történelem” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 67

Máthé Áron

történész

Emlékük újra él

2015. szeptember 24.

1945. szeptember 24-én két civilruhás idegen kopogtatott be a Budapesten 11. kerületében levő Ercsi út 15. szám alatti ház egyik lakásába.

Odabent a család éppen ünnepelt: a szülők a lányuk, Marczin Borbála 18. születésnapjára készült szerény, de a körülményekhez képest kivételes vacsorát tették az asztalra. A lány feltette megmaradt ékszereit, és örömmel készült a közös ünnepre. Úgy tűnt, hogy lassan elfelejthetik a szörnyű közelmúltat, az ostromot, a belövéseket, a hullákat, és a többi, nevenincs gyalázatot – ugyanis a város bevétele során a szovjetek itt is látogatást tettek, és százezernyi más esethez hasonlóan bántak el a háziakkal. A két idegen a zavaros időkben szokatlannak nem tűnő kéréssel állt elő: jönne be a 18 éves Marczin Borbála a hatóságokhoz bizonyos igazolás végett.

Marczin Borbála 8 évvel később ért haza.

Teljes cikk

Kovács István

stratégiai igazgató, Alapjogokért Központ

Historia est magistra vitae

2015. szeptember 27.

A történelem rendje, hogy birodalmak felemelkednek, majd elbuknak, mindaddig, amíg el nem jön Krisztus királysága, amely örökké fennáll majd. Bár valahol mindenki tudja ezt, mégis minden állam kétségbeesetten tanulmányozza elődei bukásának történetét és példájukon tanulva próbálja minél tovább nyújtani saját szerepét.

Európa eddigi legnagyobb birodalma a Római Birodalom volt, amely hosszú évszázadokon keresztül tartotta magát a történelem fenti aranyszabályával szemben, ezért mindenkinek hasznos lehet tanulmányozni virágzását és bukását egyaránt. Merthogy a hosszú virágzás után természetesen Róma is elbukott. Sokan sokat vitatkoztak már azon, hogy honnan eredeztethető a birodalom hanyatlása, jómagam nem tudom és nem is kívánom eldönteni a kérdést. Az elmúlt időben viszont többen is párhuzamot vontak Róma végnapjai és Európa jelenlegi politikai helyzete között, a következőkben szeretnék én is kiemelni néhány elemet.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Október 6.

2015. október 06.

„A szabadság fáját néha hazafiak és zsarnokok vérével kell meglocsolni” (Jefferson)

Elcsépelt közhely az a történelmi igazság, amely szerint a modern Magyarország alapjait 1848-49-ben, a forradalom és a szabadságharc idején tették le.

Mai cinikus, de legalábbis ironizáló, mindent elpoénkodó világunkban nehéz látni és láttatni azt a lelkesedést, amely egy egész nemzedéket lendített át a katonai vereség utáni csalódáson és a megtorlás évtizedein. Hogy is írta Jókai? „Talán álmodtuk mindezt? Bizony csak úgy álmodtuk mindezt.”.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Eredmények és viták a helyben járás helyett – egy zsúfolt év mérlege

2015. december 26.

A 2015. év kifejezetten szimbolikus évnek számított volna elvileg, hiszen a kerek évfordulókhoz való ragaszkodás általános szokás. Hetven éve ért véget a második világháború, és bár a mai európai rendszer párizsi békerendszeren és eszmeileg a Nagy Szövetség antifasiszta mítoszán alapul, egyre több jel mutatja a változást. A változó időknek ilyen árulkodó jele volt, hogy a moszkvai győzelmi parádén alig vett részt valaki – mi, magyarok pedig nem véletlenül ismerjük az okos lány meséjét, ügyesen kerültük ki a csapdát.

Idehaza csak felsorolásszerűen is hosszú listát jelentene áttekinteni, hogy mi minden történt a történészcéh és az emlékezetpolitika ható- és felelősségi körében. Az év a baloldal immár szokásos öngóljával indult: az MSZP az ostrom befejezésének napján, február 13-án nyílt levélben kérte Tarlós Istvántól, hogy a Moszkva tér maradjon Moszkva tér.

(Moszkva tér utcatábla a Széll Kálmán tér 3. alatti épület kapubejáratában. Fotó: MTI/Róka László)

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Közép-Európai idők – a régió az európai lelkiismeret hordozója

2016. január 02.

Nemrég egy erősen baloldali német történészprofesszor, Jörg Baberowski a német kancellárt és a német („mainstream”) sajtót kárhoztatva kijelentette: Németország a keresztény értékek alapján állt eddig, de most „minden, ami az európaiaknak kedves” el fog tűnni a tömeges bevándorlás hatására. Hozzátette: „A polgárok gyanakodnak, és azt gondolják, hogy a politikusok és az újságírók [mesterségesen] véleményeket akarnak generálni és a közhangulatot akarják befolyásolni. Kelet-Németországban sokan még nagyobb érzékenységgel reagálnak erre, mivel arrafelé tudják, hogy mi az a diktatúra, és milyen abban élni.”.

