történelem” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 67

100% Trianon

2017. május 23.

Az azért ugye még megvan, hogy Trianonban igazságtalanul bántak el Magyarországgal?

A posztmodern kor egyik tünete, hogy a pH-semleges agymosás következtében a közvélemény szemében a normális dolgok abnormálissá, az abnormálisak pedig normálissá vedlenek, illetve „nemesülnek”. Sok esetben így van ez történelmi személyek, események kapcsán is. Természetesen nem teljesen újszerű jelenségről van szó, hiszen lényegében erről szól az emlékezetpolitika: az egyes történeti tényekre újabb és újabb értelmezés-réteg rakódik (vagy rakódtatik) az évek során, mígnem az egykoron volt (személy, esemény) és az arról a ma emberének szemében-tudatában létező elválik egymástól, kialakul a „képzelt történelem”. Ez egyfelől persze lehet pozitív folyamat, mint például a nemzeti mítoszteremtés, a „kollektív én” önazonosságának megteremtése vagy megerősítése. Vagy ahogy e blog hasábjain Máthé Áron más kontextusban utalt rá, szerepet játszhat a nemzeti homogenitás kialakításában, amennyiben „a közös, fiktív leszármazás (rokonság) tudata (…) a közös mitológiát, a közös történelmi élmények közösségét jelenti”. Arany János Rege a csodaszarvasról c. eredetmondája vélelmezhetően nem tényhűen meséli el a hontalálás történetét – azonban jó olvasni és belegondolni abba, hogy igen, valami „anyagon túli” mégis összeköt minket itt a Kárpát-medencében.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Trianon – néhány cáfolat kiigazítása

2017. június 04.

Manapság elterjedt az a fajta elbeszélésmód, amely a trianoni békével- vagy az oda vezető úttal kapcsolatosan létező-, illetve ál-mítoszok cáfolatára törekszik.

A történelmi tisztánlátás fontos eleme az erős nemzeti identitásnak és nem árt néha leporolni a régi történeteket; ugyanakkor nem kell hozzá túl erős paranoia, hogy a mítoszcáfolat mögött felfedezzük azt a szándékolatlan mellékhatást – vagy éppen sanda szándékot – amely a „kismagyar” létet a történelmi szükségszerűségnek, a közép-európai fejlődés logikus következményének mutatná be. Néhány vélekedést éppen ezért most itt is, az ellenkező irányból megközelítve mutatunk be.

- „A történelmi Magyarország felbomlása elkerülhetetlen volt”. Ilyesmit csak az állíthatna biztosan, akinek a predestináció és a szabad akarat közös megoldóképlete a kezében van, továbbá direkt vonallal rendelkezik a Teremtőhöz. Egyrészt nem, nem volt elkerülhetetlen, másrészt a kérdésfelvetés is rossz. Az igazi kérdés ugyanis az volt, hogy mi magyarok, hogyan tudtunk volna a legjobban kijönni egy vesztes világháború utáni helyzetből.

Teljes cikk

Dunkirktől Mohácsig, és vissza

2017. augusztus 11.

Lánczi Tamás

politológus

A minap megnéztem a Dunkirk című filmet. Nem filmesztétikai elemzést szeretnék adni, mivel nem foglalkoztat különösebben, hogy jó volt-e a vágás, vagy, hogy mennyire volt profi a kameramozgás. Ezt meghagyom azoknak, akik szerint egy mozi értékét a technikai bravúrok számán lehet lemérni. Amiért a Dunkirkről írok, annak több oka is van.

- Néha eltűnődön, én vajon hogyan viseltem volna a kínzásokat.

- Te? Viccelsz?! Elég lett volna, ha a Gestapo elveszi a csekkfüzeted, rögtön bevallottál volna mindent.

/Woody Allen: Annie Hall/

Először is, üdítő volt olyan alkotást látni, amelyben hús-vér emberek mozognak a vásznon. Olyan hétköznapi emberek, akiket nem a devianciájuk, hanem a bátorságuk, kitartásuk és leleményességük, vagy esendőségük teszi izgalmassá. Óhatatlanul is felmerül a nézőben a kérdés: én hogyan viselkednék ilyen helyzetben, képes lennék-e helyt állni, úrrá leni a félelmeimen? Mindezt úgy éri el a film, hogy egy vércsepp sem csordul ki a két óra alatt, ami egy vérbeli háborús mozi esetében igazán nagy szó.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Halál az ávóra!

2017. október 23.

Az októberi forradalom egyik fő jelszava volt. A másik így hangzott: „Ruszkik haza”.

