A legkevésbé rossz a politikai gyökereinél megragadott szíriai rendezés lenne, de ezt a kiújuló hidegháborús mentalitás „kissé” hátráltatja.

Az Egyesült Államok gyanakodva nézi az oroszok látványos katonai aktivizálódását. Attól fél, hogy a közös keresztény értékekre mostanság előszeretettel hivatkozó Putyin kitörhet az Ukrajna miatt köréje tákolt nyugati karanténból, megerősíti fajsúlyos világpolitikai szerepét, s egyre hangosabban követeli az amerikai dominanciát felülíró, több pólusú világrend kialakítását. Józanabb amerikaiak hiába figyelmeztetnek rá, hogy az oroszok státusa, tetszik, nem tetszik, nagyhatalmi státus, az orosz érdekeket nem lehet csak úgy egyszerűen félresöpörni. Washingtonban úgy látszik, mintha tartósan a szuterénba szorulnának az ilyen hangok.

A „bevándorlók országaként” emlegetett Amerikai Egyesült Államok az utóbbi időkben a kevésbé befogadó arcát mutatja az Amerikába vágyódó migránsok felé. Legyen szó gazdasági bevándorlókról vagy az életüket féltő menekültekről, az USA-ba messze nem olyan könnyű bejutni, mint Európába – gondoljunk csak az amerikai-mexikói határon működő, a világ egyik legszigorúbb határvédelmi rendszerére. Az amerikai határok ugyanis – szemben az Európai Unióval – nem szűnnek meg néhány Germany „United States of America” feliratú táblától.

A migrációs krízis kapcsán Magyarországot élesen támadó írás jelent meg a minap a Foreign Affairs online hasábjain. A cikk szerzője a szabadságszerető és demokratikus Nyugat első számú közellenségeként aposztrofálja Magyarországot. R. Daniel Kelemen írása az Orbán-kormány mihamarabbi megdöntésére szólítja fel Európa vezető politikusait, és ennek eléréséhez minden elképzelhető pénzügyi, jogi és politikai eszköz bevetését jogosnak nyilvánítja. (Liberális demokrácia, első lecke: a másként gondolkodókat el kell hallgattatni.)

Pedig a politikai migráció oka reálisan felszámolható. „Mindössze” nagyhatalmi egyeztetés, ésszerű konszenzus kellene hozzá, történetesen az, hogy az USA és Oroszország értsenek egyet abban: az Iszlám Állam megfékezése jóval fontosabb annál, mint hogy melyikük utálja, illetve szereti a szíriai diktátort, Aszadot. Nélkülük Észak-Afrikában és a Közel-Keleten aligha lehet stabilizálni a helyzetet, de ha mindketten akarják, akkor igen. Máris megszűnne a politikai migráció akut kiváltó oka, a szíriaiak többsége pedig valószínűleg visszatérne hazájába. Nem lehet olyan fene nagy öröm, gyerekeket, felesége(ke)t összepakolni, minden ingóságot pénzzé téve, útra kelni.