Olvasván a HVG című teljesenobjektív és nagyonfüggetlen kiadvány cikkét egy bizonyos Ezra Zuckerman Sivan, a bostoni elitegyetem, az MIT professzorának művéről azonnal ez a régi paradoxon jutott eszembe. Vajon mit mondhatunk arról, ha egy hazug hazugsággal vádol másokat?
„A krétai Epimenidész a következő halhatatlan kijelentést tette: >>Minden krétai hazudik.<<”
Douglas R. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach
A cikk látható élvezettel beszél arról, hogy Zuckerman jeles műve leleplezi a populista hazugságok természetrajzát, magyarázatot adva ezzel Trump elnök választási sikerére és – a HVG-től elvárható direkt áthallással – szerintük a magyarországi választások eredményét is. Nagy probléma ugyanis a haladás számára, hogy miközben ők meg akarják valósítani a lehető világok legjobbikát és ehhez nagyszerű képességekkel is fel vannak vértezve, addig a retrográd tömegek olyan populistákat választanak meg, mint Orbán.
Nem akarok itt különösebben elmerülni a szociálpszichológiai un. „kísérletek” anatómiájában, csak annyit jegyeznék meg, hogy eddig még soha, egyet sem sikerült megismételni, ami pedig a kísérlet valós voltának alapvető kritériuma. Továbbá a hazai és nyugati egyetemek un. „társadalomtudományi” tanszékei szégyenszemre a libsizmus fellegváraivá váltak, ezért végtermékeikre meglehetős gyanakvással kell tekinteni.
