A globalista elitek neomarxista Great Reset projektét bemutató sorozatunk korábbi részeiben már szó volt arról, hogy a tulajdon felszámolása ellehetetlenítése után a legfontosabb dolgokat (lakás, autó, digitális eszközök és háztartási nagygépek) bérelni fogjuk, persze csak akkor, ha nem vétünk a rendszer bérbeadó cégek “etikai kódexe” ellen és nem tagadják meg tőlünk a hozzáférést. A mindennapi húsevés is a múlté lesz. Brüsszel új fehérjeforrásként már engedélyezte a lisztkukacot, amit ugyanolyan ízletesen el lehet készíteni, mint a szójatejből készült Café Lattét. Sorozatunk harmadik részében az USA jelenleg vitathatatlan dominanciáját érő fontosabb kihívásokat vesszük sorra.

Korunk egyik jelentős geopolitikai elemzője szerint, egy háború után a győztesek mindig olyan világról álmodnak, amelyet örökké ők irányítanak, ahol az esetlegesen felmerülő konfliktusokat békés egyeztetések útján orvosolják, és ahol összességében csak jó dolgok történhetnek. Nem történt ez másként a második világháború után sem. A Nyugat hosszú ideig meggyőződéssel hitte, hogy a győztesek által létrehozott nemzetközi rend az örökkévalóságig fog fennállni, és az érzést csak megerősítette a hidegháború kimenetele és a Szovjetunió összeomlása.

A „történelem végébe” és az „örök békébe” vetett hitünket az elmúlt évtized történései azonban erősen kikezdték. A világrend felbomlásának első drámai jeleinek 2008-ban lehettünk szemtanúi. Az év augusztusában kitört orosz-grúz háború volt, majd egy hónappal később, szeptember 15-én, összeomlott a Lehman Brothers globális pénzpiaci cég. Néhány héten belül a Nyugat két legrosszabb rémálma is válósággá vált.