Amikor igazán nagy a baj, a glóbusz nemzeti tagoltsága „hirtelen” látható lesz, a nemzetek feletti intézmények úgynevezett cselekvési kompetenciája pedig akadozni kezd. Kiderül, amit a tisztábban látók persze eddig is tudtak: New Yorkban, Genfben, Brüsszelben se pontos képük, se tervük sincsen arról, mi van, és mi a teendő a szemhatárukon túli sok-sok „Messzifalván”. Az elvont íróasztal teóriák ilyenkor gyorsan hitelüket vesztik, a valóság súlya kellemetlenül nehezedik rájuk. Bármiféle „világkormány-vízió” haszontalanságának fölismeréséhez sosem voltunk még közelebb, mint éppen ezekben a hónapokban.  

Ez Brüsszel véleménye. A vakcinabeszerzésért felelős uniós biztosé, akit a mélyen független, mélyen közszolgálati és mélyen demokratikus francia állami rádió és televízió csak "Vakcina Úr"-ként (Monsieur vaccin) aposztrofál.

Nézzük ezzel szemben a magyarok szempontjából fontos tényeket:

1. A koronavírus-járvány miatti halálesetek és gazdaságkorlátozó lezárások minden országban addig fognak tartani, amíg ki nem alakul a lakosság átoltottsága - és kisebb részben a fertőzésen való átesettsége - miatti nyájimmunitás.

2. Brüsszel megpróbálta a saját kezébe venni a vakcinabeszerzés ügyét, de szokás szerint kudarcot vallott. Becsapták, mert hagyta magát becsapni. A nyugati vakcinagyártók egyetlen uniós országnak sem tudják, illetve akarják szállítani a Bizottsággal kötött szerződésükben vállalt mennyiséget. Az európai lakosság átoltása ezért elhúzódik, várhatóan a nyár végéig vagy őszig is el fog tartani.

3. A magyar kormány tudta, hogy nem számíthatunk Brüsszelre, ezért a nyugati vakcinák mellett a szintén hatékony és biztonságos kínai és orosz vakcinákat is megrendelte.

Címkék:

• Európai Bizottság,
• vakcina,
• Szputnyik V,
• nyájimmunitás,
• szuverenitás

Teljes cikk

Kisiskolás gyerkőc kérdezte a minap, mondván, nagyon unja már a maszkot, hogy miért nincsen igazi gyógyszer a Covid ellen, hiszen egyes felnőttek szerint egyik sem az igazi. Az egyiktől ezért félünk, a másiktól azért, de legfőképpen a kínai oltástól kell tartunk – mondta neki valaki „viccesen” – mivel attól ferdeszeműek leszünk hamarosan.

Butaság, ezzel nem illik viccelni, ütöttem el ennyivel, miközben magamban azért sokkal csúnyábban fogalmaztam.

Gyermeki kérdés volt, csak hát a gyereknek mindig igaza van.

Egy év leállás után hedonista korunkban érthető a korona-fáradtság. Déd- és nagyszüleink talán azért megértőbbek, mert ők átélték a Nagy Háborút, a gazdasági világválságot, a II. világháborút, vagy 1956-ot, amelyek a mostani járványügyi intézkedéseknél embert próbálóbbak voltak.

A XXI. század emberének a XX. század élettapasztalata a múlt része, ő most él, most akar a “régi normalitáshoz” visszatérni és az nem vigasztalja, hogy főszabályként fűtött lakásban, wc-papírral és tésztával bőven feltöltött boltok közelében és jó túlélési esélyekkel néz szembe a kórral.

A járvány elleni védekezés eszköztára ismert és véges, abból minden állam a saját helyzetéhez illő intézkedéseket választja ki. Németországban és Ausztriában például csak most nyitnak ki a fodrászok, mert rájöttek, hogy jobb ellenőrzött módon nyitva tartani, mint ellenőrizetlen módon zugfodrászkodni.

Magyarország most is a mezőny előtt jár. A nemzeti konzultáció előbb vitát, majd konszenzust teremtett a járványügyi intézkedésekről. Még azok is elmondták véleményüket a kérdésekről, pl. a közösségi médiában, akik nem küldték vissza az íveket. Nálunk talán ezért is ilyen magas az intézkedésekkel és a kormány járványkezelésével elégedettek aránya.

A többség elégedett.