Révbe ért a cukiságkampány

2010-es ígéretéhez híven jól karanténba zárta az MSZP a Jobbikot. Annyira, hogy most közösen akartak akciózni a vasárnapi boltzáras népszavazás ügyében. Bár nagyot koppantak a szocialisták, hogy kihúzták a lábuk alól a témaszőnyeget, az is bebizonyosodott: 6 év még az antifasiszták életében is nagy idő.

(Vona Gábor a Magyar Gárda rendezvényén.)

Minap jelentette be Gőgös Zoltán, hogy szívesen fogadják – pontosabban: fogadták volna – a Jobbik felajánlott segítségét a vasárnapi boltzár feloldásáról tervezett népszavazási aláírásgyűjtésben, mert a Jobbiknak is ott a helye „az össztársadalmi ügyekben”. Az MSZP elnökhelyettese azért a koalíciós tárgyalásokat – még? – kizárta, de a riporteri felvetést, miszerint korábban nem nagyon akartak együttműködni a Jobbikkal, Gőgös jóformán még ki is kérte magának, rögzítve, hogy hányszor és hogyan működtek együtt Vona Gáborékkal például a Parlamentben.


Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

Vasárnap után

Nem is az lesz az érdekes a kormány mai bejelentése után, hogy mi fog történni, hanem hogy milyen módon fog reagálni a szövetséges értelmiség a történtekre. Akadnak sejtések.

(Kép forrása: itt.

Mindezidáig ugyanis az értelmiség jellemzően ellenezte a népszavazást: 2008, szociális, populista stb. Ebből kirajzolódott egyfajta demokrácia-kép. E kép alapján az értelmiség alapvetően irtózik a nép közvetlen akaratnyilvánításától, főleg a népszavazástól. A népszavazás korlátozandó intézmény volt a haladó értelmiség felfogásában, hiszen az lebontja a fékeket és ellensúlyokat, az alkotmányosságot, a parlamentarizmust, miegymást. Futószalagon érkeztek az obligát Tocqueville-és Acton-idézetek (mindig ugyanazok).