Máthé Áron
Máthé Áron történész

Drónok harca

A gulyáskommunizmus szomorkás világában egyvalami biztosan felvidította a barakk lakóit: ez pedig a magyar gyártású rajzfilmek sora volt. Köztük a Mézga család spin-offjával, Mézga Aladár különös kalandjaival.

 A sorozatban Mézga Aladár űrhajójával éjszakánként különböző furcsa bolygókra repül. Így kerül a Superbellum nevű helyre is. A Superbellum nevű bolygón atom-világháború pusztít, és összesen két ember maradt, a két hadvezér. Ők mindenféle okos eszközzel és fegyverrel viselnek hadat egymás ellen. Mézga Aladárt és kutyáját a „Spion 1” nevű drónnal derítik fel. „Ez a műhold olyan, mint egy kerge szélmalom!” – mondja a megrökönyödött Aladár. 

És mindezt 1972-ben. 

Miért érdekes ez ma? Igen, valamennyien tudjuk, hogy a drónok világában élünk. Arról is értesülhettünk hellyel-közzel, hogy a közel-keleti zavaros harci cselekményekben a nagyhatalmak a halállistájukon szereplő terroristákat, mohamedán felekezeti vezetőket és hadurakat dróntámadással likvidálták. Az azonban valami teljesen újszerű, amikor egy elvileg hagyományosnak mondható háborúban tömegesen vetik be a harci drónokat. Nem másról van szó, mint az örmény-azeri háborúról. „Ez már nem egy sci-fi mozi többé: a drónok háborúja valósággá vált, és most is zajlik” – olvashatjuk a SmallWarJournal nevű szaklapban. Az azeriek naponta (!) számolnak be kisvideók formájában a precíziós csapásmérő okos-eszközökkel (vagyis drónokkal) megsemmisített örmény tankokról, légvédelmi rakétákról, és tüzérségről. 


Vessünk egy pillantást a háborús felekre. Örményország kicsi, szegény és fennmaradása leginkább az orosz támogatástól függ. Bő száz évvel ezelőtt a mai Nyugat-Törökországban élő örmény népességet a török hatóságok az első világháború örve alatt deportálták a sivatagi haláltáborokba, elüldözték, vagy egyszerűen a helyszínen mészárolták le. Az amúgy is az oroszokhoz húzó keresztény örmények maradékának életét csak a cári hadsereg offenzívája mentette meg. Örményország azután a Szovjetunió része lett, a szomszédos Azerbajdzsánnal együtt. A két ország között évtizedek óta tüske Hegyi-Karabah kérdése. Hasonlóan a mi Székelyföldünkhöz, az örmények lakta Hegyi-Karabah (örményül: Artaksah) Azerbajdzsánban fekszik, bőven a határok mögött. Az 1990-es évek elején az örmények a globális örmény diaszpóra segítségével hősies harcokban vereséget mértek az azeriekre, és felszabadították a Hegyi-Karabah régiót, persze közben el is foglalták a közbülső azeri területeket. Az azeriek azóta fenik a fogukat a bosszúra. Azerbajdzsán ugyanis jóval nagyobb, mint Örményország, népessége szaporodik, és van bőven pénze. A törökökkel azonos nyelvet beszélnek (kb. mint a cseh és a szlovák), olajbevételük jelentős, és a törökök segítik őket. A törökök pedig régóta a Nagy-Törökország útjában álló zavaró tényezőnek tekintik az örményeket. Az azerieknek tehát volt pénzük a fegyverkezésre és volt egy nagyobb támogatójuk is. 

Pedig az örményeknek lett volna idejük felkészülni. Már 2016-ban kipróbálták az azeriek a nemzetközi piacon beszerzett drónokat, akkor főként izraeli gyártmányokat. Sikerrel. Ennek ellenére az örmények részéről az a nyilatkozat hangzott el, hogy „nem tartjuk szükségesnek a drága és költséges drónok beszerzését, amikor az ellenséget hagyományos gránátvetőkkel is el lehet találni.” És valóban, a kissé lejárt, de azért nagyot ütni tudó orosz haditechnikával bőven el voltak látva az örmények fegyveres erői. De nem gondolkoztak előre. A drónokkal folytatott kísérletezés ugyanis már 2012-ben (!) elkezdődött. Idén júliusban is már volt egy nagyobbszabású azeri dróntámadás. Az örmény légvédelem eleddig ezeket a próbálkozásokat több-kevesebb sikerrel hárította el, szedett le azeri drónokat, vagy semlegesítette őket elektronikus zavaró berendezésekkel. Egészen mostanáig. Az azeriek ugyanis folyamatosan finomítottak a harci eljárásokon, fejlesztették az eszközrendszert és a bevetési módszereket, és végül most, bő egy hónappal ezelőtt megindított támadásuknál már tömegesen vetették be a török gyártmányú drónjaikat. Sőt, tulajdonképpen nemcsak a hétköznapi értelemben vett drónokról van szó, hanem pilóta-nélküli légieszkökről (UAV). Bár legyártásukhoz óriási tudás-alapú kapacitás szükséges, és tényleg drága mulatságnak tűnnek, de amint megjelennek a harctéren, már olcsónak számítanak, hiszen nagy találati pontossággal, kevés és olcsó muníciót használva tevékenykednek.

Alkalmazásukat egyelőre elsöprő siker kíséri. Mi sem mutatja jobban, hogy néhány nappal ezelőtt a szokásos azeri videójelentésben egy különleges felvétel szerepelt. Célzott csapásméréssel – ahogyan eddig a nagyhatalmak a terroristákat vadászták le – azt a dzsippet lőtték ki, amelyben az örmény Jalal Harutjunjan altábornagy, Hegyi Karabah haderejének parancsnoka utazott.

Az örmény-azeri konfliktus tehát azt mutatja, hogy a drónok a jövő útja. Az amerikai légierő főparancsnoksága a következő év nyarára egy olyan hadi játékot tervez, amelyben egy pilóta nélküli repülőeszköz fog szembeszállni egy hagyományos, ember által vezetett vadászgéppel.  Sőt, egy-egy hagyományos vadászgépből irányított, drón-rajok alkalmazásának kipróbálását is tervezik. (A drón-rajok esetében csak az irónia kedvéért jegyezzük meg, hogy az idézett rajzfilmben az ellenséges bombázók megjelenésekor a „Dongó-fészek: riadó!” parancs hangzik el.)

És most vegyünk egy nagy levegőt, és elszakadva az örmény-azeri háborútól, gondoljunk egy pillanatra a hazai haderő-fejlesztésre. A trianoni tragédia századik évfordulóján legalább az ország jelenlegi területét biztonságban tudhatjuk. A szocialista kormányok alatt a magyar fegyveres erők leépültek, a fegyverzetet elkótyavetyélték, és az egyenruha is elveszítette becsületét. Most azonban a Magyar Honvédség évtizedes lemaradásait pótolja a hagyományos harceszközök beszerzésével. Leopárd tankok, Hiúz/Lynx csapatszállítók, amerikai légvédelmi rakéta-rendszer, Airbus helikopterek, új gépkarabélyok a gyalogságnak – nem is beszélve a szóba került vadászgép-tenderről. Mivel úgy gondolom, hogy bátor katonákból sincs hiány, tehát a humán-erőforrás is feltehetően megfelelő, ezért a nagy képet tekintve ezekkel az eszközökkel a hagyományos fegyverzetek terén a térség legerősebb haderejét tudja kiállítani Magyarország. 

De mi lesz a drónokkal?