Először is azt állítja Ungváry, hogy ő, mint történész, csak azt akarja tudni, hogy ki volt ügynök, pontosabban, hogy „a rendszerváltás utáni Országgyűlés tagjai közül kik szerepeltek az állambiztonsági nyilvántartásokban”. Később azonban mintha mégis politikai céljai lennének, amikor kijelenti: a jelenlegi Országgyűlés Fidesz frakciója olyan fegyelmezetten szavaz, hogy biztos valamivel „fogják a töküket” a képviselőknek. Állítása persze több sebből is vérzik. Először is, Ungváry valószínűleg nem hallott a modern parlamentarizmusra jellemző frakciófegyelemről, amely nem csak Magyarországon, hanem más kontinentális politikai rendszerekben is egy svájci óra pontosságával szokott működni. Összehasonlítani a mai fideszes frakciófegyelmet a dualizmus-kori állapotokkal még egy amatőr politológustól is komoly hibának számít. Ebből is látszik, milyen veszélyes, ha egy tudós nem marad a kaptafánál, hanem átkalandozik más tudományterületekre.

A sípolás gyökerei mélyre nyúlnak.

Ungváry, aki az utóbbi időben napi adrenalinadagját a politikából szerzi be, és attól sem riad vissza, hogy akár egy órán át fújja a barkácsboltban vásárolt sípját, most végre politikai otthonra talált:

(Ungváry Krisztián)

Ahogy ő fújta, úgy nem fújta senki. Úgy fújta, ahogy csak értelmiségi fújhat bele sípba.

(Ungváry Krisztián, történész.)

A kommentár szövegét szerkesztett formában a HVG is átvette. A kérdés csak az: vajon írástudói felelőssége miatt kellett egy szándékosan felelőtlenséget propagáló viccpárt mellé állnia? Az alábbiakban tekintjük át Ungváry csúsztatásokat vagy direkt hazugságokat tartalmazó állításait.