választás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 82

Kiszelly Zoltán

politológus

Marad a baloldali zűrzavar

2018. február 28.

A hódmezővásárhelyi időközi polgármester választás után a baloldal vérszagot érez.

Vajon fennmarad a közös lendület, vagy csak az egyéni politikai túlélési stratégiák kapnak újabb löketet? Mivel az ellenzéki pártok továbbra is csak egymás rovására tudnak helyzetükön javítani, leginkább marad a zűrzavar.

Legutóbb sem jött össze.

Teljes cikk

Hódmezővásárhely 6 tanulsága

2018. február 28.

Lánczi Tamás

politológus

1. Soros, Simicska és Brüsszel nem adták fel. Az általuk pénzelt és ideológiával ellátott csapatok az utolsó töltényig küzdenek.

2. Egymásra találtak és szövetséget kötöttek a Fidesz ellenfelei. Hódmezővásárhelyen jól megfért egymás mellett a jobbikos kampányfőnök és a DK-s aktivista, akik együtt tolták a „független” jelölt kampányát.

3. Az ellenzék végig tagadni fogja az együttműködés nyilvánvaló tényét. Mind a finanszírozók, mind a pártok szintjén létrejött a szövetség, ezt azonban a továbbiakban is titkolni és tagadni fogják, miközben a háttérben összejátszanak. Azért tesznek így, mert a szavazóik egy része nem nézné jó szemmel ezt az együttműködést.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Minek örülsz, „elvtárs”?

2018. március 01.

Nem igazán értem ama örömmámort, amivel az úgynevezett baloldal a hódmezővásárhelyi eredményt fogadta.

Egy régi fideszes legyőzte a mai fideszest, kellő tömörséggel így lehet a múlt vasárnap esti polgármester-választás eredményét összefoglalni.

Az ex-fideszes, hithű katolikus, jobboldali Márki-Zay Péter mögé beállt a bizonytalanok jelentős része, továbbá a helyi ellenzék apraja-nagyja, ergó, össz-ellenzéki siker született, legkevésbé sem úgymond „baloldali”.

Teljes cikk

Az olasz választások tétje

2018. március 02.

Lánczi Tamás

politológus

A vasárnapi választások tétje az, hogy Olaszország folytatja-e a kontrollálatlan illegális migráció politikáját, vagy a bevándorlás-ellenes erők veszik kezükbe az ország irányítását.

A parlamenti választások előtt álló Olaszország számos gazdasági problémával küzd. Az olasz államadósság töretlenül növekszik (2016-ban a GDP arányos államadósság 132,6 százalék volt), miközben a gazdaság stagnál, és a munkanélküliség sem javul érdemben (a fiatalok körében 37,8 százalék volt a munkanélküliség 2016-ban). Az olasz gazdaság tehát nincs jó állapotban – finoman fogalmazva.

Van azonban egy téma, ami a gazdasági kérdéseknél is jobban foglalkoztatja az olaszokat: a migráció. Olaszországot rendkívül súlyosan érinti a migrációs krízis, a közép-mediterrán útvonalon mind a mai napig óriási a nyomás. Az embercsempészek és a Soros-civilek gyümölcsöző együttműködése („mediterrán taxi”) oda vezetett, hogy 2016-ban 181 436 újonnan érkező migránst regisztráltak az olasz hatóságok. Az összehasonlítás kedvéért: négy évvel korábban, 2012-ben mindössze 24 200 bevándorló érkezett Olaszországba.  

Teljes cikk

STOP, multikulti!

2018. március 03.

A választás tétje: sokszínűség vagy normalitás.

A politika – és annak egyik csúcspontja, a választás – nagyon sajátságos műfaj. A politikai logika, azaz, hogy mi alapján, milyen motívumok szerint működik e világ, talán még sajátságosabb. Abban ugyanis keverednek a politikai célok és politikai eszközök, melyek valóban nem elválaszthatóak egymástól. A politikai logikában és az ahhoz kapcsolódó cselekvésben egyszerre van jelen a politikai hatalom gyakorlatias lényege (eszközök) és a morális, végső erkölcsi igazságba vetett hit (céltételezés) – ebből fakadóan a demokráciákra is érvényes az az őszinte, de a konfliktuskerülés érdekében sokszor elkendőzni igyekezett állítás, miszerint a politikában valójában nem intézményesíthető egyszerre két igazság. Persze a mindenséget (is) relativizáló progresszió éppen erre irányul – ti. hogy mivel végső mérce hiányában mindenkinek megvan a „saját igazsága” és így nem tehető különbség „Jó” és „Rossz” között, ezért paralel létezhetnek békében egymás mellett egymást egyébként kizáró érték-kánonok. A béke viszont valójában nem a konfliktus hiánya, hanem az igazság megléte. Ahogy a magyar származású konzervatív gondolkodó, John Kekes mondta: a tolerancia erkölcsi meggyőződésünk gyengeségét jelenti – azzal ugyanis elfogadjuk azt, ami szerintünk erkölcsileg helytelen, azaz azt, ami szerintünk nem igaz.

Zavargás a röszkei határátkelőnél 2015 szeptemberében. 

Teljes cikk

Kovács István

stratégiai igazgató, Alapjogokért Központ

Szivárványkoalíció? Hagyjuk már!

2018. március 07.

A hódmezővásárhelyi időközi választás galvanizálta a teljes ellenzéki összefogást vizionálók táborát. Bár a közvéleménykutatási adatokból jelenleg is az látszik, hogy a szivárványkoalíciónak sincs esélye elnyerni a mandátumok többségét, egy rövid időre játszunk el a gondolattal: mi van, ha mégis?

