Máthé Áron
Máthé Áron történész

Sötétség délben

„Ott hevernek, s mintha élnének” (Tadeusz Borowski)

A XX. századdal az a baj, hogy az összeesküvés-elméletekről rendre kiderült, hogy igazak. Április 13-a a katyni áldozatok emléknapja.
1940 kora tavaszán a katyni erdő mélyén fekvő Kecske-hegy környékének csendjét teherautózúgás, kutyaugatás, bulldózerek hörgése és lövések zaja verte fel. Egyébként igazi, Isten háta mögötti hely volt, és nem is valami túl vidám; a kelet-európai erdős síkság méla szomorúsága alól a Kecske-hegy sem volt kivétel.
Ekkor azonban nem a szomorúság lett a jellemzője a hegynek-, sőt dombnak is alig nevezhető halomnak. A Kozelsk környéki erdők egyenesen az iszonyat színhelyévé váltak, a gonoszság, a bűn és a tömeges halál rettenetének központjává. A zárt teherautókon ideszállított lengyel tiszteket a szovjet őrök kiráncigálták a rabszállítókból, és dróttal hátrakötötték a kezüket, majd a gödrök szélére állították őket. A lengyelek elé borzasztó látvány tárult: néhány perccel korábban tarkónlőtt bajtársaik holttestei, mint a szardíniák hevertek, akkurátusan elrendezve, soronként egymásra pakolva. Hóhéraik közül néhányan lent sétálgattak a gödörben, bele-bele döfve bajonettjüket egy-egy megvonagló testbe. Másokat csak arréblökve igazgatták a sorokat. Azután újabb lövés dördült fent a gödör szélén, és újabb hulla zuhant a tömegsírba.


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Nu kak gyela, Alexandr Iszajevics? – 100 éve született Szolzsenyicin

1974. január 7-én a Szovjetunió legfelső vezető testülete, a kommunista párt Politikai Bizottsága komoly dilemma előtt állt.

Maga Brezsnyev elvtárs referált az ügyben: „Szolzsenyicin a legszentebbre támadt rá – Leninre, a mi szovjet társadalmi rendünkre, a szovjethatalomra, mindenre, ami drága nekünk. … Ez a huligánkodó elem, ez a Szolzsenyicin elszemtelenedett. Mindenre csak legyint, semmire sincs tekintettel.”

Ki volt az az ember, akinek az ügyével a Szovjetunió Kommunista Pártja legfelső vezetése több ülésen is foglalkozott? És leginkább, mivel idegesítette fel ennyire a kommunistákat?

Szolzsenyicin 1918. december 11-én született. Kozák családból származott, és alig kezdte meg felnőtt életét, amikor 1941-ben bevonult a hadseregbe. Végigharcolta a második világháborút, de 1944-ben letartóztatták, mert kritikai megjegyzésekkel illette Sztálint egyik barátjának írt levelében. Nyolc év kényszermunkára ítélték. Szolzsenyicin ekkor szerette meg a magyarokat, és több magyar barátja is lett, akikkel a GULAG lágereiben ismerkedett meg.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Brezsnyev is megirigyelhetné

„Itt az ideje, hogy megvédjük a magyar embereket a magyar kormánytól.” Ízlelgessük kicsit ezt a mondatot. Idősebbek hamarabb abba hagyhatják, számukra ez ismerősen hangzik, mintha már hallottunk volna valami effélét valamikor.

Aztán elemezzük.

„…megvédjük”.

Ki lehet itt a többes szám első személy? Judith Sargentini szájából jöttek e szavak, márpedig bármilyen hangos hölgy is ő, csupán egyetlen személy, ámbár kétségtelenül egy pártcsalád, az Európai Zöld Párt képviselője. De ha politikai családja történetesen osztja is a véleményét, szólhat-e egyetlen pártcsalád az egész unió nevében? Sőt az egyetemes európai értékek nevében - hadd legyen még magalapozottabb az a többes szám első személy. Sargentini skrupulusok nélkül, büszkén sajátítja ki az európai értékeket, amelyeknek pedig éppen az a közös lényegük, hogy nem illik őket kisajátítani. Vagy az unióban - mondjuk a tolerancia nevében – nincs helye a másként gondolkodóknak?


Máthé Áron
Máthé Áron történész

Karácsonyi ajándék 25 évvel ezelőtt

A Szovjetunió mozdíthatatlannak tűnt a múlt század nyolcvanas éveiben. Stagnáló, lassan lerohadó világ, de hatalmas és erős. Pazarló és gazdaságtalan, erősen környezetszennyező, de masszív és tartós – az egész Szovjetunió olyan volt, mint amilyenek a szovjet ipar kevésbé rossz produktumai. Senki nem hitte volna, hogy alig egy év alatt fog megszűnni. Hogy úgy tűnik el a nagyhatalmak közül, mint azt szinte észre sem veszik.

A „csodák éve”, 1989 után úgy tűnt, a változás csak Közép-Európára érvényes, és erre a régióra is csak úgy, hogy a Szovjetunió árnyéka még mindig ránk vetül. Kevesen voltak, akik akár akkor, akár korábban hittek abban, hogy a Szovjetunió a múlté lesz inkább előbb, mint utóbb. Ronald Reagen a „Gonosz Birodalma” kifejezésről elhíresült beszédében, 1983-ban azt mondta: „Hiszem, hogy a kommunizmus csak egy újabb szomorú, bizarr fejezet az emberiség történetében, amelynek az utolsó oldalait most írják.”

("Boldog új évet!")