- Mikor távozott Magyarországról?
- 2018 után disszidáltam, miután elviselhetetlenné vált a légkör otthon. Egy pillanatra sem bántam meg.
- Jobb Németországban?
- Először is, nem Németországnak hívjuk már, hanem Igaz-Európának. Ahol Önök élnek, azt meg Hitszegő Európának.
- Hitszegő?
- Igen, mert hátat fordítottak a tolerancia, az elfogadás és a sokszínűség értékeinek. Ezért hitszegők Önök.
- Amit itt magunk körül látunk, az volna a sokszínűség és a tolerancia?
- Igen. Itt senki sem gyűlölködik, mint a hitszegőknél. Mindenki elfogadja a különbözőségeket.
(Kép forrása: itt.)
(A nizzai terrortámadás helyszíne.)
Tudja ki ma a legbecsületesebb nyugat-európai politikus? Jacqueline Galant. Nem hallotta még a nevét? Pedig a belga közlekedésügyi miniszter az egyetlen politikus Európában, aki az országában történt terrortámadások után lemondott hivataláról. Egyedül a belga politikusnő érezte úgy, kormányzati politikusként felelősséget kell vállalnia a történtekért. Példáját nem követte egyetlen német vagy francia kollégája sem.
A mértékadó, gondolkodó értelmiség legújabb aggodalmaskodása az Alaptörvénybe iktatott terrorveszély-helyzet kapcsán bomlik ki újra a szemünk láttára. Friderikusz Sándor a szerénytelenül magáról elnevezett műsorában – tudják, ez az, amiről Vásárhelyi Mária azt hitte, hogy a Fidesz szüntette meg, majd kiderült, hogy a nézők – például azt fejtegette, hogy ennek az egész módosításnak az az alapelve: „a hatalom korlátlan felhatalmazást kap olyan valamire, aminek a súlyosságát ő maga ítéli meg”. Ezek miatt Friderikusz úgy érzi, hogy „olyan csapdába kerül, ami az elemi szabadságjogaitól fosztja meg és ami ellen nincs védekezés”.
(Rendőrök és családtagok az orlandói mészárlás helyszínén.)
„A politizáló értelmiség ezen a ponton teljes kudarcot vall. Rettenetes állandóan csak azt hallani, hogy a nemzetiszocializmus a barbárságba, a sötét középkorba, a humanitás előtti időkbe való visszaesés. Akik így beszélnek, aligha sejtik, hogy az élet szekularizálódása, amit a humanitás eszméje hozott magával, éppen azoknak a keresztényellenes vallási mozgalmaknak a táptalaja, amelyen például a nemzetiszocializmus is kinőhetett. A vallási kérdés ezen szekularizált szellemek számára tabu, és annak komoly és radikális felvetése az ő szempontjukból megfontolandónak tűnik – talán azért, mert ezt is a barbárságba és a sötét középkorba való visszaesésnek tekintik”.
(Eric Voegelin)