Kézenfekvő felidézni a 2004-es magyarországi uniós népszavazási kampány egyik blőd plakátját: „Nyithatok cukrászdát Bécsben?” Beugorhatott a 2015-ös „menekült-menekítők”, vagyis a Soros-féle galaxis civil szervezeteinek lázas buzgalma, hogy a gonosz, barbár Magyarországról végre a Lajtán túlra cipelve a migránsokat, elhagyhassák ezt a földi siralomvölgyet. Odaát Bécsben már biztonságban vannak! És végül újra előkerült Lázár János videója Bécs egyik városrészéről, amelyet így jellemzett a baloldali média egyik tudósítója: „Az egyik legizgalmasabb negyedben, a Favoritenben olyan érzés fogott el minket, mintha egy etnikailag sokszínű, sürgő-forgó közel-keleti vagy kis-ázsiai városba csöppentünk volna.”

Nos, néhány kérdés felmerül az emberben. Az első rögtön az, hogy Bécset miért tiszteli a magyar ember? Azért, mert a császárváros nimbusza a XX. században megújult, a mi szocialista gulyáskommunizmusunkhoz képest a valódi jólét és bőség központja lett – vagy pedig azért, mert egy „izgalmas közel-keleti város”? Azután ott van az a kérdés is, hogy Magyarország vajon nem azért biztonságos ország-e, mert nem engedett be olyan népcsoportot a területére, amelynek a szokásai, hagyományai között szerepel a terror és az ezzel összefüggő halálkultusz?

A 2015-ös migrációs hullám idején a haladó közgazdászok és a mainstream média lépten-nyomon azt bizonygatták, hogy a bevándorlók jelentős része jól képzett, több nyelven beszélő szakember, akik rövid időn belül jelentős gazdasági hasznot hoznak majd a kontinens országainak. 2015 júniusában Melegh Attila szociológus, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület felügyelő bizottságának elnöke például így fogalmazott: „Szinte mindenhonnan olyanok érkeznek hozzánk, akik jobbak, mint a hazai népesség”. „Az a baj, hogy továbbmennek” – írta a 444.hu néhány nappal a röszkei zavargások előtt. Az Index még 2016-ban is „túlképzett bevándorlókról” írt, sőt, az Osztrák Munkaerőpiaci Szolgálat is arról adott hírt, hogy a migránsok meglepően jól képzettek.

Aztán teltek a hónapok, és kezdtek megérkezni az első valóban pontos statisztikai adatok a migránsokról. Hamar kiderült, hogy akik a határon agysebésznek vagy üldözött filozófusnak vallották magukat, a valóságban teljesen képzeltenek, sőt, többnyire analfabéták. Most, három évvel a Willkommenskultur szárnybontása után, a Németországban lakó bevándorlók 80 százaléka még mindig a szociális ellátórendszerből él, és a segélyezettek harmadának nincs német útlevele. Az Európába özönlő migránsok döntő többsége évek alatt sem tudott belépni a munkaerőpiacra.

Így van, hasonlata mégis pontatlan, analógiája görbe.

Izrael a második világháború után, mint hadiállam fogant, s képletesen szólva arrafelé még mindig fegyverrel a párnájuk alatt alszanak - olykor a lányok is.

Európa gazdagabbik részét azonban nehéz hozzá szoktatni az ilyesmihez.

Amikor 2015 januárjában Orbán Viktor a Charlie Hebdo elleni dzsihádista terrortámadás kapcsán a bevándorlás korlátozásáról beszélt, a mainstream sajtó frontális támadást indított a miniszterelnök ellen. Rasszistának, kirekesztőnek, idegengyűlölőnek bélyegezték. Az összefüggés nem létezik, legfeljebb csak az összeesküvés-elmélet-hívők fejében – bizonygatta szakértők és politikusok egész sora.

A párizsi szatirikus lap elleni támadás óta eltelt közel két és fél év alatt Európa nem lett biztonságosabb hely. Sőt. Az idei év első felében minden kilencedik napra jutott egy terrortámadás a kontinensen. 2017 januárja óta 52 embert gyilkoltak meg iszlamista terroristák, és további 250-et sebesítettek meg. Az elkövetők minden esetben bevándorlók voltak: voltak köztük olyanok, akik csak néhány hete, hónapja érkeztek Európába, és voltak olyanok is, akiknek már a szülei is itt éltek.