Máthé Áron
Máthé Áron történész

95/5

Az amerikai elnökválasztási harc tovább tart. Miközben mindenki a „csatatér államokat” elemezte, számolta, egy apró részlet valahogyan eddig nem került reflektorfénybe.

Ez pedig nem más, mint a District of Columbia, vagyis Washington D.C., a főváros szavazati arányai. Nincs szó nagy falatról, hiszen a főváros 3 elektori helyről dönt, és olyan 300 ezer szavazóról lehet szó. 

És most lássuk az eredményeket. 80%-os feldolgozottságnál Joe Biden 93,4 %-ot szerzett, Donald Trump pedig 5,2%-ot. Ez szavazók számában 260 ezret jelent 14500 ellen. 

Ez azt jelenti, hogy a főváros vállt vállnak vetve áll szemben Donald Trumppal. A baj csak az, hogy ez azt jelenti, hogy a központi kormányzat intézményeiben dolgozók esetében 100-ból nagyjából 95 utálja a Trump-jelenséget. Ez már 2016-ban is így volt, akkor 91% szavazott itt Hillary Clintonra és 4 százalék Trumpra. 

A Fehér Ház környékén zavargásokra készülnek, bedeszkázták az üzleteket. 


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Amerika választ

“A szabadság földje, a bátrak hazája.” Az amerikai himnusz refrénje jól mutatja, miről döntenek az amerikaiak: A szabadságról. Make America Great Again!

A mainstream elit azt hitte, hogy Donald Trump elnökké választása egy “véletlen”, amit a mostani elnökválasztáson majd helyre tudnak hozni. Ahogy négy éve a Brexit megteremtette az EU alternatíváját, úgy teremtette meg “nagyban” Trump elnök a Kínának kedvező spontán globalizáció alternatíváját.

Mivel a globalizáció jelenlegi formája nyugaton már csak a multiknak, spekulánsoknak és az általuk kitartott transznacionális (politikai, tudományos, NGO és média) eliteknek kedvez, egy működőképes alternatíva idővel vonzóvá válhatna és véget vetne az alternatíva nélküliség (TINA) neoliberális dogmájának.

Az angolszász világban ötszáz éve gyorsabban járnak az órák. Ami ott történik, idővel nálunk is valóság lesz. Pontosabban Európában, hiszen Steve Bannon szerint Magyarország már 2010 óta az új irányba tart, mivel “Orbán Viktor Trump volt Trump előtt”, vagyis azt a patrióta és szuverenista politikát valósítja meg, mint 2017. január 20-a óta Trump elnök.

Ez nem Photoshop.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Éljen a Trump-doktrína!

Mit hozott Donald Trump elnöksége a külpolitikában? Például a demokráciaexport végét. Ez a Clinton-Soros doktrína haszonélvezőinek fáj leginkább.

Miért szurkolnak a világ fővárosaiban olyan sokan Donald Trump újraválasztásáért? Például a Trump-doktrína folytatása miatt, amely éles szakítás a háborúra és demokráciaexportra épülő Clinton-Soros doktrínával.

Steve Bannon: "Orbán Viktor Trump volt Trump előtt."

Nézzük előbb a — remélhetően — múltat. A Clinton és Bush családok által képviselt washingtoni mainstream és a Soros György által képviselt spekulációs tőke közös doktrínája a hitelkihelyezésre neoliberális “értékekre” hivatkozva, kőkemény geopolitikai és stratégiai érdekek mentén avatkoztak be a Világ dolgaiba. Ennek eredménye azonban Kína, Törökország és Irán erősödése lett.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Köszönjük, elnök úr!

Néhány nappal az amerikai elnökválasztás előtt ideje megköszönni Donald Trump négyéves munkáját. Akármi is lesz november 3-án az eredmény, Trump elnök a szabad világ vezetőjeként nyomot hagyott a történelemben.

Trump időt nyert a globalista elitekkel vívott harcban, reményt ébresztett a szabadságszerető, patrióta és konzervatív érzelmű emberekben és megmutatta, hogy háború nélkül is lehet változtatni a Világ dolgain.

A legnagyobb változást persze az USA-ban érte el, amelyet szó szerint felrázott. Reagan elnök óta nem volt érdemi reform, az egymást váltó mainstream kormányok alatt beteljesedett az “Amerika hanyatlásáról“ szóló próféciák sora. Az egyetlen szuperhatalom képtelen volt megnyerni és lezárni az iraki és afganisztáni háborút. Az ipari termelés zöme átvándorolt Ázsiába, és Obamáék teszetosza politikája eredményeként Kína egyértelműen az USA fő kihívójává vált, miközben Irán regionális hatalmi álmait kezdte megvalósítani.

Ahogyan világszerte, úgy az USA-ban is csak növekedtek a vagyoni különbségek, miközben az állami oktatás és a közösségi infrastruktúra színvonala egyre csökkent. Volt tehát min változtatni. A Clinton és a Bush családok, valamint a köréjük szerveződő Deep State túlságosan is a Wall Street spekulánsainak uszályába került, így a nálunk is jól ismert baloldali recept szerint előbb jótétemények ígéretével megnyerték a választást, hitelt vettek fel, majd a törlesztésre hivatkozva adót emeltek és megszorításokkal sanyargatták a középosztályt.

Trump elnök megválasztása ezt a sodródást állította meg és fordította jó irányba az országot. Az adócsökkentés gazdasági növekedést hozott, soha ennyi fekete, spanyol ajkú és más kisebbségi csoporthoz tartozó ember nem dolgozott, mint a járványt megelőzően. Ahogy a dagály minden hajót megemel, úgy lett jobb amerikaiak millióinak sorsa.

Elég lesz a lelkesedés?