történelem” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 67

Máthé Áron

történész

Szovjet múlt, orosz jelen

2016. október 27.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének hatvanadik évfordulóján nagy felháborodást okozott az orosz állami televízióban bemutatott műsor, amelyben a magyar szabadságharcot „pogromnak” nevezték.

(Kép forrása: itt.)

A műsor szerint 1956-ban a magyar börtönökből nácik ezreit engedték ki, akik a felkelőkkel együtt vadásznak a kommunista hatalom és az államvédelem képviselőire. A tévéműsort az állami tévé igazgatóhelyettese Kiszeljov vezette, aki azt a kérdést is felvetette, hogy nem ez volt-e az első „színes forradalom”, hiszen az 1956-os forradalom is a CIA akciói nyomán robbant ki. A műsorban Havas Szófia, Horn Gyula unokahúga is megszólalt, aki megismételte a 2007-es álláspontját, amely egyébként így hangzott: „Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva.”.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Hideg novemberi napok

2016. november 05.

A huszadik század második fele borongós, hideg napokat hozott a legtöbb magyar családnak a Kárpát-medencében.

(Kép forrása: itt.)

A kommunizmus valósága szürke volt, és általában bosszantó. Ráadásul a kezdetek kifejezetten szörnyűek voltak. Németh László 1943-ban Szárszón még abban reménykedett: „Ha a magyar nép természete s nem mások mögéje bújt bosszúja érvényesül: bízom benne, hogy most sem kell az új Magyarországnak vérben keresztelkednie. Csak ne higgyék olvasmányaik alapján egyesek, hogy anélkül nincs is megkeresztelve.”. Tévedett. Az 1944/45-től 1989-ig tartó időszak vérfürdővel kezdődött a magyarok számára.

Teljes cikk

A fekete Kádár

2016. november 06.

Míg a pesti srácok a végsőkig szembementek a diktatúrával, Kádár a végletekig megalkuvó volt: sajátjai tetemén is sorra átlépett. Ez október 23-a és november 4-e, a hősök és Kádár végső, antagonisztikus ellentéte. Kádár az elmúlás kapujában „visszatekintve mindenkit sajnált”, de bocsánatot kérni nem tudott. Emberként pálcát törni fölötte nem a mi dolgunk, de történelmi szerepét csakis október 23. ellenpólusaként tudjuk megítélni. Kádár János a magyar história fekete lapjára írta magát.

„… mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.” – olvasható Magyarország Alaptörvényének preambulumában. Hatvan évvel ezelőtt valóban csoda történt: a kommunista diktatúra és a nagyhatalmak között a második világháború után igaztalanul kialkudott, katonai jelenléttel és nemzetközi szerződésekkel megerősített világrend tizenhárom nap erejéig megdőlni látszott egy kis ország földjén. A szabadság szikrája képes volt fellobbanni egy röpke pillanatra, hogy aztán nemzetünk ismét parázsként, szinte láthatatlanul őrizze szabadságvágyának lángját egészen a rendszerváltásig.

(Kádár János)

Teljes cikk

Stabat mater – asszonyok egy forradalom keresztfája mellett

2016. december 04.

„…a zsarnokság igazi drámája nem a politika nagy színpadán játszódik le – ez a dráma sokkal megrázóbb, mint a közéleti színjátékok szavai és gesztusai… az anya fájdalma mélységesebb, ijesztő nyugalma fölfoghatatlanabb Rachel vigasztalan gyászánál.” (Joseph Conrad)

Épp egy hónap telt el azóta, hogy hajnalra virradva Forgószél fedőnév alatt, az áruló Kádár és Münnich hívására Budapest utcáit elözönlötték a szovjet tankok. A kormány már nem volt a helyén, a heves harcokban százak sebesültek meg és veszítették életüket. Bár a munkástanácsok és egyes forradalmi csoportok még tartották magukat, megkezdődött a véres megtorlás, miközben százezrek indultak a nyugati határ felé, hogy idegenbe kényszerülve „nevükről lehulljon az ékezet”.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Karácsonyi ajándék 25 évvel ezelőtt

2016. december 25.

A Szovjetunió mozdíthatatlannak tűnt a múlt század nyolcvanas éveiben. Stagnáló, lassan lerohadó világ, de hatalmas és erős. Pazarló és gazdaságtalan, erősen környezetszennyező, de masszív és tartós – az egész Szovjetunió olyan volt, mint amilyenek a szovjet ipar kevésbé rossz produktumai. Senki nem hitte volna, hogy alig egy év alatt fog megszűnni. Hogy úgy tűnik el a nagyhatalmak közül, mint azt szinte észre sem veszik.