Visszatérő vád a közép-európaiakkal szemben, hogy populisták, xenofóbok, bizalmatlanul viszonyulnak a politikai pártokhoz és a parlamentarizmushoz, továbbá, hogy nem hisznek az EU-ban. Mindez a térségünkkel foglalkozó publicisztikákban rendszeresen előjön, ahogyan a visegradinsisght.eu hasábjain publikáló cseh egyetemi tanár panaszolja. De előkerül a jól ismert értelmiségi nyílt levél műfajában is, ahol a főként közép-európai és balti civil szervezetek által, elvileg a totalitárius múlt feltárására létrehozott Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának elnöke alkotott nagyot: „25 évvel a kommunizmus bukása után […] nem sikerült fejlett demokráciákat létrehoznunk Közép- és Kelet-Európában. […] A jogállamiság minősége ebben a térségben az elmúlt 10 évben romlott.”.

(V4 karszalag.)

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Felszabadulás? Becsület Napja?

2016. február 12.

Manapság különösen divatos értelmiségi körökben az olyan vélemény hangoztatása, amely az elegáns, vagy éppen racionális, netalán emelkedett, már-már spirituális kívülállóságot hangsúlyozza.

Mindezt persze legtöbbször trendi, de leginkább kritikai stílusban. „De ő nem olyan, ő mindenkit anyáz!” – vagy éppen fordítva: „Most aztán konzervatívok és liberálisok és baloldaliak is hülyézhetnek egyszerre”. Ennek a faramuci, néha pedig káros mivoltáról kár lenne most hosszan értekezni, viszont vannak olyan helyzetek, amikor látszólag ebbe a helyzetbe kerül az, aki a véleményét leírja, pedig bizony egész másról van szó.

Itt van ez a február 11-e (vagy 12-e, esetleg 13-a), amikor a végéhez érkezett Budapest ostroma. Régebben „Becsület Napi” megemlékezést szerveztek az össz-európai szkinhed egyletek, amit vígan fotózhatott az össz-európai sajtó hátborzongatásban utazó része, a baloldali kormányok meg dörzsölhették a kezüket, krokodilkönnyeket morzsolgatva a fasizmus terjedése feletti szomorúságban, sanda módon a magyar népre kenve a felelősséget. Manapság a bőrfejűek eltűntek, teljesen átlagosnak tűnő figurák tartanak kitörési emléktúrákat. A másik oldalon az antifasiszták meg kellemes sóhajtozás közepette koszorúzhattak- és koszorúzhatnak, a szovjet „felszabadítókra” emlékezve, miközben valójában továbbra is ránk, magyarokra mutogatnak.

(A romokban heverő Lánchíd. Kép forrása: itt.)

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Időtlen hülyeség

2016. március 26.

Az európai ember válságának egyik tünete önmaga állandó megkérdőjelezése. A történelmi időből kilépni ugyan nem lehet, de mégis, sokan igyekeznek kulturális gyökereinket kritizálni. Ha mindezt tudományos jelleggel próbálják megtenni, a közmegegyezéssel elfogadott ügyek felforgatására, akkor nagyon erős bizonyítási igénynek kell eleget tenni, ha valaki ezt komolyan gondolja. Persze sok esetben egyszerűen csak napi, máról holnapra múló politikai aprópénz-uzsoráról, vagy valamiféle személyes rövidzárlatról lehet szó.

(Kép forrása: itt.)

Nemrég az egyik baloldali-liberális hetilap olyan interjút közölt egy történésszel, amelyből az derült ki, hogy Mindszenty József megveszekedett antiszemita lett volna. Az állítások alapja egy hosszú tanulmány, amely egy baloldali örökséget képviselő műhely folyóiratában jelent meg. A szöveg méltó utóda a kommunista hatalomátvétel éveiből az sajtótermékeknek, tudományos formában persze.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Pozsgay Imre / 1987-1990/

2016. április 01.

A cím, az ifjabbak kedvéért, talán magyarázatra szorul. Bibó Istvánról tartották úgy, hogy neve mellé a fejfájára ezt kellene majd írni: 1945-1947. Azaz a II. világháború utáni magyar demokrácia születési és halálozási dátumát, amikor még Bibó esélyesnek láthatta megvalósulni mindazt, amiért írásaiban küzdött.

(Pozsgay Imre.) 

Pozsgay Imrének politikusként három esztendő jutott. Nála többet kevesen tettek a rendszerváltozásért, s jobban csalódni se sokan csalódhattak benne.

Mi történt ez alatt a három év alatt?

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Mába érő történelem

2016. május 10.

Huszonkét évvel ezelőtt 1994 májusában az MSZP 54 százalékos abszolút többséggel nyeri a parlamenti választásokat, mégis koalícióra lép az SZDSZ-szel. Máig levegőben lóg a kérdés: vajon miért?

(Baloldali összefogás 2014-ben.) 

Horn Gyula a hatalmi stabilitás igényével indokolja a koalíciót. Kétségtelen: az 54 százaléknál a koalíciós 72 százalék több. Több, de stratégiailag nem stabilabb. Hiszen saját pártjának vezetésén belül ezzel tovább erősíti a liberálisokat, noha ő maga nem tartozik közéjük.  

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Kulturális forradalom Nyugaton is?

2016. május 18.

Fél évszázaddal ezelőtt kezdődött a káosz Kínában.

„Szét kell zúznunk a bevett hagyományokat” (Mao Ce-tung)

(Kínai kisiskolások egy maoista tüntetésen a kulturális forradalom idején.) 

Teljes cikk