történelem” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 67

Máthé Áron

történész

Itthon vagyunk

2016. június 04.

Június 4-e van. Trianon évfordulója, a Nemzeti Összetartozás Napja. Általában kicsit kellemetlen téma ez, régi, lassan száz éves nagy vereségünk, a magyar brand töréspontja.

Szavadban múlt zenéje szólt,

s hívogatott a falu-ölbe.

Arcodra, mondd, a fényt s mosolyt

nem Rapsonné asszony bűvölte?

Áprily Lajos

(Nemzeti Összetartozás Napja a Vereckei-hágón, a honfoglalás millecentenáriumi emlékművénél. Fotó: MTI/Nemes János)

Értelmiségünk baloldali eszméktől megszédült fele igazságosnak tartja, hol azért, mert az „úri Magyarország” kapott egy nagy sallert, hol meg azért, mert egyáltalán, a tradicionális magyar, mint fogalom, ingataggá vált, és hát ugye, a progresszió, az halad. Népünk másik része a pszichodráma-csoportokat idéző világba menekül, fantáziál mindenről, csak ne kelljen együtt élnie a tudattal, hogy egy történelmi vereséget szenvedett nemzet tagja. Mások meg a fogyasztói világ kádári átszüremkedése szerint románozzák le Márton Áron püspököt, vagy nevezik jugó csajnak Ruzsa Magdit. Az előző két felfogás téves, az utóbbi hozzáállás meg leginkább taszító. Trianon nem csak egy adott típusú magyarság-élmény kudarca, hanem mindig mindannyiunké. Másfelől meg nem a permanens vereséget kell benne látni, hanem az örök parancsot, hogy a földről fel kell kelni. Végül, a harmadikként említett fogyasztói, kissé „proli” megközelítés viszonylatában reményt keltő, hogy még egyetemi éveink alatt itt tanuló pozsonyi barátom még részegen is kioktatta az őt leszlovákozó budapesti rendőröket. Talán a legnagyobb fájdalom nem is a minket igazságtalanul sújtó békeszerződés, hanem a szétszakítás, az hogy határok választják el azokat, akiknek az elődeik ezer évig összetartoztak. Határok nem csak térben vannak, hanem a lélekben is. A XX. század olyan határokat, olyan korlátokat rakott ránk, amelyek a lelkünkön túl szó szerint a húsunkba vágnak. Vajon megéri-e magyarnak lenni?

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

A hatodik koporsó

2016. június 16.

1957 januárjától kezdve Magyarország a reménytelenség országává vált. A sortüzek ugyan abbamaradtak, és a hónap végére elült az emigrációs hullám, de a kivégzések megkezdődtek.

Futószalagon küldték börtönbe a forradalmárokat, és zárták internálótáborba a gyanús, megbízhatatlannak minősített, nemzeti-demokratikus gondolatokkal feltűnően megfertőzött embereket. A megtorlás még évekig folytatódott, egyik csúcspontja Nagy Imre és társai kivégzése volt. Mellettük pedig ott álltak – hevertek – az agyonvert, agyonlőtt, vagy felakasztott forradalmárok százai. A nemzet megértette: a nagyhatalmi elrendezésen egyelőre nincs ereje változtatni. 33 évvel később fordult a kocka.

(Orbán Viktor Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén.) 

Amilyen reménytelennek tűntek ezek a hónapok, olyan reményteli volt a „csodák éve” 1989-ben. A katarzist kétségtelenül az elhazudott, meghamisított múlt újra-felbukkanása volt. Június 16-án újratemették Nagy Imrét és társait. Legkevesebb negyedmillió ember rótta le kegyeletét a Hősök terén felállított ravatal előtt. Ekkor hangzott el az a beszéd is, ami nem egyszerűen egy politikusi karrier első nagy állomása volt, hanem egy évtizedekre ható politikai program minden eleme is benne volt. Igen, a volt kommunista vezetők tülekedtek, hogy „szerencsehozó talizmánként” megérintsék azokat a koporsókat, de bizony ott volt az a kijózanító mondat is, hogy „a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik.”. 20 évnek kellett eltelnie, hogy Magyarország nekikezdhessen a poszt-kommunizmus állapotából való kikecmergésnek. Csakhogy negyedszázaddal a beszéd után néhány ismét fel kell idéznünk néhány mondatot Orbán Viktor akkori beszédéből: „Ha hiszünk a magunk erejében”, „Ha elég eltökéltek vagyunk”, „Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit”, „Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk”. Miről van szó?

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Poznan 1956 – avagy lehet-e nemzetiszínű gatyamadzag a kommunistákon?

2016. június 30.

Még a második világháború idején történt, hogy a magyar illegális kommunista mozgalom tagjai egyik konspirált találkozójukon azzal vádolták Ságvári Endrét, hogy „felkötötte a nemzetiszínű gatyamadzagot”. Ezzel a megváltozott taktikára utaltak, amely szerint a helyi, nemzeti sajátosságokat is fel kell használni a kommunisták vezette népfront kiépítésekor. Ságvári persze sietett megnyugtatni elvtársait: erről szó sincs, nincs rajta ilyesfajta ruházati alkatrész.

(Kép forrása: itt.) 

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

A déli harangszó

2016. július 28.

Amikor az ember nyáridőben az országban jár, a déli harangszó valamilyen módon mindig az otthonosság, a teljesség érzését közvetíti.

Azt, hogy a dolgok a helyükön voltak és a helyükön vannak. A harangszó talán arra néhány percre kiemeli az embert a maga világából, és összeköttetést biztosít más szférák felé. Másfelől, van a déli harangszónak egy olyan méltóságteljes és nyugodt varázsa, amely mintha arról biztosítana minket, hogy igen, itt van a helyünk. Ezzel együtt egyfajta szilárdságot is hordoz magában.

