Máthé Áron
Máthé Áron történész

Az ügynöközés buktatói

Az elmúlt időszakban úgy tűnik, hogy az úgynevezett „ügynökkérdés” különböző formákban visszatérő eleme a politikai életnek. De mit kell értenünk egyáltalán „ügynökkérdés” alatt? És mik a médiában rögzülni látszó közhelyek ferdítései, csúsztatásai vagy éppenséggel valótlanságai?

Az alábbiakban néhány bevett fordulatot, frázist és féligazságot veszünk végig.


Simicska: jöttem, láttam, visszajövök

Alkalmas lehet-e a Simicska-féle karaktergyilkossági kísérlet a jobboldal integritásának megbontására?

„Orbán és a mai magyar jobboldal szempontjából azonban döntő »a« pénteki események (utó)kezelése. Ennek módja ma nem tudott és nem is látható.” - írtam a blogfelületre pár héttel korábban. A helyzet az újabb Simicska-interjú után sem tisztább még akkor sem, ha azóta alapos tisztázó írás is megjelent annak kapcsán, hogy tulajdonképpen kevés újdonság értéke volt az újabb megszólalásának.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Megint jönnek, ügynököznek

Miért gondolom, hogy Simicska Lajos állításai a miniszterelnökről nehezen feleltethetők meg a valóságnak?

A Kádár-rendszer talán egyik legvisszataszítóbb vonása a társadalom manipulálása volt. Az, hogy különböző módszerekkel mintegy be akarták vonni a lakosság minél szélesebb rétegeit a diktatúra fenntartásába. Piramisjáték volt ez a javából, hatalombirtoklásból és hatalomgyakorlásból nem juthatott egyenlően azoknak, akik beszálltak a játszmába. A 33 hosszú év alatt lassan már azt sem lehetett megkülönböztetni, hogy hol végződik a mindennapi élet és hol kezdődik a diktatúra. Tulajdonképpen ez volt a Kádár-rendszer nagy trükkje: aki nincs ellenünk, az velünk van. De, mint általában a kommunista gyakorlatban az szokásos, átverés volt ez is a javából. Csakhogy ennek az átverésnek nagyon is valós következményei voltak, és ez öltött testet többek között az állambiztonság nyilvántartásaiban is. Ennek az emléke, amely teljesen félrevezető formában „ügynökkérdésként” jelent meg, a mai napig kísérti a magyar politikát.