Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

A nagyhatalmak udvari bolondja

Ha azt akarjuk, hogy az EU a nemzetközi politika örökös aláírójává váljon, érdemes az ENSZ 193 tagállamának minden egyes belső ügyében szót emelni, majd jól nem tenni semmit. Aki szerint ezzel növelhető Európa súlya a globális versenyben, az viszont minimum téved. Egykor tündöklő államok válhatnak ugyanis nagyon gyorsan önmaguk paródiájává.

Josep Borrell az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője

A CEU-, MTA- és SzFE-ügyek előtt úgy gondolhattuk, hogy az „örökös aláírók” jelensége afféle komédia-hungarikum, a fanyar magyar humor megnyilvánulása. Azóta megtanultuk, hogy az Örökös Aláírók Klubjának van nemzetközi ernyőszervezete, melyben időnként valaha komoly teljesítménnyel bíró emberek, Nobel-díjjal jutalmazott tudósok is felbukkannak. Tanulságos megfigyelni, hogy mi történik, ha egykor komoly tényezők ma komolytalan kezdeményezésekhez adják a nevüket: az ügyet emelik vagy a korábbi teljesítményüket devalválják? A híresemberek aláírása növelheti a médiafigyelmet, segíthet a 15 perc hírnév kicsikarásában, esetleg kinyithatja egy holland, belga vagy luxemburgi EU-bürokrata ajtaját – hogy aztán tompa puffanással haljon el az ügy. Egyszer meg lehet csinálni arcvesztés nélkül. Másodszor: már mindenkinek terhes. Harmadszor: elkönyvelik a holdkóros, túlmozgásos, tikkelő, levelekkel bombázó, lerázandó értelmiségiek sorába.

Az Örökös Aláírók magyar tagozatát legalább tíz éve nem fenyegeti az a veszély, hogy komoly helyeken komolyan vennék őket. De mi teszi őket közöny, sőt, nevetség tárgyává?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Brüsszel a vakcinaútlevelet is elbaltázza

Már megint mi jártunk jól! Miközben Berlin és Brüsszel a járványkezelést is az integráció elmélyítésére használná és ezért hibát hibára halmoz, a magyar kormány cselekszik.

Ezért lesz nekünk jó nyarunk! Ahogy tavaly az uniós Corona-alkalmazásnál, úgy idén az uniós vakcinaútlevél körül is rosszul állnak a dolgok.

A brüsszeli elefántcsonttoronyban két dolog fontos. A korrupció, avagy hogyan érkezzen négymillió euró egy uniós biztos számlájára. A “one size fits all” megoldások erőltetése, vagyis a föderalizáció. Ebből következik a második szempont, a 480 millió fogyasztó egyetlen nagy piaccá való összegyúrása. Ennek a folyamatnak a legújabb fejezete az egészségügyi unió.

Az Евросою́з EU már több uniót indított útjára, amelyek közül az energiaunió inkább sikeres, míg a bankunió még számos sebből vérzik. Sebaj, máris itt van az egészségügyi unió, ami ismét német mintát követne. Nézzük a részleteket!


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Bye-bye Bitcoin! Helló CBDC!

A kriptovaluták árfolyammozgása sokak fantáziáját megindította, egyre többen akarnak erre a hullámra felugrani.

A Szuperliga terve mögött is találunk ilyen szálat. Az államok azonban nem engednék át ezt az aranytojást tojó tyúkot a multiknak, ezért a jövő a jegybanki digitális kriptovalutáké (CBDC).

A járvány több téren is felgyorsította a fejlődést, így az online fizetések terén is. A jegybankok már régóta tervezik a készpénz használatának visszaszorítását, hiszen a lakosság mellett a szupergazdagok és multicégek az alacsony kamatok miatt pénzüket nem bankban, hanem jórészt készpénzben tartják. Így csak az — eddig alacsony — infláció emészti a vagyonukat és megspórolják a kezelési költséget és a negatív kamatot.

A készpénz visszaszorítására már eddig is több lépés történt, elég az ötszáz eurós gyártásának beszüntetésére gondolni, vagy az indiai 500 és 1000 rúpiás bankjegyek puccsszerű bevonására 2016 novemberében, amelyek helyett új 500 és 2000 rúpiás bankjegyeket bocsátottak ki. A bankjegycsere eredményeként jelentősen megnőtt a készpénzkímélő fizetések aránya.

Sokan felugranának erre a hullámra.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Visszajött, ami el se ment

A Joe Bident mozgató érdekcsoportok most úgy szakítanak Donald Trump külpolitikájával, hogy ugyanazt a szlogent írják cégérükre: „America first”.

Trump a birodalmi szerepvállalás nemzeti moderálását ígérte, mondván, a birodalmi kiadások nem mehetnek a társadalom rovására, Bidenék éppen az ellenkezőjét hirdetik. Oké, Amerika az első, vagyis az USA a vezető szuperhatalom - s mindegy, miként biztosítja ezt. Akárhogyan. Bármi áron. 

Visszajött tehát, ami el se ment. A világon (Transzatlantiában főleg) megint Amerika a főnök.

Szerepe érvényesítésében Kína és Oroszország persze „némi” problémát jelent Amerikának. A világpolitika meghatározó ábráját még mindig ez a háromszög jelenti, noha kétségtelenül változtak a csúcsok közti erőviszonyok. A kínaiak, ha gazdasági potenciáljuk mellé katonai erejük is felzárkózik (ne legyen kétségünk, hogy így lesz, némely területen már így is van), tartósan világhatalmi társbérlők lehetnek, míg az oroszok helyzete éppen fordított. Katonai potenciáljuk ugyan a szovjet bukás ellenére mindmáig számottevő, „csupán” a gazdasági erejüket kellene szinkronba hozni evvel. Csakhogy ez jóval nehezebb ügy: a szovjet korszakban ezt jócskán megtapasztalhatták.