(Migránsok tartanak a Magyarország és Szerbia közötti horgosi határátkelőhely felé.)

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

A totalitás formái

2016. augusztus 23.

Francois Furet, híres francia történész egy fontos kifejezést hagyott ránk, amely a huszadik század legnagyobb hatású politikai mozgalmait írta le: „a totalitárius ikrek”.

A totalitárius ikrek természetesen a náci és a kommunista eszmeiségre vonatkoztak, egyértelmű utalással: a két eszme, illetve a két rezsim egy tőről született, és felépítésében is hasonlatos volt. Furet tudta, hogy mit beszélt, hiszen 1956-ban hagyta ott a Francia Kommunista Pártot, majd megírta a kommunizmust leleplező hatalmas esszéjét. Jó barátságot ápolt a nemrég elhunyt Ernst Nolte német történésszel, aki a másik oldalról közelítve, „A fasizmus korszaka” című könyvében bizonyította be a fasizmus különböző arcainak rokonságát a marxista alapú totális mozgalmakéval.

(Kép forrása: itt.) 

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

A Gorbacsov-paradoxon és a tasakos demokrácia

2016. augusztus 21.

Szeressük vagy ne szeressük, Gorbacsovról mindenképp meg kell fogalmaznunk egy paradoxont. Mihail Szergejevicsnek szegénynek, miután hatalomra került, kizárólag mindig csak az sikerült, amit nem akart. (Mi és a Nyugat szeretjük ezért, az oroszok többsége azért nem annyira.)

A kommunizmust reformálni azt igen, de szétzilálni nem akarta. Szétzilálta.

Korszerűsíteni kívánta a szovjet birodalmat, lerombolni nem. Lerombolta.

A hatalmát mindeközben persze aligha óhajtotta elveszteni. Elvesztette.

Teljes cikk

Molnár Attila Károly

eszmetörténész

Fennmaradt levél 1526 nyaráról

2016. október 02.

Fennmaradt levél 1526 nyaráról, a címzett és a szerző nevét személyiségi jogok védelme miatt és az esetleges lengyel-cseh megtorlástól tartva nem közöljük.

Kedves Öcsém,

Lali királyunk azt írja csehül állunk, hadba hív minket, mert jönnek állítólag a törökök. Pedig csak ő áll csehül. A csendes többség ellene van, ezt tudja és érzi, ezért találta ki ezt a gyűlöletkeltő török veszély dolgot.

Természetesen kötelességünk megvédeni országunkat, ki tagadná ezt? De a török nem veszélyes. Nem akar senkit sem megtéríteni, megszállni sem akar minket, legfeljebb átvonulna, hiszen a célja Bécs vagy még tovább a gazdag német városok.  A tehetősebb átvonulók még pénzt is itt hagynának a szállásért, élelemért.  

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

A mi hőseink

2016. október 06.

1956. október 6-án hatalmas tömeg gyülekezett a Kerepesi temetőnél. A kommunista gyakorlatnak megfelelően a párt hatalmon – és életben – levő vezetői temették újra azokat, akikkel hét évvel korábban testületileg végeztek.

Rajk László maga is nehézsúlyú kommunista volt. Több más bűncselekmény mellett között az ő nevéhez fűződik Pócspetri-ügy, a Magyar Közösség pere – ezen belül Donáth György kivégzése –, a civil társadalom intézményeinek betiltása, az Államvédelmi Osztály hizlalása, és a kékcédulás választások levezénylése.

("Pesti srácok")

Teljes cikk

Válasz Szőnyi Szilárdnak

2016. október 14.

Lánczi Tamás

politológus

"Periklész halála után a bekövetkező események hamarosan ráébresztették az athéniakat, hogy kit veszítettek el benne, és őszintén meggyászolták..."

"...Akik életében nehezen viselték el hatalmát, s úgy érezték, hogy Periklész nagysága elhomályosítja őket, amikor nyomban halála után más szónokokkal és népvezérekkel kísérleteztek, kénytelenek voltak beismerni, hogy senki nem volt nála mértékletesebb a hatalom gyakorlásában, sem magasztosabb, szelídebb jellem. Kitűnt, hogy gyűlölt hatalma, amelyet annak idején egyeduralomnak és zsarnokságnak neveztek, valójában az állam biztonságának védőbástyája volt. A közállapotokat mérhetetlen gonoszság és romlottság hatotta át már az ő idejében is, de Periklész határt szabott neki és elfojtotta; nem hagyta napvilágra jönni, és megakadályozta, hogy gyógyíthatatlan bajjá növekedjék."

/Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok/

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Évfordulók

2016. október 22.

Idén nem csak az 1956-os forradalom kerek évfordulóját ünnepeljük. Meg kell emlékeznünk arról is, hogy mit művelt a kommunista diktatúra utódpártja 10 évvel ezelőtt a nemzeti ünnepünkön.

Idézzük fel egy pillanatra az eseményeket. A három sötét szeptemberi estén a Gyurcsány-kormány már megmutatta, hogy mire képes a megmozdulások ártatlan résztvevőivel – tehát nem a focihuligánokkal és a saját provokátoraival, hanem – a járókelőkkel és a tinédzserekkel szemben. A Rádió udvarán simán működött a kínzóközpont, és a zavartan működő igazságügy zsinórban küldte előzetesbe a vétlen polgárokat.

(Kép forrása: itt.)

Teljes cikk