Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A cuki Jobbiknak Horthy már ciki

A balliberális értelmiség által körbeudvarolt Jobbiknak nincsen mondata Horthy Miklósról, pedig néhány éve még rajongtak a volt kormányzóért, Vona pártelnök szerint “Ő volt a XX. század legnagyobb magyar államférfija”. A kvótaellenes alaptörvény-módosítás szabotálása után a Jobbik újabb szavazói csoportját köpi szembe.

Ferenc József, Horthy Miklós és Kádár János. A XX. század Magyarországát meghatározó három vitatott vezető máig megosztja a közvéleményt. A baloldal Horthy hosszú országlásának (borzalmas) végét emeli ki, míg a jobboldal Horthynak az 1918-as összeomlást követő 20 év pozitív fejlődését meghatározó szerepére szeret emlékezni.

Kommetár nélkül.

Vona Gábor is ezt a kánont követte egy 2013. novemberi blogbejegyzésében, amikorígy fogalmazott: “Talán nem baj, ha röviden én is megfogalmazom a véleményem róla. Tényleg rövid leszek: Szerintem Ő volt a huszadik század legnagyobb magyar államférfija.” A politikusi stílusát máig kereső Vona mondott persze máskor is nagyokat (pl. “az iszlámról, mint az emberiség utolsó reményéről a globalizáció és liberalizáció sötétjében”), amitől most ugyanúgy menekülne, mint korábbi Horthy-rajongásától.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Simicska milliméterei: blöff, vagy háború?

Nagy követ dobott a Simicska-család a magyar belpolitika állóvizébe. Talán nem véletlenül, hiszen a kötelező betelepítési kvóta elleni alkotmánymódosítás elutasítása óta a baloldallal együtt szavazó Jobbikról alig esik jó szó a médiában. A cukiságkampány eredményként ráadásul már az egy számjegyű támogatás “elérése” sem elképzelhetetlen. Az MSZP-DK és az LMP-Momentum cicaharc árnyékában most a Jobbik is kap némi nyilvánosságot, igaz, leginkább a Simicska-médiában.

Amikor a Jobbik még oligarcházott.

Deus ex machina - így hívják a színházban a rendezői beavatkozást, amellyel egy történet váratlan fordulatot kap. Ilyen volt a magyar belpolitikában Simicska Ádám, majd édesapja, Simicska Lajos bejelentkezése, amellyel a baloldali össze-nem-fogásról ismét a Jobbikra terelték az érdeklődést.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Árulás a javából

A keddi parlamenti szavazáson eldől, hogy a 2018-as választásokra összeáll-e a Jobbik a baloldallal.

Miért gondolom ezt?

A magát nemzeti elkötelezettségű pártnak mondó formáció minden jel szerint arra készül, hogy a baloldali ellenzékkel szavazzon együtt egy olyan szimbolikus ügyben, mint a lex CEU. A párt kemény magjának véleményét minden bizonnyal Toroczkai László Jobbik-alelnök pénteki Facebook bejegyzése tükrözi a legjobban: „Soros egyetemével nem gyáván finomkodni kellene, hanem nemzetbiztonsági veszélyre hivatkozva betiltani, bezárni, a romjait pedig sóval behinteni.”

Ha Vona Gáborék mindenféle mondvacsinált okból holnap mégis a baloldali pártokkal szavaznak együtt, annak csak egy oka lehet. Az, hogy Vonáék szeme előtt egyetlen cél lebeg: hogy kompatibilissé tegyék magukat a ballib pártok és a ballib szavazók számára.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Vona Gábor castingon

Minden korábbi fogadkozás ellenére elindult a baloldali miniszterelnök-jelölti casting. Eddig csupa önjelöltet látunk, további nevek várhatók. A klasszikus baloldali (Botka László), “civil” (Lattmann Tamás) és liberális (Bokros Lajos) jelölt mellett minapi évértékelőjében Vona Gábor is bejelentkezett a baloldali szavazóknál.

A centrális politikai erőtér köszöni szépen, jól van. A balliberális oldalon már tucatnyi párt és pártocska hemzseg, minden fogadkozásuk ellenére a 2013/14-es “összefogásra” emlékeztető hibákat ismétlik meg.

(Vona Gábor 2011-ben, még gárdamellényben.)