Soros György olyan névre magyarosított, amely elölről és hátulról is olvasható. Ez sem mentette meg attól, hogy a földkerekség egyik legnépszerűtlenebb emberévé váljon, és neve egyet jelentsen a Soft Politics befolyásszerzés legmagasabb fokával. Persze minden csoda csak hét napig tart, idővel minden trükk kiismerhetővé válik és minden akció ellenakciót vált ki. Térségünk ismerőjeként Soros a rendszerváltás utáni Kelet-Közép-Európában és annak posztszovjet vonzáskörzetében elsőként építette ki káderképzőjét, mecénási főalapítványát, majd idővel szakosodott alapítványait és médiaportfolióját. Így jött létre a hálózat.

Az idén 93 éves Soros 2015-ben, az újkori népvándorlás eddigi tetőpontján érezhette úgy, hogy valódi “örökséget” hagyhat maga után: fő politikai örökségként a nyílt társadalom modellje az európai nemzetek kötelező betelepítési kvóta általi tartós felhígításával valósult volna meg, elvégre az NSZK 84 milliós lakosságából is már csak 60 millió az “igazi” német.

Fő anyagi örökségként pedig a migránsok integrációjára javasolt ezermilliárd eurós örökjáradék-hitel maradt volna Soros után, aminek kamatait az EU az idők végezetéig fizethetett volna. Soros ezt az ötletet Afrika megsegítésére és a COVID utáni újjáépítésre is elsütötte, talán azért is, mert nem bízik abban, hogy fia ugyanolyan “sikeres” spekuláns befektető lesz, mint ő.

Új seprű jól söpör?

Ez a gyakorlatban nem jelent mást, mint a bevándorlásellenes ellenzéki erők és a velük szimpatizáló választópolgárok kommunikációjának megbénítását a közösségi médiában. A kormány infrastrukturális minisztere, a zöld párti Peter Eriksson elismeréssel illette a Facebook segítőkész hozzáállását. Egy minapi rádióinterjúban úgy fogalmazott: a választást „veszély fenyegette”, de a Facebook „megtartotta a kormánynak tett ígéretét”.  A miniszter azt is elmondta, hogy a Google-t és már online szolgáltatókat is megpróbálta abba az irányba terelni, hogy a politika, az állam is szabályozhassa közösségi médiát, és eltávolíthassa a kéretlen bejegyzéseket.

Miért ne lehetne egy kormányt leváltani?

Netán jobbra (ha nem is a Jobbikra) cserélni?

Ehhez minden feltétel adott, jövő tavasszal választás lesz, egyéni körzetekben és pártlistákon egyszerre csábíthatóak el az emberek.

Lassacskán ráfordulva a jövő évi választások előtti célegyenesre, Gyurcsány Ferenc leporolta egy régebbi ötletét, és „újra kitalálta”, hogy a határon túli magyarok ne szavazhassanak az országgyűlési választásokon. A habitus persze ismerős, már-már trollkodásnak minősülne felsorolni, hogy a 23 millió „románnal” történő riogatástól elkezdve a Nastase-koccintáson át a 2004. december 5-ei ellenkampányig hány olyan baloldali és gyurcsányi gesztus, megszólalás vagy akció volt, mely már-már súrolta a Btk-s hazaárulás tényállását. Nem felejtendő persze az sem, hogy a kedvezményes honosításról szóló, 2010-es országgyűlési döntést csak 3 MSZP-s képviselő nem szavazta meg – Molnár Csaba, Szanyi Tibor és – ki nem találnák – Gyurcsány Ferenc. És az sem, hogy a komplett MSZP-frakció mondott nemet a Nemzeti Összetartozás Napjáról (június 4.) szóló 2010-es határozati javaslatra is.