Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Merkel megy, a kvótaterv marad

A brüsszeli bizottság elnöke szerint Európa “erkölcsi kötelessége” az afgán menekültek befogadása. A német Zöldek kancellárjelöltje csak Németországba ötvenezer afgánt fogadna be és bevándorlási minisztériumot hozna létre. Irakban és a közép-afrikai Máliban is most csődöl be a demokráciaexport, így onnan is tízezrek kelnének útra.

Sokszor kérdezik tőlem, hogy miért ragaszkodnak Brüsszelben és Berlinben ennyire csökönyösen a kötelező betelepítési kvótához. Mások arra kíváncsiak, hogy Angela Merkel távozásával vajon várható-e fordulat a német és (ezzel áttételesen) az európai migrációs politikában. A válaszom utóbbira – sajnos – egy világos NEM.

Ameddig a premisszák nem változnak, addig a neoliberális elit sem fog változtatni politikáján. Mivel Európa népessége folyamatosan csökken és az “őslakos” európaiak továbbra sem vállalnak a lakónépesség fenntartásához elégséges számú utódot, a nyugati elitek szemében a migránsok kvóta alapú betelepítése továbbra is egy opció marad.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Kétéves migráns STOP!

A nemzeti konzultáció 13. kérdése arra kérdez rá, hogy a járvány után két évig — tartva a Covid-mutációk behurcolásától — beengedjünk-e a migránsokat az országba? Ha ugyanis Brüsszelen és a baloldalon múlna, már most jöhetnének.

Dánia és Ausztria a Null Covid mintájára bejelentette a Null Migráns politikát, amivel felzárkóztak a magyar és a visegrádi migrációs állásponthoz. Ennek lényege, hogy nem a migránsokat kell Európába hozni, hanem a segítséget kell a bajba jutott emberekhez küldeni. A szociáldemokrata dán kormány, illetve a konzervatív osztrák kancellár ezt megértette, talán országainknak még nem késő, hogy fordítsanak.

A migrációs helyzet ugyanis fokozódik. A NATO kivonult Afganisztánból, az USA Irakból is kivonja harcoló csapatait, így mindkét országban a vallási fanatikusoknak nyílik tér. Aki nem akarja a tálibokkal visszatérő középkort megvárni, elmenekül. Eddig legkevesebb egymillióan indultak el Európa felé, de még sokkal többen készülnek útra kelni.

Mit üzenünk nekik?


Galló Béla
Galló Béla politológus

A buzgó hollandi és a többiek

Az uniós fősodor hangadói azt csinálják most országunkkal, amit a holland szurkolók magasan kvalifikált tagjai tettek a minap egyik lakóházunkkal Budapesten. Szépen, egyenesen, elvágólagosan felsorakozva, levizelték.

Nem dülöngéltek, álltak mint a cövek, előkapták a szolgálatit, talán még vezényszó is hangzott; az egészből sütött a feszes, hogy ne mondjam, poroszos rendezettség.

Így kell ezt, ilyen példásan, mintaszerűen, jól megadva a dolog pedagógiai súlyát. Hadd lássák ezek a „fasiszta” keletiek, hogyan kell valamit konkrétan s egyszersmind szimbolikusan levizelni.

Pedig nem is mi kalapáltuk el őket, hanem Milos Zemanék. (Mi lett volna, ha a kudarc Prágában éri őket? Bele se merek gondolni.)

Mark Rutte holland kormányfő és kollégái nekünk címzett újkoloniális kirohanásai funkcionálisan ugyanezt a felsőbbrendűséget tükrözik. Csoda-e, ha a "jópofa" holland szurkoló bármire fölhatalmazva érzi magát nálunk, amikor saját buzgó vezetőjétől azt hallja, Magyarországot térdre kell kényszeríteni?

Ja, vagy úgy! Nosza, mi már, íme, el is kezdtük! Tartson velünk, miniszterelnök úr...

Túlzás volna ez a párhuzam?

Miért volna az?


Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

A lengyel Fallschirmjäger

A németek hétéves európai turné és kiképzés után visszadobják Tuskot a lengyel vonalak mögé. Tusk hazaküldése jelzi: a német politika hadigépezete fordul, és kiadták a V4 elleni tűzparancsot.

A politikában, kül-és belföldön egyaránt egyetlen dolog állandó: a változás. Idejében felismerni, hogy a Halálcsillag éppen célpontot vált: élet és halál kérdése az elszánt, de maroknyi lázadó számára. A változásnak szerencsére vannak elejtett jelei és előreküldött hírnökei. A jelekre figyelve, azokat dekódolva egérutat lehet nyerni, megelőző csapást mérni, esetleg minden erőt a pajzsokra összpontosítani. Amikor a hírnökök jönnek az üzenettel, már bizony késő.

Az európai uniós politika egyetlen birodalma ma Németország. A szofisztikált ám kíméletlen birodalmi gépezet ugyan nem gyorsnaszád, de ha érdekei megváltoznak, egészen biztosan fordulni fog. Ha minden alkalommal megvárnánk, hogy a Sebastian Kurz nevű osztrák csodagyerek-küldönc hozza el nekünk Berlin ultimátumát, nem sok időnk maradna a manőverezésre. Szerencsére azonban a birodalom ragaszkodása az egyszer bevált ejtőernyős offenzívához ma már korántsem működik olyan hatékonyan, mint egykor a Maginot-vonalnál. A mai német ejtőernyősök ugyanis, mint Martin Selmayr vagy Donald Tusk, elnehezedtek, esetlenné váltak, nagy puffanással és porfelhővel érnek földet.

Donald Tusk vezetékneve annyit tesz magyarul: agyar. A lengyel politikus hazájában egykor gyakran viccelődtek vele, hogy a volt miniszterelnök neve kiválóan illik a politikájára: kíméletlen harcos, aki a cél érdekében bárkit felöklel. Még olyan is volt, hogy Orbán Viktorral emlegették egy lapon. Tusknak azonban, úgy tűnik, csak a harcos természete maradt meg, agresszív energiájának viszont már mások adnak irányt a saját érdekeiknek megfelelően.