Budapesten járt az új lengyel kormányfő, Mateusz Morawiecki – akinek az első hivatalos külföldi útja vezetett Magyarországra – illetve az ír miniszterelnök, Leo Varadkar is. Mindezek után Orbán Viktor miniszterelnök Bajorországba utazott a CSU meghívására, a minap pedig Berlinben tartott előadást a Die Welt és az Axel Springer gazdasági fórumán. A látogatások valójában csak a tavalyi évben beinduló trendet folytatják.

Az utóbbi hónapok diplomáciai sürgés-forgása szokatlannak tűnhet (a budapesti autósok talán kicsit erősebb szóval is illetnék a jelenséget), pedig valójában ez „az új normális”. Százhetven év után ugyanis ismét van önálló magyar külpolitika, ami nem egy külső erőközponthoz igazodik – Brüsszelhez, Moszkvához, Berlinhez, vagy éppen Washingtonhoz – hanem a nemzeti érdeket követi.

Visszatérő vád a közép-európaiakkal szemben, hogy populisták, xenofóbok, bizalmatlanul viszonyulnak a politikai pártokhoz és a parlamentarizmushoz, továbbá, hogy nem hisznek az EU-ban. Mindez a térségünkkel foglalkozó publicisztikákban rendszeresen előjön, ahogyan a visegradinsisght.eu hasábjain publikáló cseh egyetemi tanár panaszolja. De előkerül a jól ismert értelmiségi nyílt levél műfajában is, ahol a főként közép-európai és balti civil szervezetek által, elvileg a totalitárius múlt feltárására létrehozott Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának elnöke alkotott nagyot: „25 évvel a kommunizmus bukása után […] nem sikerült fejlett demokráciákat létrehoznunk Közép- és Kelet-Európában. […] A jogállamiság minősége ebben a térségben az elmúlt 10 évben romlott.”.

(V4 karszalag.)

Hosszú hallgatást tört meg az Amerikai Egyesült Államok. Goodfriend távozása és az új nagykövet érkezése óta a legélesebb politikai nyilatkozatot tette a minap Colleen Bell. A nagykövet asszony az Egyesült Államok aggodalmait tolmácsolta a „magyarországi állapotokkal” kapcsolatban: beszédében megemlítette a sajtó szabadságának hanyatlását, a menekültekkel szembeni intoleráns fellépést, a civil szervezeteket sújtó kormányzati ellenőrzéseket és az Alkotmánybíróság függetlenségének csökkenését.

Az elmúlt hónapok visszafogottsága után tehát szemmel láthatóan ismét megélénkült az amerikai külpolitika. Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés: miért éppen most? Mi az oka mindennek?

Az utóbbi időben fundamentális változások történtek térségünkben. A Visegrádi Négyek szövetsége sosem volt még olyan erős, mint amilyenné az elmúlt hónapokban vált. A lengyel választás és annak eredménye pedig még erősebbé tette a V4-ek együttműködését.