(Vona Gábor a Magyar Gárda rendezvényén.)
Minap jelentette be Gőgös Zoltán, hogy szívesen fogadják – pontosabban: fogadták volna – a Jobbik felajánlott segítségét a vasárnapi boltzár feloldásáról tervezett népszavazási aláírásgyűjtésben, mert a Jobbiknak is ott a helye „az össztársadalmi ügyekben”. Az MSZP elnökhelyettese azért a koalíciós tárgyalásokat – még? – kizárta, de a riporteri felvetést, miszerint korábban nem nagyon akartak együttműködni a Jobbikkal, Gőgös jóformán még ki is kérte magának, rögzítve, hogy hányszor és hogyan működtek együtt Vona Gáborékkal például a Parlamentben.
(Kép forrása: itt.)
Mindezidáig ugyanis az értelmiség jellemzően ellenezte a népszavazást: 2008, szociális, populista stb. Ebből kirajzolódott egyfajta demokrácia-kép. E kép alapján az értelmiség alapvetően irtózik a nép közvetlen akaratnyilvánításától, főleg a népszavazástól. A népszavazás korlátozandó intézmény volt a haladó értelmiség felfogásában, hiszen az lebontja a fékeket és ellensúlyokat, az alkotmányosságot, a parlamentarizmust, miegymást. Futószalagon érkeztek az obligát Tocqueville-és Acton-idézetek (mindig ugyanazok).