Galló Béla
politológus
Thilo Sarrazint, a német szociáldemokraták egykori berlini szenátorát az SPD tartományi döntőbizottság ítélete alapján már megint ki akarják zárni a pártból.
Sarrazin úgymond másként gondolkodik a bevándorlásról, sőt nézetei állítólag frontálisan szembe mennek a szociáldemokráciával.
Keresem, mi lehet az, ami Sarrazin gondolataiban úgymond „frontálisan” szembe megy. Szerinte ugyanis álláspontja éppen hogy nem ellentétes a párt érdekeivel, ellenkezőleg, nézeteivel valójában az SPD – jelenleg enyhén szólva nem túl fényes – politikai jövőjét egyengetné.
Szisztematikusan keresem, mert mostanság terjedelmesebb esszét írok az európai középbalról, de hiába keresem, nem találom.
Sarrazin már öt évvel a bevándorlás 2015-ös felpörg(et)ése előtt „Németország felszámolja önmagát” című bestsellerével rámutatott az iszlám vallás és kultúra térhódításának lehetséges következményeire. 2015 után pedig konkrétan bírálta a „Willkommenskultur” politikáját, benne persze az SPD „naiv és opportunista” irányát, hogy aztán 2018-as „Ellenséges hatalomátvétel” című könyvében már arról írjon, két-három generáció, azaz ötven-hetven év múlva Németországban az iszlám kultúra, értékrend és stílus veheti át a hatalmat. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza: a valódi menekülteket támogatni kell, ők azonban a Németországban letelepülni szándékozó bevándorlók csupán 1 százalékát alkotják, a többieket ellenben meg kell állítani.
