Galló Béla
Galló Béla politológus

Vona, betárazva?

A politika egyik aranyszabálya, hogy a világot barátra és ellenségre osztja, de úgy ám, hogy a barátot sem feltétlenül az érték-szimpátia, hanem az érdek hozza létre, példának okáért az ellenségem ellensége egyben nagy valószínűséggel a barátom is.

(Fotó: MTI/Bruzák Noémi)


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Tekeredik a Jobbik, Fidesz akar lenni

Nincs könnyű helyzetben a Jobbik. A másfél éve meghirdetett néppártosodás programját keresztülhúzta a migrációs krízis.

Miközben a Jobbik nagy tempóval igyekezett a politikai spektrum közepe felé, aközben a szavazók nagy tömege indult el a közép felől a spektrum széle felé. Fél úton Vona Gábor találkozott szavazóival: szervusz Gábor, sziasztok szavazók, köszöntek egymásnak és mindenki ment tovább a maga útján. Vona befelé, a szavazók kifelé. Mire a Jobbik vezérkar észbe kapott, már messze jártak egymástól.


A néppártosodás nehézségei

Mint ahogy azt sejteni lehetett, a Jobbik „néppártosodási” törekvései nem kis ellenállást váltottak ki a tagságon belül. Új ellen-Jobbik szerveződik, ezen felül Novák Előd is egyre önjáróbb.

Minden radikalizmus és fundamentalizmus velejárója a „szektásodás”. Az adott fundamentalista csoport egy bizonyos igazság letéteményesének tekinti magát, az általuk hirdetett igazságot pedig az élet egyetlen megkérdőjelezhetetlen állításának vélik. Ezért mindig kialakul egy vita, ki ismeri jobban, ki képviseli hitelesebben a megkérdőjelezhetetlen igazságot és az abból levezetett elveket. Nem beszélve arról a nehézségről, hogy az adott igazságot a körülmények mentén értelmezni kell: nem lehet tehát pontosan tudni, ki értelmezhet helyesen és melyik értelmezés helyes.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Második front

Ha ez így megy tovább, a választók egy része hamarosan azzal szembesülhet, hogy a Fidesz és a Jobbik között kell majd választania. E mondat nem valamelyik Jobbik-fórum, hanem az MSZP Harmadik Platformjának minapi véleményét tükrözi, s úgy folytatódik, hogy a szocialistáknak – elkerülendő a fenti alternatívát – meg kell nyitniuk a második frontot. Az első fronton a Fidesz, a másodikon meg a Jobbik ellen kellene harcolniuk.

Oké, de eddig nem harcoltak? Vagy nem harcoltak eléggé? Miért nem?

Az MSZP máig sem elemezte a 2010-es történelmi fiaskó, sem a 2014-es kudarcfolytatás belső okait. Pedig ezek között előkelő helyen szerepelne a tény: a Jobbik folyamatosan apasztja a szocialisták potenciális szavazóit, a radikalizmus csábítása jóval erősebb számukra, mint az MSZP balliberálisnak becézett, ám valójában és döntően mindig neoliberális politikája. Lehet szörnyülködni az elkábított választókon, lehet fokozni az agyukra irányuló ballib propagandát, de azért az elég régóta nyilvánvaló már, hogy az urna elé járuló szegény állampolgár végül is melyikre voksol.