Csak egy trükk
Ott, ahol a kormányellenes erőknek szánt nyugati pénzeket szervezik, elgondolkodtak. Végtére annyi mani nincs a világon, hogy azt egyre-másra rosszul kiszemelt emberekbe fektessék bele, a politikai hasznosulás minden reménye nélkül. Márki-Zay Péter nagy lecke volt a nyugati hölgyek-uraknak. Csúnyán megbukott, hiába támogatták őt tekintélyes adományokkal, ráadásul ezt még el is fecsegte, noha az ilyesmit aztán végképp nem szokás, főleg nem összegszerűen. Ő aztán lesheti is az újabb utalásokat.
MZP semmiképp se bizonyult jó választásnak. Bár a fasisztáktól a komcsikig szinte mindenkit keblére ölelt, mégse kellett a nómenklatúra-burzsoáziának. Túlságosan zajosan kommunikált, nem értette a félszavaikat, nem az ő kutyájuk kölyke volt, na. Márpedig a nómenklatúra gazdasági ereje, királycsináló bólintása nélkül, külsős pénzek ide vagy oda, senki sem lehet ellenzéki király errefelé.
S királynő sem.
2022-ben éppenséggel Dobrev Klárából akartak királynőt csinálni, minden pozitívumot neki tulajdonítva, amit egy komprádor burzsoázia a saját jelöltjébe csak beleképzelhet. Még az se látszott bajnak, hogy Dobrev egyben Gyurcsányné is. Na és? A férj elementáris politikai elutasítottságát a feleség mássága majd ellensúlyozza. Erre a kétes kísérletükre mégse kerülhetett sor, mert a puding próbáját Márki-Zay, kéz a kézben Karácsony Gergellyel, „önerőből” megakadályozta. Jött a negyedik kétharmados fiaskó, a nómenklatúra tombolt, Gyurcsányék meg családilag elégedetten mosolyogtak. Lám, ide vezet, ha az ellenzék nélkülünk próbálkozik.
Az önzetlen külsős adományozók most új arcot keresnek, hogy megint a bankszámlájukhoz nyúlhassanak.
Újat, de kit?
A hétvégén ez alighanem eldőlt, avval, hogy az ellenzéki szkanderre a Momentum színeiben Donáth Anna is bejelentkezett.
Kiszelly Zoltán („Dobrev, Donáth, MZP”, Mozgástér, február 03.) azt írja, Donáthnak előbb valószínűleg Márki-Zay Péterrel és Karácsony Gergellyel kell az „ellenzékváltó” főnök címéért megküzdenie, hogy aztán Dobrevvel is megütközzön.
Szerintem pedig nem, illetve ha mégis, az előbbiekkel legföljebb csak merő formalitásból. Említett urak mögött nincs erő, személyük, finoman szólva, pótolható. Teljesítményük, még finomabban, távolról sem kielégítő, vagyis sem a külsősök, sem a gazdaságilag potens nómenklatúra nemigen méltathatja őket újabb (még fölöslegesebb) támogatásokra.
Teljesítmény az Donáth mögött sincs még, de egy üres papír még mindig vonzóbbnak tűnhet annál, mint amit krikszkrakszokkal már telefirkáltak.
„Ellenzékváltó” viszont már csak azért sem lehet Donáth, mert ő is nómenklatúra-unoka, szintúgy, mint Dobrev, ha a néhai élcsapatnak nem is ugyanazon osztagából. Kettejük közt sokkal inkább kádercsörte bontakozhat ki, amely az úgynevezett baloldalt mindig is jellemezte: régi harc lesz ez, csak más szereplőkkel, fiatalabb kiadásban.
S hiába tett néhány halvány kritikai utalást hétvégi beszédében Donáth Gyurcsányékra, a csörte csak látszólag lesz ádáz, valójában azonban nem komoly. Egyelőre csak arról szól, hogy az ellenzéki anyagi forrásokat maximalizálják: jöjjön az a pénz kívülről is, meg a nómenklatúra is nyúljon a zsebébe, ha újabb esélyben bizakodik.
Pillanatnyilag a pénzek mobilizálására, az illúzió prolongálására Donáth mutatkozik alkalmasabbnak.
De a végén Gyurcsányék nélkül úgyse jön ki majd az ellenzéki matek.
Ellenzékváltás? Velük? Ugyan.
Ez csak egy trükk. Káder-trükk.