Milyen érdekes, hogy a magyar nép nem akart semmit a szovjetektől, csak békében elválni tőlük. Igen, visszalőttünk, amikor kellett, és igen, megaláztuk a Szovjet Hadsereget. Nem kevesebb, mint Zsukov és Konyev marsallok egyesített ereje kellett ahhoz, hogy november közepéig felszámolják a fegyveres ellenállást.

Teljes cikk

Ungváry tévedései és hazugságai

2017. december 20.

Lánczi Tamás

politológus

Nem ez az első eset, hogy Ungváry Krisztián ellentmondásoktól hemzsegő érveléssel próbálja kritizálni a kormányt. A minapi interjújában azonban önmagát is felülmúlta a történész, már ami a logikai bukfencek számát illeti.

Először is azt állítja Ungváry, hogy ő, mint történész, csak azt akarja tudni, hogy ki volt ügynök, pontosabban, hogy „a rendszerváltás utáni Országgyűlés tagjai közül kik szerepeltek az állambiztonsági nyilvántartásokban”. Később azonban mintha mégis politikai céljai lennének, amikor kijelenti: a jelenlegi Országgyűlés Fidesz frakciója olyan fegyelmezetten szavaz, hogy biztos valamivel „fogják a töküket” a képviselőknek. Állítása persze több sebből is vérzik. Először is, Ungváry valószínűleg nem hallott a modern parlamentarizmusra jellemző frakciófegyelemről, amely nem csak Magyarországon, hanem más kontinentális politikai rendszerekben is egy svájci óra pontosságával szokott működni. Összehasonlítani a mai fideszes frakciófegyelmet a dualizmus-kori állapotokkal még egy amatőr politológustól is komoly hibának számít. Ebből is látszik, milyen veszélyes, ha egy tudós nem marad a kaptafánál, hanem átkalandozik más tudományterületekre.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Hatvan évvel ezelőtt?

2018. június 16.

A miniszterelnöknek lehetett volna forradalma, de a forradalomnak nem lett miniszterelnöke? Vagy fogalmazzunk úgy, hogy nem volt a forradalom miniszterelnöke, de a forradalom mártírja lett? Hatvan éve végezték ki Nagy Imrét, aki nem kért kegyelmet, de bízott a „magyar nép és a nemzetközi munkásosztály” felmentő ítéletében?

1958. június 16-án hajnali öt órakor kivezették Nagy Imrét és másik két elítélt társát a Kozma utcai Kisfogház udvarára. Miután felolvasták előttük az ítéletet és a kegyelmi kérvények visszautasítását (ezt Nagy Imre esetében ügyvédje kérte), felakasztották őket. A testeket először a börtön udvarán földelték el, összedrótozva, kátránypapírba csavarva, majd három évvel később kiásták őket, és az Új Köztemető legtávolabbi zugában helyezték el őket, arccal lefelé temetve, álneveket jegyezve be a temetői nyilvántartásba. Mindeközben a megtorlás ment tovább a maga útján, futószalagon gyártották az ítéleteket, végezték ki vagy küldték börtönbe az embereket.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Nagy Imre privatizálása

2018. június 13.

Nagy Imrét, a huszadik század legtragikusabb sorsú magyar politikusát mindenki ki akarja sajátítani. Mindenki a saját javára persze.

Az átmenet során a Kádár-rendszer ellenzéke érthető okokból privatizálta őt, de csak átmenetileg.

1989-ben azért lett a kapitalista átalakulás „védőszentje”, mert Kádár politikai (és tényleges) koporsójába ezzel verték be a legkeményebb szöget. A „puha diktatúra” ettől egy pillanat alatt árnyékba borult, születésének idegenkezűsége, kezdeti terrorja egybe mosta és újra feloldozhatatlan bűnné homogenizálta egyébként differenciált évtizedeit. Kádár sokat - de korántsem mindent! - megvalósított abból, amit Nagy Imre akart. Csakhogy ekkor újra az lett már a fontos, ami persze mindig is a tragédia lényege volt, ám addig nemigen volt tanácsos feszegetni: karrierjének útjába Nagy Imre hajlíthatatlan személye, nem a politikája állt, Kádár főleg emberileg árulta el őt.  

Majd én megcsinálom, amit te is megcsinálnál, kivéve a függetlenséget, amit hiába is akarsz, mert azt nem lehet, gondolhatta Kádár.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Csak a nemzet!

2018. október 23.