A „csodák éve”, 1989 után úgy tűnt, a változás csak Közép-Európára érvényes, és erre a régióra is csak úgy, hogy a Szovjetunió árnyéka még mindig ránk vetül. Kevesen voltak, akik akár akkor, akár korábban hittek abban, hogy a Szovjetunió a múlté lesz inkább előbb, mint utóbb. Ronald Reagen a „Gonosz Birodalma” kifejezésről elhíresült beszédében, 1983-ban azt mondta: „Hiszem, hogy a kommunizmus csak egy újabb szomorú, bizarr fejezet az emberiség történetében, amelynek az utolsó oldalait most írják.”

("Boldog új évet!")

Teljes cikk

Molnár Attila Károly

eszmetörténész

Regresszió

2017. január 02.

A bolsevik forradalom századik évfordulójához közeledve valami apokaliptikus szellem járja be a közéletet. Ki boldogan, ki kétségbeesve jósolja meg irigylésre méltó magabiztossággal az ismert és uralkodó liberális demokrácia, de legalábbis hegemóniája végét.

(Kép forrása: itt.)

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Bűnös – 70 éve hurcolták el Kovács Bélát

2017. február 25.

A kommunizmus áldozatainak emléknapjára.

„Magyar voltál, ezért!” (Márai)

70 évvel ezelőtt hurcolták el a szovjet hatóságok Kovács Bélát, az akkori legnagyobb polgári párt főtitkárát. Országépítő remény, reálpolitika, cserbenhagyás, terror és a hazugság adták ki ennek a történetnek az összetevőit.

(Kovács Béla kisgazda politikus szobra a budapesti Olimpia Parkban.)

Teljes cikk

Megyery Gerda

politológus

Tények és tévhitek a kommunizmusról

2017. március 02.

„A kommunizmus – akárcsak a nemzetiszocializmus – a Nyugat szellemi termékeként látta meg a napvilágot” – mondta Orbán Viktor a kommunizmus áldozatainak emléknapján.

Beszédében a miniszterelnök maga is elismerte, hogy a kommunizmus nyugati eredetéről nem szokás beszélni, de talán még ő sem számított arra, hogy szavait ilyen mértékben kiforgatják.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Az álmok győzelme

2017. március 15.

„A földi tüzet a magas álmok vigyázzák” (Weöres Sándor)

169 évvel ezelőtt Magyarországon nem volt hiány az álmokban. Ironizálva persze rávághatnánk: azért, mert az ország lakosainak többsége mintegy félálomban szenderegve élte az életét. Az ország mozdulatlansága azonban csak látszólagos volt, hiszen 1848-ban már közel három évtizede küzdöttek a reformkor közéletének nagyjai, hogy a magyar nemzet ismét lábra álljon. Erő is volt azonban ebben a mozdulatlanságban: a hirtelenkedéstől, a fölösleges változtatástól való ódzkodás. Erő és tehetetlenség mintha egymást kerülgette volna. Magyar nevek ugyan szerepeltek az európai történelemben az elmúlt századokban is, de Magyarország önálló szereplőként nem jött szóba. Belső alkotmányát megőrizte a királyság, de idegen királyai csak nyírni való juhokként tekintettek ránk. Másodosztályú tartomány voltunk, amit éppen csak annyira és úgy kell fejleszteni, hogy abból nemzeti összefogás ki ne alakuljon. A labancok utódai nem hittek a nemzeti önállóságban, míg a kurucok új nemzedéke azt mondta: „A haza minden előtt”. A Habsburg-házból származó nádorok álltak a nemzeti fejlesztések mellé, míg egyes hazai főrendjeink és követőik gond nélkül paktáltak a birodalmi centrummal az ország rovására.

Teljes cikk

Molnár Attila Károly

eszmetörténész

Válasz Orbán Krisztiánnak

2017. március 30.

Kedves Krisztián,

olvastam szerzőtárs, olvastam művedet a magyar gazdaság és politika elmúlt száz évéről. A témád a közgazdaságtan klasszikus kérdése: miért gazdagszanak meg némely országok, és hanyatlanak vagy stagnálnak mások. Közgazdász kutatók tömege foglalkozott ezzel, hatalmas, az összehasonlításokat lehetővé tevő adatmennyiséget mozgatva. Mások inkább intuitíven írtak erről, amely meglátások időnként zseniálisnak bizonyultak. Az a benyomásom, a Te írásod sem az első, sem a második csoportba nem tartozik, inkább egy nem túl eredeti kormánykritika, amiből viszont sok van.

Azt állítod, hogy a politika tehet a felzárkózás elmaradásáról, és az uniós pénzek elmaradásával szükségszerű az újabb összeomlás, amit az elmúlt egy-két évben még csak 43 567-ször olvastam vagy hallottam az igényes és kreatív szakértőktől. Lehet, így lesz, lehet, nem. De érdekes, ahogyan érvelsz, és a haragodat kivetíted az elmúlt száz év magyarjaira. Ebből az következik, hogy Orbán Viktor nem felelős, a magyarok viszont menthetetlenek. Úgy tűnik, némi hezitálás után Te is beláttad TGM jóslatát, miszerint itten vagy SZDSZ-kormány lesz vagy Mucsa (marad).  De erről később.

Teljes cikk