Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Gripen-sztori újratöltve

Mindaz, ami most az amerikai-magyar kapcsolatokban történik, korántsem példa nélküli. Számos párhuzam fedezhető fel a napjainkban és az 1998-2002-es időszakban zajló amerikai nyomásgyakorlás módszereiben. Ahogyan akkor, most is az amerikai gazdasági érdekek képviseletéről van szó. Míg másfél évtizeddel ezelőtt az F-16-osok miatt fenyítették Magyarországot, most a világ energiapiacának újraosztása a tét.

A mostani történések megértéséhez érdemes felidéznünk a több mint egy évtizeddel ezelőtti eseményeket. Az 1999-es NATO csatlakozásunkat követően az amerikai fegyverlobbi érezhetően magasabb fokozatba kapcsolt. Céljuk az volt, hogy az elavult szovjet vadászgépek cseréjekor Magyarország amerikai repülőket szerezzen be. Az akkori amerikai nagykövet, Peter Tufo számos fórumon hangsúlyozta: nagyon reméli, hogy amerikai gépeket fogunk venni. A NATO vezető tisztségviselői pedig jelezték: Tufo nincs egyedül a véleményével. De emlékezhetünk a Lockhheed-ügyre is, ahol az amerikai cég kormánypárti képviselőket környékezett meg.


Miről szól a TTIP? Gazdasági növekedés vagy életminőség?

Kinek az érdekét szolgálja a transzatlanti partnerség?

Örök dilemma közgazdászok körében, hogy mivel mérjük az anyagi jólétet. A konszenzus az, hogy a GDP vagy magyarul bruttó hazai termék az egyik legjobb mérőszám, hiszen kifejezi, hogy egy adott országban mennyi terméket és szolgáltatást állítanak elő egy évben.

A közgazdászok hajlamosak túlaggódni a GDP növekedéssel kapcsolatos kételyeket. Valóságos tömeghipnózis alakul ki, ha nem nő a GDP; itt a vég, recesszióban vagyunk, jelennek meg sorra a szalagcímek, de nem biztos, hogy ez a legfontosabb közérzetjavító vagy rontó téma.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

De miért éppen két év?

A Demokratikus Koalíció hétvégi kongresszusa csaknem érdektelenségben fulladt. Gondolhatnánk, hogy amikor CCCP-trikós szónokok veszik birtokba az utcát, még Gyurcsánynak is erőlködnie kell, hogy áttörje az ingerküszöböt.

A valóság azonban az, hogy Gyurcsány fellépése elsősorban a saját közönségének és nem a széles nyilvánosságnak szólt. A legfőbb célja az volt, hogy életben tartsa a radikális baloldali választók hitét, reményét és cselekvőképességét a következő választásokig. Alighanem az előrehozott választások belengetése is ezt a célt szolgálja. Gyurcsány szerint ugyanis 2016 végéig ki kell kényszeríteni az előrehozott választásokat.