A jeles grémium – már létrejöttével – számtalan kérdést vet föl, melyek tisztázása híján leendő ítéletei, sőt maga a bizottság létezése, nem értelmezhetőek.

Ha jól értem, a dolog úgy fog működni, hogy ha valakit a Facebook cenzorai letiltanak, akkor ő ehhez a testülethez fordulhat sérelme orvoslásáért. Ugye, úgy tudjuk, a cenzorok tiltásuk indokaként a közelebbről nem meghatározott, „közösségi irányelvek” alapján hozzák döntésüket. Kérdés mármost, hogy amennyiben a Facebook-bírák ugyanezen „közösségi irányelvek” alapján döntenek, akkor egy új „jogrend”, törvénygyűjtemény jön létre. Európában már most is léteznek párhuzamos jogrendek, a nemzeti törvények és törvénykezés mellett/fölött vannak európai jogok és bíróságok. Ezek egymáshoz való viszonya vitákkal terhes; lásd a német alkotmánybíróság döntését. Ha minden igaz, akkor ehhez újabb „bíróság” és „jog” csatlakozik majd, csak hogy egyszerűbb, érthetőbb és főleg élhetőbb legyen a dolog.

Különösen furcsa volt e némaság akkor, mikor a német belpolitika igencsak ingataggá vált. Most azonban megszólalt és ki is fejtette sajátos véleményét a szólásszabadságról. Ezt taglalnánk alább.

A valaha volt Szovjetunió alkotmánya mindenféle, akkoriban ismert emberi jogot és nemes eszmét tartalmazott, a nemek közötti egyenlőségtől a szólás- és gondolatszabadságig. (Azóta az „emberi jogok” száma jócskán megnőtt, de ez most mellékes; mindent ők sem láthattak előre.) Annyira haladó és liberális volt e nagyszerű alkotmány, hogy a balos, nyugati értelmiség párás szemmel olvasgatta esti mese helyett. Mondjuk persze az ő lelkesedésük értékéből sokat levont az a tény, hogy jó részüket már abba az időben a KGB fizette. Volt azonban egy bökkenő.

A büntető törvénykönyvben ugyanis az szerepelt, hogy aki a dolgozó nép érdekei ellen tesz, mondd, vagy akár csak gondol valamit, azt a bűncselekmény súlyától függően kivégzik, esetleg 10-20-30 évre a gulágra deportálják. Azt pedig, hogy mi a dolgozó nép érdeke és mi az, ami ennek ellentmond, azt természetesen a párt, illetve súlyosabb esetben maga Sztálin elvtárs mondta meg. Így aztán akire a párt rámutatott, annak bizony nagyon szomorú sors jutott. A kulcs az volt, hogy a dolgozó nép érdeke közelebbről nem meghatározható fogalom, ezért bármi, vagy annak az ellenkezője bűncselekménnyé válhatott, a pártot megtestesítő rablógyilkosok aktuális érdekei szerint.

Vegyük sorra ezeket: John Cleese, a Monthy Python tagja (egyébként sikeres üzletember) bejelentette: nem megy többet egyetemi campusokra előadni, mivel az érzékenységre való polkorrekt hivatkozás megöli a humort. Nemrég itthon is felbukkant a „safe space” faramuci fogalma. Ez utóbbi nagyjából azt jelenti, hogy egyes kijelölt területeken – az egyetemi campusokban - semmi olyan nem hangozhat el, ami bárki érzékenységét sérti. Ha ezt Amerikában nem gondolnák halálosan komolyan, akkor fáradt humorral mondhatnánk, hogy a vége az lesz, hogy mindenki csöndben üldögél – ha csak a csönd nem zavar valakit…

("A jogaid ott végződnek, ahol az érzéseim kezdődnek." Kép forrása: itt.)