A lengyel kormány ki akar lépni az Isztambuli Egyezményből. A hír mögött egy folyamat látszik, amely a nemzetközi jogot visszaterelné eredeti medrébe. Az ugyanis az államok közötti viszonyokat szabályozza, ám az utóbbi időben soft politics eszközzé silányult és a globalista NGO-k homokozójává vált.

„A krétai Epimenidész a következő halhatatlan kijelentést tette: >>Minden krétai hazudik.<<”

Douglas R. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach

A cikk látható élvezettel beszél arról, hogy Zuckerman jeles műve leleplezi a populista hazugságok természetrajzát, magyarázatot adva ezzel Trump elnök választási sikerére és – a HVG-től elvárható direkt áthallással – szerintük a magyarországi választások eredményét is. Nagy probléma ugyanis a haladás számára, hogy miközben ők meg akarják valósítani a lehető világok legjobbikát és ehhez nagyszerű képességekkel is fel vannak vértezve, addig a retrográd tömegek olyan populistákat választanak meg, mint Orbán.

Nem akarok itt különösebben elmerülni a szociálpszichológiai un. „kísérletek” anatómiájában, csak annyit jegyeznék meg, hogy eddig még soha, egyet sem sikerült megismételni, ami pedig a kísérlet valós voltának alapvető kritériuma. Továbbá a hazai és nyugati egyetemek un. „társadalomtudományi” tanszékei szégyenszemre a libsizmus fellegváraivá váltak, ezért végtermékeikre meglehetős gyanakvással kell tekinteni.

Néhány nappal ezelőtt egy fanatikus demokrata aktivista géppisztollyal támadt republikánus kongresszusi képviselőkre Virginia államban. A többeknek életveszélyes sérüléseket okozó támadás politikai indíttatású volt: a büntetett előéletű elkövető tavaly még aktivistaként dolgozott Bernie Sanders demokrata jelölt-aspiráns kampányában.

Az eset sajnos nem egyedi, és nem is elszigetelt jelenség. A baloldal ma világszerte polgárháborús hangulatot szít. Ha egy ballib párt kiesik a hatalomból, hisztériakeltésbe kezd azok ellen, akik nem osztják a liberális dogmákat – ezt tapasztalhatjuk Európában és Magyarországon, és ez történik az Egyesült Államokban is.