A hivatalos verzió szerint Angela Merkel nem akart “csúnya képeket” a határokon, ezért nyitotta meg egyoldalúan a német határt “minden szír” előtt. Tudjuk, hogy onnantól minden migráns szírnek és kiskorúnak vallotta magát, hogy álmai földjére, Germany-ba jusson.

Berlin és Brüsszel több legyet akart a migránsok beeresztésével és kötelező szétosztásával egyszerre leütni: a lopakodó föderalizáció mellett az életerős fiatal férfiak százezrei vérfrissítésként megoldást kínálnak az öregedő és csökkenő lélekszámú európai társadalom problémáira. A kétmilliós tömeg integrálása lendületet ad a belföldi fogyasztásnak, és idővel enyhíti a kontinens minőségi munkaerő problémáját. Papíron legalábbis.

Azóta már tudjuk, hogy Merkel akkori va banque játéka azt a célt is szolgálta, hogy a “humanitárius imperializmus imperatívusz” jegyében Európát tovább lökje a föderális Európai Egyesült Államok irányába, hiszen a migráció örve alatt a határőrizettől a menekültügyi eljáráson át egészen az integrációig mindent Brüsszel hatáskörébe lehetett volna utalni. Az adósrabszolgaságból közös valutából kimaradó országok is bekerültek volna a zsákba. Kis híja volt, hogy nem sikerült.

Szívóhatás van, toló nyomás nincs.

Ha Erdogan beváltja régóta lebegtetett fenyegetését az Európai Unióval kötött migrációs megállapodás felmondásáról, vagy akárcsak elnézi a beszivárgást, ez szerte a kontinensen még inkább helyzetbe hozhatja az Unió eddigi migrációs politikáját elutasító erőket

Ráadásul fél év múlva már egy nagy valószínűséggel kedvezőbb politikai összetételű Európai Tanács fogja megvitatni a kérdést, vagyis a betelepítési kvóta ellenzői erősebb helyzetből futhatnak neki a vitának.

(Kép forrása: itt.)

Egyik szemünk tehát nevet ugyan, de a másik sír: a hatékony határvédelem elemi érdeke lenne Európának, de az Unió továbbra is képtelen elszánni magát a szükséges intézkedések meghozatalára. Ez rossz hír.

(Erdogan elnök háttérben az európai uniós és a török zászlóval.)

Recep Tayyip Erdogan lakonikusan kijelentette, hogy 2016 végéig várnak türelemmel – bármit jelentsen is ez. Erdogan ismételten felvetette: a referendumon a halálbüntetés visszaállításának kérdését is felvethetik.

A török vezetés szándékai a jövő évben az európai uniós csatlakozás kérdése is referendum tárgyát képezheti. Az Európai Unió és Törökország között a július 15-i puccskísérletet követő kormányzati tisztogatások miatt különösen feszült viszony alakult ki, mivel több uniós tisztségviselő élesen bírálta az összeesküvők és az állítólagos "támogatóik" elleni eljárásokat. Az államcsínykísérlet nyomán indult tisztogatások során több mint 32 ezer ember került börtönbe, és mintegy 100 ezren vesztették el állásukat egyebek mellett a hadseregnél, a biztonsági szolgálatoknál és a közszférában.