára. A termelési riport következetesen “egymillió szavazóról, húsz százalékos támogatottságról és tizenötezer párttagról” szól, de a kongresszus óta kifulladt a lendület, az ellenzékváltó hangulatot a szivárványkoalíción túli Kutyapárt és Mi Hazánk, valamint számtalan új formáció próbálja meglovagolni.

A DK kritikusai következetesen Gyurcsány-pártól, mint amolyan politikai családi vállalkozásról beszélnek, bár az oligarcha párt címkéje is illene erre a formációra, mivel a nomenklatúra-burzsoázia krémjéhez tartozó Apró-Dobrev-Gyurcsány érdekkör finoman szólva is a politika közelében szerezte meg azt a bizonyos első milliárd millió forintot és a 2002-2010 között elpocsékolt nyolc év balliberális kormányainak idején ezen érdekkör több tagja is ott volt a kormányzat, az uniós források kiosztása és a magánszféra Bermuda-háromszögében.

Gyurcsány Ferenc 2010 után megalapította saját forradalmi élcsapatát pártját, amely az MSZP használható részeiből és a chartás liberális értelmiség SZDSZ romjai alól kikecmergő részéből alakult meg, akik hamar egymásra találtak. A DK párttörténete egy igazi politikai kommunikációs sikertörténet, amely a 2011-es Nulla százaléktól a Műegyetem rakparton 2013. október 23-án “Összefogást!” követelő keménymagon át a “füstös hátsó szobákban” kötött alkukon át vezetett oda, hogy a 2022-es országgyűlési választásra már a DK elnöke gondozta az Elnökök Signal-csoportot.

Árnyékban maradtak


A politikai és kommunikációs “trükkök százaival” sikerült a balliberális oldal legnagyobb pártjává válni, de nem új szavazók megnyerésével, hanem a többi párt — főként az MSZP és a Jobbik — szavazóbázisának einstandolásával. A DK kommunikációja faék egyszerűségű: Ha Orbán Viktor van a kék sarokban, akkor mindig ők akarnak a piros sarokban lenni. Így értjük meg a nemzetállamok Európájával szembeállított Európai Egyesült Államokat, vagy a miniszterelnök következetes támadását, hol a Facebook szabadverseiben, hol parlamenti verbális attakokban.

Ezek a hagyományos politikai eszközök bő tíz százalékos támogatottságot hoztak a DK-nak, ám hiába a szómágia (“Ti mind Gyurcsányok vagytok!”), hiába a megrendelésszagú “kutatások” (“Az ellenzéki szavazók rég túl vannak a Gyurcsány-dilemmán”), a támogatottság továbbra is közelebb van a tíz, mint a húsz százalékhoz. A DK még egy mutatványban jó: tudják, hogy két választás között a törzsszavazókhoz kell szólni, ami megjelenik a közvélemény-kutatásokban, és ezzel a választások előtti alkuk kiindulási alapjában. Onnantól már csak arra kell ügyelniük, hogy ne legyen túl egyszerű az online előválasztás, nehogy a “londoni” magyarok kiüssék az egyik legidősebb átlagéletkorú szavazóbázissal rendelkező párt jelöltjeit a versenyből.

Persze lehet a nagyjából azonos szavazóbázist megszólító fő rivális Jobbik politikai amatőr elnökével olyan alkut is kötni, amiből a DK jön ki jól, vagy a más pártok színeiben megválasztott politikusokat átcsábítani, és így több településen a legnagyobb önkormányzati frakcióvá válni.

Mindez tehát csak bő tíz százalékra volt elég, ami nemhogy egy kormányváltáshoz kevés, de még a Mi Hazák és a Kutyapárt, esetleg egy megerősödő Momentum ellenzéken belüli dominálásához sem elég. Ebben a környezetben jelentették be 2022. szeptember 16-án a DK árnyékkormányát, amely kommunikációs terméknek indult és idővel politikai eszközzé kellett volna válnia, ami nem sikerült.

Nézzünk előbb néhány okot, ami miatt az árnyékkormányra szükség volt: két és fél év után lejárt Dobrev Klára EP-alelnöki megbízatása, így kellett neki egy hangzatos új titulus, ami kiemeli őt a dollárbaloldal többi EP-képviselője közül, és főként a 2026-os miniszterelnök-jelölt aspiráns Donáth Annához képest emeli őt meg a belpolitikai térben.

Az árnyékkormány önmagában egy működő eszköz az angolszász politikában, ám ott nem “fentről” építik azt, hanem “lentről”, vagyis az éppen ellenzékben lévő pártnak valós társadalmi támogatottsága van, és az árnyékminiszterek az őket támogató csoportok problémáit és javaslatait csatornázzák be a nagypolitikába. A DK árnyékkormányánál nem ezt látjuk: ott Dobrev Klára találkozik az érdekképviselőkkel, az adott árnyékminiszter csak statiszta. A DK árnyékkormánya továbbra is a reggeli hírekből gyárt közleményeket, amelyeket a tv-stúdiókban honosítanak tovább, ez se nem kormányképesség, se nem szakpolitikai alternatíva.

A DK kongresszus előtti hetekre időzített átlépési hullámnak is volt üzenete: a más pártokban is tag politikusok csak árnyékkormánybiztosok lehettek, árnyékminiszterek nem. Persze egy “türelmi” periódus után belőlük is lehet árnyékminiszter, mint azt Kocsis-Cake Olivio példája is mutatja.

Miközben Dobrev Klára road show-zik, a párt fő üzeneteit továbbra is férje, Gyurcsány Ferenc kommunikálja, ami az MSZP-ből a kétezres évek elején ismert “kettős” hatalomra emlékeztetne, ha nem egy power couple házaspárról lenne szó. Az elmúlt egy év azt mutatja, hogy sem Dobrev Klárának, sem árnyékkormányának, sem a DK más politikusának nem sikerült Gyurcsány Ferenc árnyékából kilépni. Marad a jól bevált recept, a törzsszavazóknak való udvarlás, a többi párt szalámizása, majd a füstös szobák választás előtti alkui. Talán nem véletlen, hogy a Gyurcsány mellett a legnépszerűtlenebb politikusok táborát erősítő Márki-Zay Péter pont az árnyékkormány megalakulásának első évfordulóján tartja új pártja zászlóbontóját, hátha neki végre sikerül kilépnie Ferenc árnyékából.

(Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu)