Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Kinek a kulturális forradalma?

Vajon a szellemi holttér, a zeitgeist páncéloshadosztályait és muszkatömegét meg lehet-e verni, vissza lehet-e szorítani lábjegyzetekekkel, önhivatkozásokkal és a közösségi médiába posztolt, Kassákot kényszeredetten megidéző szabadversekkel? Vajon a reakciós kulturális forradalom létrejön-e ráolvasással?

"Az oroszok már a Lövőház utcában vannak. - Akkor ideje lenne csinálni valamit." Budai polgárok beszélgetése 1945 januárjában.

Kezdjük ott, hogy a kultúra ma már nem a szellem, az ember fennhatósága alá tartozik. Ma a tőkéé és az algoritmusé (ezek egylényegűvé alakultak, azaz: az algoritmus tőke, a tőke algoritmus). Mindkettő láthatatlan és kiismerhetetlen. Mindkettő az emberfeletti virtualitásból száll alá. Mindkettő transzcendens. Úgy teszi zárójelbe az életünket, ahogyan mi zárójeleztük be, tettük értelmetlenné azoknak a bennszülötteknek az életét, akik előttünk még nem ismerték a tüzesvizet vagy a himlős pokróc gyilkos trükkjét. De mondhatnánk akár a villámlás és a tűz előtt térdeplő, attól halálosan rettegő előembereket is. Valahogyan így viszonyolunk ma az algoritmushoz mi is. Ma már nincsen intuíció, ami föléjük kerekedhetne. Az intuíció helyét is átvették az adatok kérlelhetetlen tényszerűségei, amelyeknek nincsen többé köze a valósághoz, mert az istenségként, bálványként tisztelt big datát is a virtualitás tenyészti ki. Ma egy Facebook, egy Instagram oldal társadalmi, közösségi értéke magasabb árfolyamon játszik, mint egy gótikus katedrális. Ha ugyanakkor (véletlenül) felgyullad egy ilyen egykor szakralitást és a szellemet képviselő szakramentum, akkor a fentebb említett felületeken megjelenő hisztérikus reakcióhullám is csak a virtualitás helyiértékét növeli. Az ember feladta az életét a nemlétért. Az európai kultúra ismeretlenné vált és nem hat többet a földrészen élő emberek életére. Amit ma európai kultúrának nevezünk, az csak önkielégítésre használt fogyasztás és semmi köze J.S. Bachhoz, a kalotaszegi legényeshez vagy A walesi bárdokat szavaló Sinkovits Imréhez. De egyébként senkihez, aki komolyan vette a kultúrát az elmúlt száz évben. A kultúra magányos ügy. Privát szféra.



A kultúra ugyanakkor nem azért veszett el, mert az illegális bevándorlók vagy Mark Zuckerberg elrabolták tőlünk, hanem azért, mert többé senkinek nem volt fontos. Oriana Fallaci érzékletesen leírja, ahogy Olaszországban a milánói dóm és az azt környező keresztelőkápolnákba ürítettek a fresh off the boat partraszálló szudáni és szomáliai drogdílerek, férfiprostituáltak és állandóan üvöltő, rikoltozó zsibvásárosok. De akkor abban nem az volt a kétségbeejtő, hogy ez megtörtént. Dehogy. Ez volt a normális, a kézenfekvő reakció. Úgy érezték mindaz, ami körülöttük van, amit látnak, amikor felnéznek a harangtornyok felé, csak ennyit ér azoknak a fehéreknek, akik itt élnek.

2020-ban a koronavírus-hisztéria még inkább a virtuális térbe terelte az embereket. Pontosabban: ürügyet szolgáltatott arra, hogy önként tülekedjünk a virtuális nihilbe. Még villanypásztor, ösztöke és a kényszerítő félelem sem kellett hozzá. Minden természetesnek tűnt. Most pedig - úgy tűnik - mindenki a virtualitásba bambulva önmagát imádja már. Önimádók és a saját maguk kultuszát építő influencer-imposztorok nem fogják előre mozdítani a közös ügyet. Röviden: a kultúra és a forradalom sem lehet virtuális, mert mindkettő valósághoz van láncolva. Mindkettő hús és vér. Emberi. Ára van. Amit elég bátornak kell lenni megfizetni. Aki ezt az igazságot nem tudja, nem ismeri, arról nem tudhatjuk, hogy egyáltalán mit tud. Mert ahogyan Gramsci kései öntudatlan követője, Gil-Scott Heron, a “black power” mozgalom ősatyja énekelte: “revolution will not be televised”. És milyen igaza volt. Talán tényleg van mit tanulnunk tőlük, ha már ilyen sokat felejtettünk.

(Kép forrása: itt.)


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Egy illúzió jövője

Európa szerte, így Magyarországon is sok híve van az Európai Egyesült Államok gondolatának, annak ellenére, hogy szinte sehol nem látható, olvasható olyan jövőkép, mely megmutatná: milyen is lenne az valójában.

Persze olvashatóak mindenféle elképzelések, pró és kontra arról, hogy úgy általában milyen lenne. A legfontosabb érv, megfelelően korunk szellemének, gazdasági jellegű. Azt mondja, hogy csak az egyesült Európa képes felvenni a gazdasági versenyt Kínával és Amerikával. Ez meglehetősen sánta érvelésnek tűnik, hiszen az európai egyesülés jelenleg is gazdasági értelemben a legerősebb, és nem nagyon látom át, hogy a birodalmi egyesülés mit tehet még hozzá a jelenlegi állapothoz.

