Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Félhold a szivárvány felett

A szivárványkoalíció, mint a demokráciaexport legújabb csodafegyvere működött Bulgáriában, Szlovákiában és Csehországban és (2021 márciusában) Izraelben, ám nem működött (2022 novemberében) Izraelben, Magyarországon és most Törökországban sem. Fordul a szél, felkészül Lengyel- és Spanyolország.

A globalista eliteknek nincsen jó ajánlata a nyugati világ emberének. A Nyugat-Európában és az USA-ban korábban megszokott jólétről széles rétegek már csak álmodnak, miközben a COVID lecsengése után egyre újabb — immáron a klímaváltozással indokolt — megszorítással szembesülnek, amelyek a középosztályt még szegényebbé teszik.

Németországban már 2024-től csak a hőszivattyút akarták engedélyezni új fűtési rendszerként; 2025-től jön a készpénzt felváltó digitális jegybanki euró, 2035-től már nem árulnak belső égésű motorral szerelt autót. Miközben betiltanák a TikTok-ot jön az uniós cenzúraszabályozás, az elhibázott brüsszeli szankciók miatt leépül az ipar és recesszióba fordul a gazdaság; a szankciós infláció felemészti a megtakarításokat és elszegényíti a középosztályt. A sort folytathatnánk.

A romló életszínvonal mellé már kezdik felkészíteni a nyugati társadalmakat arra, hogy Ukrajna és Tajvan érdekében minimum növelni kell a háborús felkészülés költségeit, maximum a Nyugatnak kell ezekben a távoli országokban egyre nagyobb áldozatok árán megvédenie a soha senki által nem részletezett “értékeinket”.

Mivel ezt a politikát már egyre nehezebb eladni a nyugati embernek, akik közül a változások első és fő veszteseinek számító alsó-középosztály és kékgallérosok mellett egyre többen szavaznak a bevándorlás ellenes és szuverenista pártokra, a hagyományos pártok már alig tudnak hagyományos kormánykoalíciókat alkotni.

Hiába a közösségi média cenzúrája; a bevándorlásellenes és békepárti politikai erők elleni lejáratás; a fiatalok klímaszorongás általi hiszterizálása és hiába a kioktató felsőbbrendű morálpolitizálás. Nyugaton a többség már látja, hogy a globalista elitek felmondták azt a társadalmi szerződést, ami a jólétüket sokáig garantálta. Az elit persze köszöni szépen, gyarapszik, magánrepülővel utazik és mint Soros György, három méter magas fallal körülvett elővárosi villákban lakik.

Nem kértek a szivárványkoalícióból


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Migráció, gátszakadás, világ(uk)vége

Tudtuk, mondtuk, tettük. Az újkori népvándorlás 2015-ös, eddigi tetőpontján csak Orbán Viktor és Magyarország állt a vártán. A magyarok tartották magasan a józan ész fáklyáját. Igazunk lett. Kárörömre azonban semmi ok. Most cselekedni kell!

A hivatalos verzió szerint Angela Merkel nem akart “csúnya képeket” a határokon, ezért nyitotta meg egyoldalúan a német határt “minden szír” előtt. Tudjuk, hogy onnantól minden migráns szírnek és kiskorúnak vallotta magát, hogy álmai földjére, Germany-ba jusson.

Berlin és Brüsszel több legyet akart a migránsok beeresztésével és kötelező szétosztásával egyszerre leütni: a lopakodó föderalizáció mellett az életerős fiatal férfiak százezrei vérfrissítésként megoldást kínálnak az öregedő és csökkenő lélekszámú európai társadalom problémáira. A kétmilliós tömeg integrálása lendületet ad a belföldi fogyasztásnak, és idővel enyhíti a kontinens minőségi munkaerő problémáját. Papíron legalábbis.

Azóta már tudjuk, hogy Merkel akkori va banque játéka azt a célt is szolgálta, hogy a “humanitárius imperializmus imperatívusz” jegyében Európát tovább lökje a föderális Európai Egyesült Államok irányába, hiszen a migráció örve alatt a határőrizettől a menekültügyi eljáráson át egészen az integrációig mindent Brüsszel hatáskörébe lehetett volna utalni. Az adósrabszolgaságból közös valutából kimaradó országok is bekerültek volna a zsákba. Kis híja volt, hogy nem sikerült.

Szívóhatás van, toló nyomás nincs.


Galló Béla
Galló Béla politológus

A szultán majd eldönti

Győzelmével a kvázi szultáni pozícióba került Erdogan még jobban befolyásolhatja majd az európai folyamatokat. Mit sem változtat ezen, hogy diadala nem volt átütő, sőt nagyjából félbe vágta Törökországot. Szélesedő jogkörei ettől azonban még legitim jogkörök maradnak, továbbá ellenlábasai közül sem mindenki kritikátlan Európával szemben.

Ha Erdogan beváltja régóta lebegtetett fenyegetését az Európai Unióval kötött migrációs megállapodás felmondásáról, vagy akárcsak elnézi a beszivárgást, ez szerte a kontinensen még inkább helyzetbe hozhatja az Unió eddigi migrációs politikáját elutasító erőket


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Várakozó állásponton

Nem történt áttörés a tegnapi EU-csúcson sem a migrációs válságkezelés, sem pedig a védelempolitika területén. Számunkra ez azonban inkább jó hír, mintsem rossz, hiszen időt nyertünk – kvóta-ügyben még fél évig nem fog döntés születni.

Ráadásul fél év múlva már egy nagy valószínűséggel kedvezőbb politikai összetételű Európai Tanács fogja megvitatni a kérdést, vagyis a betelepítési kvóta ellenzői erősebb helyzetből futhatnak neki a vitának.

(Kép forrása: itt.)

Egyik szemünk tehát nevet ugyan, de a másik sír: a hatékony határvédelem elemi érdeke lenne Európának, de az Unió továbbra is képtelen elszánni magát a szükséges intézkedések meghozatalára. Ez rossz hír.