Látható, hogy milyen szörnyű ellenállásra képes egy nép, még ha kell, puszta kézzel is, ha a szabadság és a függetlenség kivívása a célja. (Joszip Broz Tito, 1956)

Tito marsall, Jugoszlávia teljhatalmú kommunista diktátora 1956. november 11-én egy pártgyűlésen krokodilkönnyeket hullajtott a magyar szabadságharc eltiprása felett. Ügyes húzás volt, hiszen tíz nappal előbb a Hruscsov vezette szovjet küldöttséggel személyesen fogadta Brioni szigetén, és megállapodott velük a megtorlás forgatókönyvében. Tulajdonképpen Kádárt is neki köszönhetjük: a viharos repülő- és hajóúttól összetört szovjet pártvezetőket már ülni is alig bírtak, miközben a jugoszláv kommunisták a megtorlás forgatókönyvéhez módosításokat fűztek. Még a jugoszláv követségre menekülni kívánó (3 nappal vagyunk a november 4-i invázió előtt!) Nagy Imre-csoport sorsáról is megegyezés született. Ehhez képest nem sokkal később Pulában elvtársai előtt Tito marsall így beszélt: „Ha ez megmenti a szocializmust Magyarországon, akármennyire is a beavatkozás ellen vagyunk, elmondhatjuk, hogy a szovjet intervenció szükséges volt. (…) Látható, hogy milyen szörnyű ellenállásra képes egy nép, még ha kell, puszta kézzel is, ha a szabadság és a függetlenség kivívása a célja.”.

De végül is mi történt 1956-ban?

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

„Őszirózsák” – Száz évvel ezelőtt ilyen mélyre süllyedtünk

2018. október 30.

„Amikor a Katonatanács elnökét mutattam be, elszörnyedve kiállított fel: Önök ilyen mélyre süllyedtek?” (Károlyi Mihály Franchet D’Esperay francia tábornokkal történő találkozásáról)

Egy évszázaddal ezelőtt a lezserül öltözött, a népek forradalomi egységesüléséről ábrándozó és a régi Magyarország bűneiről egymás között fecsegő Károlyi Mihály és Jászi Oszkár vezette budapesti küldöttség megérkezett Belgrádba az antant balkáni főparancsnokához. Szinte rögtön kiderült, hogy fordítva akarnak beülni a moziba. A hamis bűnvallomásra, Jászi akadémiai igényű nyilatkozatára a reálpolitika és a győztes gőgje felelt. A tehetetlenkedő Károlyi és Jászi fémjelezte új kurzus a határok védelméért semmit nem tett, sőt, azt többnyire egyenesen akadályozta. Másokkal szemben viszont, akik ellen akartak állni a beözönlő cseh és román csapatokkal szemben, hatékonyan lépett fel. Így történt, hogy 1918 október utolsó napjaiban és november elején eldőlt Magyarország sorsa. Sokféle elbeszélését ismerjük az eseményeknek. Az utolsó elhibázott, elárult júniusi Piave menti támadás történetét, amely megrendítette a császári és királyi hadsereget. Az olasz fronton megkötött november 3-i fegyverszüneti egyezményhez fűzött 24 órás csúszásról készült pótjegyzőkönyvet, amelyet az olasz fél cinikusan kihasznált és százezerszámra ejtette a foglyokat. A hátországban uralkodó állapotokat, a blokád és a tehetetlen adminisztráció okozta éhínséget. A magyar elit képtelenségét a politikai mozgósításra, és a baloldali ellenzék destrukcióját. De vajon hogyan látta mindezt egy szemtanú? Somogyváry Gyula, akit két és fél évtizeddel később először a Gestapo, majd utána az ÁVH hurcolt el, ekkoriban már bő három éve a fronton harcolt, főhadnagyként. Vajon hogyan írta meg ő a hazájukért aggódó frontharcosok élményeit? Gyula deák „És Mihály harcolt” című regényéből idézzük fel azokat a vészterhes napokat.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Forradalmi ősz

2018. november 12.

Az idén különösen erős forradalmi érzés járta át az ellenzéki szíveket. Éppen száz esztendeje az un. „őszirózsás” forradalomnak, amely a balliberális vélekedés szerint a magyar történelem nagyszerű pillanata volt, az első köztársaság megalapításával.

Bizonyos értelemben mentik ami menthető. A tanácsköztársaság népszerűsítéséről már le kellett tenniük – nehezükre is esett – hát most Károlyit dicsőítik. Kérdés persze, hogy kik és mire emlékeznek ezen eseménnyel kapcsolatban, magyarán: mit tudunk Károlyi és eszmetársai tevékenységéről. Az egyszerű válasz persze az, hogy azt amit tanítottak nekünk róla. Ám a dolog – természetesen – korántsem ennyire egyszerű.

Teljes cikk