Az egyesült unió képe kissé elmosódott és nagyjából annyi, hogy akkor majd minden jó lesz. Az ördög azonban – mint azt tudjuk – a részletekben rejlik. Jósolni természetesen nehéz dolog – mint Mark Twain mondta: különösen a jövőre vonatkozóan – ám most mégis kísérletet teszek rá, hogy legalább egy szempontból, elmélkedjek róla.

Ha létrejönne az európai birodalom és az továbbra is a parlamenti demokrácia talaján állna, akkor annak a legfőbb törvényhozó szerve nyilván az európai parlament lenne. Az a parlament, amely jelenleg – meglátásom szerint – egy nagy vidám bolondokházaként működik. Működésére a tétnélküliség nyomja bélyegét és többnyire jogainak, hatáskörének bővítésével van elfoglalva, anélkül, hogy pontosan tudni lehetne: mire használná ezeket a megnövelt jogköröket. Ez a hisztériás és többnyire kisszerű antipátián alapuló működés aztán rányomja bélyegét az egészre.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

A gaz Magyarország önálló mer lenni

A haladó tábornál nagy felháborodást okozott a hír, miszerint Magyarország előbb kezdett neki a koronavírus elleni oltások beadásának, mint ahogyan azt a „terv szerint” Ursula von der Leyen bizottsági elnök asszonyság meghirdette.

Von der Leyen asszonyság ugyanis elmondta, hogy az egész Európai Unióban vasárnap kezdik meg az oltások beadását, és az oltás közös (vezényszóra) elkezdése az „egység megható pillanatait jelenti”. A magyar sajtó is átvette a hírt: „Újra Magyarország miatt töredezik az európai egység?” címmel. (Zárójel: ezért igazán kár volt a sajtóügyi aggodalom: „lett másik” véleményportál, ráadásul megmaradt „ugyanaz” is). Az már nem kapott helyet a címben, csak a tudósításban mintegy mellékesen, hogy Szlovákiában is elkezdték egy nappal előbb az oltásokat a nyitrai kórházban. Persze, hiszen nem Szlovákia a fekete bárány, hanem Magyarország!

A történettel azonban két alapvető hiba van. Az egyik, hogy ugyan a német híradásokban kifogásolták, hogy Magyarországon már szombaton beadták az első oltásokat, azonban azt elfelejtették említeni, hogy ezt Németországban is aznap kezdték el. Tehát Németországban sem várták meg a Brüsszelben kihirdetett, ünnepélyes vasárnapi oltáskezdést. Hanem amint ott volt az oltóanyag, nekiláttak beadni.

Ráadásul Németország a közös európai vakcina-beszerzésből járó mintegy 50 millió mellett további 30 millió adag oltóanyagra kötött szerződést a Pfizer/BioNTech vállalattal, úgymond bilaterális alapon.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Európa fenegyerekei

Hazafiak, szuverenisták, szókimondóak és mernek nagyot álmodni. Bemutatjuk az Identitás és Demokrácia politikai csoportot.

A mainstream csak tőlük fél! Marine Le Pen és Matteo Salvini, a 2022-es francia elnökválasztás, valamint a legkésőbb 2023-ban tartandó olasz parlamenti választás fő kihívója ennek az európai parlamenti csoportnak a két legismertebb arca.

Marine Le Pen a 2017-es elnökválasztáson három százalékkal maradt le Emmanuel Macron mögött (24:21), aki csak azért válhatott elnökké, mert a 2. fordulóban a többi jelölt felsorakozott mögé. Le Pen megválasztása esetén népszavazást írt volna ki Franciaország eurózóna-tagságáról, amin a többség már akkor a kilépésre szavazott volna. Azóta Macron népszerűsége történelmi mélységről mélységre bukdácsol, és most abban reménykedik, hogy az uniós költségvetés és mentőcsomag segítségével nagyobb megszorítás nélkül kihúzza a választásig. Jól mutatja a francia közhangulat állapotát, hogy a szocialista kormány egykori gazdasági minisztere jobboldali miniszterelnökbe és az iszlám szélsőségesek elleni jó populista hangulatkeltésbe kapaszkodik.

Matteo Salvini már bizonyított. Az 5 Csillag Mozgalommal közös kormányzásuk idején sikerült a jogszabályok következetes betartatásával “falat építeni a tengerre” és korlátozni az Afrika felől érkező illegális és tömeges migrációt. Amikor Brüsszel szelektív jogértelmezésével a bevándorlásellenes római kormány ellen akarta elsőként alkalmazni a költségvetési szabályokat, Salvini “kincstári kötelezvények”, vagyis az olasz euró bevezetésével fenyegetőzött, ami egy párhuzamos valuta bevezetésével az eurózóna végét jelentette volna. Salvini — Berlusconi 2012-es esetéhez hasonló — megbuktatása kész politikai krimi és azt mutatja, hogy Berlinben és Brüsszelben mennyire félnek tőle.

Orbán Viktornak igaza van, amikor azt írja, hogy “Európa sorsa Olaszországban dől el”. A Liga és az Olaszország Fivérei bevándorlásellenes és euroszkeptikus tömb a következő olasz választás fő esélyese, ketten együtt 40% eredményt érnének el.

Felrázzák Európát