Galló Béla
Galló Béla politológus

Egészen a strandidényig

Szombat este a budapesti tüntetésen szép számmal feltűntek ugyan a leszerepelt ellenzéki politikusok, de ezt nem kell túlértékelni. A demonstráció éppenséggel az ő zárójelbe tételüket (is) célozta, Márki-Zay Péter nem is rejtette véka alá, hogy ezzel az ellenzékkel semmiféle újratervezés nem lehetséges.

Tehát Márki-Zay úr lenne az, aki újratervezne?

Aligha.

Egyedül nem megy az ilyesmi.

Kik lennének akkor, és honnan a partnerei?


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

A fertőzésről

„A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk." /Karl Marx: Tézisek Feuerbachról/

Cambridge-i utolsó napomban úgy döntöttem, hogy kommunista leszek. Megkérdeztem Maurice Dobb-ot, akit csodáltam, hogy miképpen kezdjek neki.” Írja Kim Philby „A KGB mesterkéme” című önéletrajzi könyvében. Kim Philby, társaival együtt a két világháború között, a szovjet hírszerzés ügynöke lett. Ők voltak a hírhedt „cambridge-i négyek”. Mindannyian jó családból származó, költséges nevelésben részesülő ifjak, akik a későbbiekben – már mint kommunista kémek – magas beosztásokat töltöttek be az angol kormányhivatalokban és ennél fogva, máig felmérhetetlen károkat okoztak hazájuknak. További közös vonás életútjukban, hogy mindannyian a patinás cambridge-i elitképző egyetemre jártak és rajongó tanítványai voltak ennek a bizonyos Maurice Dobb-nak. Dobb maga, tudósként, egy jelentéktelen, ortodox marxista volt, ám bizonyára karizmatikus tanár. Házában – amit csak Red House-nak neveztek – gyűltek össze az ifjú kommunisták, hogy egy életre szóló szellemi és mint látjuk gyakorlati útravalót kapjanak, a társadalom kívánatos irányú megváltoztatásához.

Dobb maga, mint köztiszteletben álló tudós halt meg és egyúttal felejtették is el 1976-ban. Felelőssége egész generációk megfertőzéséért fel sem merült. Ő „tudós” volt, aki csak a szent tudomány és az attól elválaszthatatlan „tanszabadság” nevében járt el.

Vajon felelősek-e a Dobb-hoz hasonlóak mindazért, amit tanítványaik, követőik elkövettek? Felelősek-e a többiekért, akik ugyn nyíltan nem követtek el bűncselekményeket, ám egész életüket, mindennap praxisukat az ifjan magukba szívott téveszmék bűvöletében, dühösen, később pedig megkeseredve élték le?

Úgy vélem kevés ennél aktuálisabb kérdés van. A minap saját gyerekeinket láttuk tüntetni, felvonulni jórészt azok vezetésével, akiknek tanítani kéne őket. Ha valaminket, ami értékes számunkra – mondjuk az autónkat – rábízzuk valakire, nem elégszünk meg azzal, hogy az illetőnek van-e papírja arról, hogy ért hozzá. Érdeklődünk, ismerősökkel beszélgetünk, címeket telefonszámokat cserélünk, mert úgy véljük, a papír és a cégtábla önmagában távolról sem elegendő. Messze nem így van ez a gyerekeinkkel, akiket beíratunk egy iskolába és nyugodtak vagyunk, hogy jó kezekbe kerülnek. Pedig a gyerekeinknél nagyobb érték sohasem volt és nem is lesz a kezünkre bízva.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Hat éves a Békemenet

Igen, már hat év telt el azóta, hogy 400 000 ember az utcára ment, és békés, méltóságteljes sétával kiállt a polgári kormány mellett. A 2012-es Békemenet azt üzente a világnak, hogy ha a spekulánsok be is tudják dönteni a forintot és a kormányt, egy új választáson megint a Fidesz/KDNP nyerne, és megint kétharmaddal.

Hisznek a szeretet és az összefogás erejében!

Azóta még öt Békementet rendeztek, a legutolsót pont az újabb kétharmados kormánypárti győzelmet hozó, 2014-es országgyűlési választás előtt. A Békemenet igazi hungarikum, a rendszerváltó országokban ugyanis jellemzően az adott kormány ellen szoktak tüntetni. Ilyen tüntetéseket – az élő és virágzó magyar demokrácia nagyobb dicsőségére – nálunk is hetente tartanak, ám ezek létszáma a legritkább esetben lépi át a 2-3000 főt. Szinte egy kezünkön megszámolhatjuk, hogy nyolc év alatt mikor vonult több tízezer ember a kormány ellen az utcára. 


Balra van az iskola?

Demjén Rózsi klasszikussá vált számában arról énekel, milyen nehéz a kis Peti iskolatáskája: tanulás helyett a dalban lévő kislányt követi, ám hamar kiderül, bizony ő is a suliba tart... Peti dilemmájában is ott van: olyan nincs, hogy bármi okból ellógjuk a kötelességünket.

Mert az iskola nemcsak a mindennapok rendjét, ritmusát jelenti gyerekeink számára, de a tanulás mellett közösséget teremt és életre szóló tudás- és élményanyag forrása. A tankötelezettségre, az iskolák házirendjére, szabályaira pedig mindig úgy érdemes tekintenünk, mint amelyek a gyerekek érdekeit szolgálják, lehetőséget adva a testi-lelki-szellemi fejlődésükre. Épp ezért tiszteletük feltétlen, és felette áll minden pillanatnyi érdeknek. Az iskolák rendjét közéleti percemberek aktuálpolitikai céljaiból feldúlni pedig tilos – még akkor is, ha választási évbe fordult a naptár.