Máthé Áron
Máthé Áron történész

Mi ássa alá a demokráciát?

Sokféle hír érkezik az Egyesült Államokból a legutóbbi elnökválasztás furcsaságairól.

Halottak tömegesen járultak az urnákhoz. Félanalfabéta, mélyszegénységben élő választókat buszoztattak tömegével a választóhelyiségekbe, sőt, még kitölteni is segítettek nekik a szavazólapokat. Tömegével érkeztek levélszavazatok a választás lezárulta után, miközben leállították a szavazatszámlálást.  Máshol kidobták a választási bizottságnak nem tetsző szavazatokat. Van videó arról is, hogy maguk a szavazást ellenőrző választási biztosok töltögetik ki a szavazólapokat a nekik tetsző jelölt érdekében.

Mindennek nehéz ellenőrizni a valóságtartalmát, illetve a mértékét. Innen, Közép-Európából nézve a mi szigorú szavazási rendszerünkhöz képest az amerikai szavazási procedúra itt-ott eléggé könnyelműnek tűnik. Az biztos, hogy nem a mi tisztünk megítélni a helyzetet; nem is tudnánk, és egy szuperhatalomról van szó, amelynek a történelmi galaxisához tartozunk.

Az viszont egész biztos, hogy jelen állás szerint a csalások inkább a Demokrata Párthoz kötődnek. Barack Obama volt elnök viszont arról beszélt tegnapi interjújában, hogy aki csalást emleget, az aláássa a demokráciát. „Nagyobb fejfájást okoz nekem [Trumpon kívül], hogy számos republikánus tisztségviselő, akiknek tudniuk kéne az igazat, beállt ebbe a sorba. Ez egy újabb lépés abba az irányba, hogy ne csak a hamarosan hivatalba lépő Biden-kormányzat legitimitását lehessen megkérdőjelezni, hanem általában a demokráciáét is – és ez egy veszélyes út.

Valóban így lenne? Vessünk egy pillantást a történelemre, amikor a demokrata pártiak kérdőjelezték meg a választások eredményét.

Barack Obama, Joe Biden és Hillary Clinton. 


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Egy ünneplő ország

1956 kapcsán a kádári hazugsággyárnak volt ideje elültetni a tüskéket. Hiszen „meglincseltek” embereket! Voltak bűnözők is a fegyveresek között! Antiszemiták voltak! Vagy: ugyan, hiszen ez is egy szocialista forradalom volt! És a legsunyibb, legsötétebb hazugság: nem értek el semmit.

„Budapest azzal, hogy önmagát fölszabadította, megszabadította Európát a Szovjetuniótól való félelemtől.” (Indro Montanelli)

1956 kapcsán a kádári hazugsággyárnak volt ideje elültetni a tüskéket. Hiszen „meglincseltek” embereket! Voltak bűnözők is a fegyveresek között! Antiszemiták voltak! Vagy: ugyan, hiszen ez is egy szocialista forradalom volt! És a legsunyibb, legsötétebb hazugság: nem értek el semmit.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Magyar Golgota – magyar Feltámadás

„Az igaz ügy örökre veszve nem lehet.” (Görgey Artúr, 1849. augusztus 11.)

1849 őszén a magyarok személyes ügyként siratták a szabadságharc leverését. A pártviszályoktól, egyéni ambícióktól, és főként a közel-külföld, vagyis Bécs lenéző elnyomásától szenvedő nemzet nagy pillanata volt az 1848 őszén kezdődő szabadságharc.

Nyugodtan lehetünk pongyolák, és mondhatjuk: össznépi vállalkozás volt. Ugyanis a Pozsonyban ülésező utolsó reformkori országgyűlés 1848. március 18-án (három nappal a Pest-Budai forradalom után) felmentette úrbéres szolgáltatásai alól a jobbágyságot, és a volt jobbágy tulajdonába adta az úrbéresként és úrbérpótló szerződés alapján birtokolt földbirtok-állományt, vagyis a jobbágytelkeket. A földbirtokosok kárpótlását az államkincstár terhére rendelték el. Ezzel még az április törvények előtt sikerült a nemzeti mozgalomnak komoly tömegbázist szerveznie.

És másfél évvel később, úgy tűnt, hogy hiábavaló volt ez a nagy erőfeszítés. A nemzeti és népi felemelkedés útja elzáródott, a közös harc rossz véget ért. A Habsburg-rezsim a tizenhárom vértanú kivégzésével azonban öngólt lőtt. Rövidlátásuk sikeresen sűrítette egy pontba a magyar tragédiát és emelte szinte bibliai magasságokba. „Őt [Damjanichot] miután Vécsey gróf is követte, a borzasztó spectaculum megszűnt, vagyis inkább csak most tűnt fel egy borzasztó, szívet repesztő látomány.  Kilenc oszlopon, kilenc tábornok, velők annyi család öröme örökre eltemetve." – írta az aradi ferences kolostor naplójába a rendház szerzetes főnöke, aki a tábornokokat utolsó útjukra kísérte.

Ez volt a 19. század magyar Golgotája.

Az aradi vértanúk emlékére állított Szabadság-szobor Aradon.
Az aradi vértanúk emlékére állított Szabadság-szobor Aradon.

Máthé Áron
Máthé Áron történész

A bűntudat prófétái az Óperencián innen

Baj-e, ha Bécset Bécsnek nevezzük Wien helyett? Ha Lemberget Lembergnek hívom Lviv helyett? Sőt, esetleg Ilyvó várának? Elődeink is bűnösek voltak, amikor Gdanskot Danckának nevezték? Wroclawot Boroszlónak? Veneziát Velencének?

Nemrég „leleplező”, „mítoszromboló” cikk jelent meg a sajtóban arról, hogy a Trianon-emlékmű miért lenne úgymond történelemhamisító. Vegyük végig fontosabb állításait!

1. Azt a hamis képzetet kelti, hogy „a magyar etnikum lett volna domináns a Kárpát-medence minden szegletében a történelem folyamán”. Valóban, ezt keltené vagy szándékos csúsztatásról van szó? A magyar etnikum ugyan nem minden szegletben, de tényleg domináns volt a Kárpát-medencében több száz évig.

2. „A törzskönyvbizottság elkezdte patinás, régi, jól ismert és teljesen egyedi településnevek megváltoztatását, azaz magyarosítását is”. Az rendben van, hogy régi és jól ismert (mármint a helybeliek számára jól ismert), de hogy patinás és egyedi? Mondjuk Lopadea Veche tényleg egyedi volt? „Régi Lapád”, a magyarul Oláhlapád néven ismert település a török-tatár tömeggyilkosságok után létesült, és neve nem egyedi volt, hanem egy magyar településnév románra fordítása.