Ébredj, Ausztria!

Van a környezetükben tíz éves kisfiú? Történetesen én igen közelről ismerek egyet, négy csemetém közül a kisebbik fiúcska ugyanis épp ennyi idős.

Tudom jól, hiába akkora a szája, mint a bécsi kapu, a lelke valójában egy kisgyermeké. Órákon át molyol kedvenc legói között, mikroszkópján vizsgálja a gyűjtött köveket, leveleket. Ha netán arról kérdezem, tetszik-e neki valamelyik osztálytársa, zavartan utasítja vissza a feltételezést, ebben a korban fiúk és lányok még inkább kerülik, mint kerülgetik egymást. Fenekükön még a tojáshéj, és jól van ez így.


Miközben két és féléves kishúgával elmélyülten kuckót épít mellettem, olvasom a hírt, hogy az osztrák Legfelsőbb Bíróság felfüggesztette újraindította az eljárást egy iraki férfi ellen, aki 2015 decemberében egy bécsi uszoda vécéjében brutálisan megerőszakolt egy tíz esztendős osztrák kisfiút.

A húsz éves iraki bevándorló szörnyűséges tette után visszament a medencébe ugrálni, mintha mi sem történt volna. A gyermeket azóta is pszichológus kezeli, egy ilyen esemény után ki tudja, valaha képes lesz-e normális életet élni, hogy alakul saját és családja jövője? A bíróság első fokon hat év börtönbüntetésre ítélte az elfogott bevándorlót, aki a tett színhelyére egy integrációs program keretében látogatott el. Épp tanulta, hogy kell bécsinek lenni…

De lássuk csak, miért a felfüggesztett ítélet, miért az újraindított bizonyítási eljárás? Az iraki férfi először is védekezésében előadta, hogy „szexuális vészhelyzet” váltotta ki tettét, ugyanis nem tudta magát visszatartani, mert már hónapok óta nem volt senkivel. Az érvelés teljességgel elfogadhatatlan, mégis hol tartana a világ, ha minden kielégületlen férfi kedvére kaphatna el nőket, gyerekeket, ahogy épp pillanatnyi felindulása diktálja? A másodfokon eljáró bíróság mindezt a felháborító vádlotti magyarázkodást azzal fejelte meg, hogy – a vádlott védőjének javaslatát elfogadva - úgy döntött, meg kell vizsgálni, nyelvismeret hiányában a húsz éves férfi esetleg nem gondolhatta-e azt, hogy a tíz éves kisfiú beleegyezett a szexuális kapcsolat létesítésébe. Tessék?! Ezt komolyan gondolja az osztrák bírói kar?!

Régi jogelv, hogy a törvény nem tudása nem mentesít, hogyan mentesíthetne valakit az erőszakos elkövetés (ennek bizonyítása ugyanis a tét) ténye alól az, hogy nem ismeri az adott ország nyelvét, ezért aztán hiheti azt, hogy a kétségbeesett „Nein!” igent jelent a bizarr szexuális formációra. De még ha ezt hinné is, akkor sem, sosem lehet a gátlástalan pedofíliának utat engedni. Hogyan is egyezhetne bele egy tíz éves gyermek bármi efféle rajta elkövetett cselekedetbe?

Beteglelkű, jogot kifacsaró jogtalanság lenne helyt adni ennek a logikának, ami minden jóérzésű ember felháborodását ki kell(ene), hogy váltsa. De vajon mi lehet egy efféle bizonyítási eljárás célja: valamiféle migrációs szerecsenmosdatás vagy ez már Conchita Wurst országa, ahol a szexuális szabadság áll mindenek felett? És ki védi meg majd a gyerekeket?

Valami itt nagyon nincs rendben. Ébredj, Ausztria!