A Covid és a háború nem okozói, hanem katalizátorai olyan folyamatoknak, amelyek ezek nélkül is bekövetkeztek volna. Ha a XIX. század “aranya” a szén, a XX. századé pedig az olaj volt, akkor a XXI. század “aranya” az információ lesz. Mivel a nyugati világban a hagyományos fosszilis energiát 2035 körülre ki akarják vezetni, ideje az amerikai dollárt a fosszilis energiáról átkötni az információra. Elvégre az USA világelső a digitális technológiában és az arra épülő közösségi médiában, pénzügyi közvetésben, megosztás alapú gazdaságban (sharing economy), illetve hírszerzésben és precíziós alapú hadviselésben.

Az USA ezt az előnyét meg is szeretné tartani, ennek érdekében folyamatosan szorítja ki fő vetélytársát, Kínát az 5G-hálózatokból, illetve a sikeres kínai alkalmazásokat a nyugati applikációs rendszerekből. Most éppen a felnövekvő generáció körében népszerű TikTok és Shein került a célkeresztbe, elvégre az nem kedvezne az amerikai cégeknek, ha a felnövekvő generáció nem az amazonról rendelne dollárért, hanem az AliExpress-ről jüanért.

Petrojüan helyett marad a digitális dollár.

E szempontból például a 2. világháború USA mérlege vegyes. Leszámítva Pearl Harbort, tagállamait nem érinti harci cselekmény, idegen területeken harcoló seregeiből mégis 405 ezer katonát veszít. Ugyanakkor a fegyver-bizniszben közvetlen, majd az európai és japán újjáépítésben hatalmas közvetett amerikai haszon keletkezik; Marshall és MacArthur tábornokok a gazdaságban legalább akkora "fegyvertényt" hajtanak végre, mint Eisenhower vagy Patton kollégáik korábban a harctereken.

Gyorsan kiterjesztették ezt Latin-Amerikára is, mintegy „igazolva” az USA összkontinentális expanzióját, sőt később még szélesebben értelmezték Monroe-t. A 20. század végén a szovjet birodalom bukása után immár az lett a vezérlőelvük, hogy legyen az egész világ amerikai, legalábbis ami a kívánatos értékeket illeti. Fukuyama szolgálatkészen erről vizionált, amikor nagyvonalúan „befejezte” a históriát, a filozófia magaslatáról ítélve oda a győzelmet Amerikának. A nemzetközi politikai viszonyok elmélete ennél azért óvatosabb és szerényebb volt: ezt a – recsegő-repedező – globális fejleményt nevezi „egypólusú világnak”.

A világ országainak továbbra is csak a harmada csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz, a legtöbb ország vagy várakozó álláspontra helyezkedett, vagy a keleti gazdasági integráció (BRICS) felé gravitál. Ezek az országok élvezik a brüsszeli szankciók által átrendeződő világgazdaság előnyeit, a kieső nyugati kereslet miatt olcsóbban tudnak orosz olajat és gázt vásárolni, amivel felpörgetik saját gazdaságukat vagy növelik az Európába irányuló exportjukat.

Az USA minimum “a pénzénél van”, energiából önellátó országként nem kell korlátozásoktól tartaniuk sőt, kifejezetten profitálnak a brüsszeli szankciók következményeiből. Az amerikai energiaintenzív ipar növelte európai exportját (például LNG-ből, műtrágyából) és az USA egyre több európai cég új befektetésének válik célországává. Miközben Európa dezindusztrializálódik, az USA újraiparosodik.

Az üzemanyag és sok más, kőolajból előállított termék ára Európában már most nagyon magas, de mi lesz, ha 2023 januárjától életbe lép az orosz olaj behozatalára vonatkozó brüsszeli tilalom? További jelentős drágulás borítékolható, amit a fuvarozók és más cégek várhatóan áthárítanak megrendelőikre és vásárlóikra. A drágulás már most érezhető, ám ágazati várakozások szerint jövőre már literenkénti 2,50 eurós dízel átlagárral számolhatunk, ami jóval magasabb a korábbinál.

Így alakult idén az orosz olajexport.