Galló Béla
Galló Béla politológus

Csevej a csúcson

A Világgazdasági Fórum davosi távkonferenciáján Macron ezt találta fellőni a digitális örökfelhőbe: „… a modern kapitalizmus ugyan nagy eredményeket ért el a szegénység felszámolásában, de nagyon felerősíti a társadalmi különbségeket (…), a részvényeseket és a fogyasztókat emeli fel, miközben megfeledkezik a munkásokról és károsítja a környezetet (…), mindezzel mély erkölcsi és gazdasági válságot idéz elő.” Magyarán a neoliberalizmus (a modern kapitalizmus) programja passzé. Megbukott.

Pestiesen szólva, ez nem semmi: ennek belátása a mai rendszer egyik első vonalbeli politikai potentátjától eléggé szokatlan.  Akkor is az, ha Macron köztudottan szeret „hírértékű” mondatokat puffogtatni. Egy füst alatt most Fukuyamának is megüzenhette volna: „A történelemnek nincsen vége, stop. Viszont a kapitalizmusnak annyi, stop.”

De nem kanalazzák olyan forrón a francia levest, a németek például langyosabbhoz szoktak.

Nyugis, frau-imázsához híven Merkel ezért is volt visszafogottabb. Korántsem látja ilyen közelinek a véget: csak az elzárkózó, egyéni megoldásokhoz ragaszkodó világ csuklott össze, de az szerinte is nagyon. A kiút pedig mi más lehetne, mint gyorsabban pörgetni, tovább mélyíteni a globalizációt.


Az EU két tengelyhatalma mondta a magáét, mire Kína és Oroszország vezetői a maguk módján bólogattak. Nekik sincs ínyükre a széthulló világ, saját, egyéni megoldásaikhoz azonban módfelett ragaszkodnak. Sőt, Hszi Csin-ping úgy vélte, a nyugati újjáépítési tervek főleg ellenük irányulnak, Kína immár a főmumus. Putyin, az almumus meg avval kecsegtetett, netán ha fegyveres konfliktusok robbannának ki a feszültségek miatt, az „a civilizációnk végét jelentené.” Logikus ütőkártyák: Kínának a gazdasági ereje, Oroszországnak a fegyver-arzenálja nagy. Mindenki azzal érvel, amije van. 

Ázsia és Eurázsia nyilvánvalóvá tette: nem kívánják renoválni a nyugati világtákolmányt, de a romjai alá sem akarnak temetkezni. „Ha az egész emberiség léte a tét, Kínának cselekednie kell”, hangsúlyozta a kínai államfő. „Az új világrendben független államok egyesítenék erejüket a közös célok érdekében”, figyelmeztetett a szuverenitás értékére Putyin.

Világos szavak, offenzív célkitűzés. A világot meg kell menteni, csakhogy nélkülünk - és főleg ellenünkre – nem lehet. Hiába is próbálkozna a Nyugat.   

Akinek pedig a szószólók mindezt leginkább címezték, Joe Biden elnök az Ovális Irodában ez idő tájt íróasztalára hajolt, föl se pillantva papírjaiból. Ő momentán rendeletekkel (!) kormányoz, fél perce se volt rá, hogy a világ megmentésének nyugati tervét a csúcs tudomására hozza: csupán egy elnöki megbízott képviselte országát ezen az online-találkozón. Biden ráér, hiszen az egyik nagy hálózati médiamogul a minap megszellőztette, szeretne még jobban összebútorozni vele, hiszen olyan katonásan sikerült közösen elintézniük Trumpékat az ősszel.

Azonban eredményes frigyük már az EU-főáramot is aggasztja, jóllehet megkönnyebbülve tapsoltak Biden győzelmének. Szóvá is tették most a fórumon, remélik, Amerika segíti majd a nagy médiacégek megfékezését, mégsem járja, hogy a szólásszabadság csorbuljon, bármilyen progresszív cél volt Trump eltüntetése. (Ehhez képest a Twitter éppen most tette indexre az exelnököt, örökre.)    

Csakhogy Brüsszelben elsősorban mégiscsak attól tartanak, az összefonódással az USA szupremáciája tovább nő, manipulációs potenciálja tovább erősödik, s ki tudja, mire használja majd. (Európában jól emlékeznek még a hírhedt Echelon-botrányra…) Például az egyre ádázabb világkereskedelmi háborúban az ilyesmi semmi jót sem ígér Európának: azon a kíméletlen csatatéren vetélytársai egymásnak az atlantiak.  

Macron kissé elsiette hát a gyászjelentést. A neolib kapitalizmus él, logikája - ha lesz is új designja - a régi.  Hogyan is mondta Hobbes? Bellum omnium contra omnes.

Bármiről csevegjenek is a csúcson.

(Kép forrása: itt.)