Nézzük először a nagykövetségi sajtórendezvény nemzetközi környezetét: az USA-nak nincsen jó ajánlata Európának, a Biden-adminisztrációnak nincsen jó ajánlata Magyarországnak. Az USA továbbra, és annak ellenére adja négyszeres áron Európának az energiát, hogy Macron elnök ezt szóvá tette.

Az USA szoros európai szövetségesei, főként Lengyelország, Ukrajna és Litvánia sürgették Németországot modern Leopárd tankok szállítására, amibe a németek azzal a kitétellel egyeztek bele, hogy egy széles nyugati koalíció részeként tehessék ezt, aminek az USA is részese. A német kancellár az amerikai tankszállítás nyilvános ígérete után járult csak hozzá modern német tankoknak a csatatérre szállításához, amivel 1945 óta először állnak a “keleti fronton” egymással szemben német és orosz harckocsik.

Miközben a német gyártmányú tankokat már szállítják, a korábban megígért 31 amerikai Abrams M1A2 tank legkorábban 2023 végén érkezhet meg a frontra, így fennáll annak a veszélye, hogy az Észak-Szíriában kilőtt nyolc Leopárd 2-höz hasonlóan hamarabb látunk kilőtt német tankot Ukrajnában, mint Abramst, ami befolyásolhatja az Ukrajnának átadott fegyverek pótlását célzó beszerzéseket és versenyhátrányt okozhat a német fegyvergyáraknak, illetve versenyelőnyt az amerikaiaknak. Ilyen verseny zajlik már javában a légvédelmi rendszerek terén is, ahol a német Iris-T rendszer és az amerikai Patriot konkurál egymással.

Vajon miben sántikálnak?

Hiába írjuk a XXI. századot, Szomália, Afganisztán és Irak is megmutatta, hogy a műholdak által irányított cirkáló rakéták után az elfoglalt terület pacifikálására hús-vér katonákra is szükség van. Ráadásul nem is kevésre. Azt már Churchill is megmondta 1939-ben, hogy a britek “az utolsó franciáig, lengyelig és belgáig” fognak harcolni, és az angolszász tengeri hatalmak mindig keresnek és találnak is olyan “talpasokat”, akiket ellenségeik ellen harcba tudnak küldeni. A dél-vietnámiak, pesmergák és afgánok sokat tudnának mesélni arról, hogy ők hányadikok az evakuációs listán az angolszászok egy darabig küldik a fegyvert,  pénzt, kiképzőket és egy ideig a katonáikat is, majd megunják, kiegyeznek az aktuális ellenféllel, vagy egyszerűen csak jön egy fontosabb krízis (mint 1956 őszén a Szuezi-válság), és geopolitikai érdeklődésük másfelé fordul.

Az ukrajnai proxy háborúban az amerikaiak most az ukránokat küldik előre felkészülnek a lengyelek, míg az oroszok a maguk részéről egyelőre a  szerződéses katonák mellett a nemzetiségieket, börtöntöltelékeket és zsoldosokat küldik előre. A tavaszi offenzívák várhatóan mindkét felet kimerítik, így a fegyvergyártás mellett a sorozás is egyre fontosabbá válik.

Nézzük előbb az ukránokat, akik hírek szerint 700,000 katonával rendelkeznek. Kijev alig talál már önkénteseket, ezért vezették be a kényszersorozást, fogdossák össze a férfiakat sípályákon, bevásárlóközpontokban és más forgalmas köztereken. Az ukrán követségeknek össze kell írniuk a külföldön élő és dolgozó hadköteles férfiakat, hogy “tudjanak róluk”. A helyzet komolyságát mutatja, hogy már jóval 50 fölött is berántanak férfiakat, míg az oroszok 27-ről egyelőre “csak” 30 évre emelték a behívási korhatárt.

A szűk keresztmetszet tehát a katona, és mivel Ukrajna lassan kifogy a hadra fogható katonákból, a párizsi lengyel nagykövet elhíresült mondatát, miszerint: “Ukrajna vagy megvédi a függetlenségét, vagy be kell lépnünk a konfliktusba.”  is így érdemes olvasni: Ha az ukránok kifogynak a katonákból, másoknak “kell“ hadba vonulni.

Egy szoknya, egy nadrág

Tény, hogy rogyadozó világhatalmát az USA – az angolszász tömb, plusz EU, Japán és Dél-Korea aktivizálásával – váratlanul megerősítette. Ezt a huszárvágását az oroszok hibás ukrajnai számítása tette lehetővé, mert Putyinéknak egyetlen lövésük sem volt arról, vajon mi várható, ha a tervezett gyors időhorizonton belül mégsem sikerül „különleges hadműveletük”. Épp a legrosszabb forgatókönyvre nem létezett pontos hatás-kalkulációjuk, ami nemcsak katonai, hanem politikai szarvashiba, lévén az a jó stratéga, aki mindig a legkedvezőtlenebb fejleményből indul ki, azt akarja elkerülni.

Aztán tudjuk, mi történt.

Európa vezetőinek többsége azóta szolgai alázattal tagozódik be az USA alá: Európa gyorsuló hanyatlásdrámáját mondhatni Washington rendezi, (el) csapnivalóan rossz európai politikusokkal a „főszerepekben”. Régi amerikai célok teljesültek: kontinensünk és Oroszország viszonya hosszú időre ellehetetlenült, Moszkva katonai presztízse jócskán megfakult. Orosz szempontból ezeket a negatívumokat az sem ellensúlyozza, hogy a világ országainak többsége békét akar, nem támogatja az amerikaiak „békeharcát”, akik a minél hosszabb véres folytatásban érdekeltek.

A szemünk láttára vajúdja ki a XXI. század azt az új világrendet, amely évtizedekre meghatározza a nagyhatalmak közötti erőteret. A kibontakozó amerikai-kínai valutaháborúról már írtunk, ennek mentén könnyebb a történelmi síita (iráni) - szunnita (szaúdi) közeledést és a Moszkvának nyújtott (egyelőre csak szimbolikus) kínai támogatást megérteni. Nézzük, milyen témákról beszélhetett az amerikai elnök a brüsszeli bizottság vezetőjével.

Ukrajna: A közelgő amerikai elnökválasztás és az amerikai közvéleményben beálló hangulatváltozás miatt Biden nem kockáztatja tovább a biankó csekket Kijevnek, azt pedig pláne el kell kerülnie, hogy amerikai “békefenntartó” csapatok Ukrajnába küldésének akár csak a lehetősége is felvetődjön. Az amerikai politikai  és katonai elit sem engedi, hogy minden erőforrás Európába menjen, erre hívta fel a figyelmet Nancy Pelosi tajvani és jereváni útja tavaly.

Washington a jelek szerint megvárja a tavaszi offenzívákat, aminek az esélye a donyecki húsdaráló elhúzódásával mindkét oldalon arányosan csökken. Egy ilymódon beálló patthelyzetben az újraindulását felesége által belebegtető Biden — optimális esetben a júliusi vilniusi NATO-csúcsig, de lehetőleg még az elnökválasztás előtt — ráveheti Zelenszkijt Kijevet egy olyan fegyverszünetre vagy békekötésre, amely a Minszk 1 és 2 megállapodásokhoz képest erősebb nyugati katonai garanciákat ad (maradék) Ukrajnának, leginkább a vele szomszédos Lengyelországban és Romániában állomásoztatott, NATO-tagországok által felajánlott amerikai fegyverekkel felszerelt csapatok által.

Most nem SMS-ben tárgyalt.