Csak a sajtóhíreket olvasva tényleg úgy tűnhet, hogy minden korábbinál nagyobb az esély a teljes ellenzéki összefogásra. A ballib oldalon régóta meghatározó véleményformálók és sajtótermékek már hónapokkal ezelőtt elhagyták a „demokratikus ellenzék” fordulatot, amellyel a „valódi ellenzékiek” megkülönböztették magukat a Jobbiktól; és a Jobbik is réges-régen elfelejtette már, hogy ki is vezényelte azokat a szemkilövetéseket és lovasrohamokat, amelyek miatt érzett jogos harag párttá kovácsolta a nemzeti radikális mozgalmat. Jelenleg éppen az LMP készül bebizonyítani, hogy nem lehet más a politika, a Momentum pedig… Nos, ha valaki tudja, hogy ők mit akarnak, annak bizonyára tényleg van kristálygömbje.

De lépjünk most túl a ki kivel van és kit utál történeten, ne foglalkozzunk azzal sem, hogy a kis pártok hogyan érik el az 5 %-os küszöböt, ha a visszalépésekkel minimalizálják a töredékszavazataikat, hagyjuk figyelmen kívül a közvéleménykutatásokat, mert jelen írás alternatív univerzumában már április 9. van, a Fidesz-KDNP pedig 99 mandátum megszerzésével elveszítette többségét az Országgyűlésben. Ennek megfelelően az ellenzék 100 mandátumot szerzett, bejutott az MSZP, a Jobbik, a DK, az LMP, a PM, az Együtt, a Momentum, de még a Liberális Párt is. Persze nem mindegyik szerzett annyi mandátumot, hogy frakciót alakítson, de minden nyertes a saját pártja sikereként értékeli a választásokat a médiában, az Országgyűlés alakuló ülése pedig még olyan messze van. Természetesen a Fidesz is győzelmeként kommunikálja az eredményt, hiszen messze a legtöbb mandátumot szerezték országszerte.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Gyurcsány számol

2018. március 09.

Kissé unom már a gyurcsányozást, de az a vaksi értelmezés, amely őkelme mostani „tündöklését” kíséri, újra meg újra megszólalásra késztet.

Legújabb fejlemény, hogy egy rádióműsorban elmondta, (sokak szerint) elkottyantotta második őszödi beszédét, (sokak szerint) mintegy „véletlenül”.

Véletlenül?!

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Évi tízezer afrikai és muszlim fészekrakó?

2018. március 10.

Fészekrakók. Az elfuserált balliberális szociálpolitika iskolapéldája könnyen megismétlődhet. Egy esetleges balliberális, vagy jobbikos kormány a kötelező betelepítési kvóta elfogadásával hazánkra jutó évi 10 515 migránst és családtagjaikat a nyugati példák alapján terítheti szét az országban.

A Fészekrakó program szegény családokat akart lakáshoz juttatni. A gyerekek számával növekvő támogatásra haszonleső ügyvédek és bankárok hálózatot szerveztek, és főként Miskolc Avas-lakótelepének megüresedő lakásaiba százával költöztettek olyan családokat, amelyek finoman szólva sem tudtak környezetükbe beilleszkedni.

Most valami hasonló fenyeget, hiszen a balliberális ellenzék, de még a Jobbik is leginkább Brüsszelhez és Soros Györgyhöz dörgölődzik, és csupán a határkerítés megtartását ígérik, ami nem zárja ki a kerítés — például kvóták általi — átjárhatóvá tételét. A Dublin IV. szabály pont egy ilyen kötelező szétosztási kvótát hozna, Magyarországra évi 1 294 10 515 migráns jutna, akiket itt kéne letelepíteni.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

A Függetlenség Napja

2018. március 15.

Március 15-e és utána a szabadságharc talán a legmaradandóbb közös nemzeti élménye marad a magyaroknak. Leginkább azért, mert az új vezetők a nemzetet bevonva, a nemzet érdekében, és a nemzeti mozgósítást a legsikeresebben végrehajtva irányították a küzdelmet.

A síkra magyarok!

Fegyvert ragadjatok.

Hazánkat újra meg kell váltani.

Borítsák szerteszét

A pártütőknek véres csontjai.

(Vörösmarty Mihály: Harci dal)

A reformkorban kibontakozó, az önrendelkezés helyreállítását célzó politikai küzdelmet a forradalom mintegy megkoronázta. Az akkor már két és fél évtizede zajló politikai építőmunka minőségét fémjelzi, hogy a forradalom vértelenül zajlott le. “A mi forradalmunk Pesten, március 15-én nem vérontás volt, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe: ezerek meg ezerek csoportoztak össze Isten ege alá, ezerek meg ezerek emelték égre kezeiket, s egy szívvel, szájjal mondták Petőfi Sándor után az eskü szavait.” – írta Arany János.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Szálasival Horthy ellen

2018. március 19.

Minden hasonlat sánta, de mindegyik rávilágíthat bizonyos párhuzamokra. Kezdjük a csattanóval: ami az ellenzéki oldalon történik most, olyan, mintha 1945 előtt a hazai kommunisták Szálasival fogtak volna össze, hogy megszabaduljanak Horthy Miklóstól.

Persze a mai „baloldal” korántsem kommunista, Vona Gábor nem Szálasi, és Orbán Viktor sem Horthy Miklós.  

A frigy azonban, ami a szemünk előtt bontakozik ki, nem kevésbé perverz, mintha igazi kommunisták ölelkeznének igazi nyilasokkal. Kiváltképp, ha tudjuk, hogy ez a politikai szex nem tarthat tovább április 8-ánál, 9-én már más lesz a helyzet. Akkor az addig egymásba gabalyodó felek azonmód előkapják majd átmenetileg tokba csúsztatott, egymás ellen kifent, éles késeiket.

Teljes cikk