Van egy ember, akinek ravatalánál 1,5 millióan rótták le tiszteletüket egy hét leforgása alatt március utolsó napjaiban, ha kellett órákon át sorban állva. A temetésére a trópusi viharral dacolva 100 ezres tömeg gyűlt össze.

Nem, nem egy rettegett diktátorról beszélünk, hanem egy a népe által tisztelt (félt?) és szeretett államférfiról. Szingapúr első miniszterelnökéről, a 91 éves korában elhunyt Lee Kuan Yew-ról, akinek a vezetésével a városállam ötven év leforgása alatt a harmadik világ szegénységéből a világ egyik leggazdagabb és legélhetőbb államává nőtte ki magát.

Figyelemmel kísérem az elmúlt időszak szegregációval kapcsolatos vitáját. Erről jutott eszembe Szingapúr.

Szingapúr háromnemzetiségű (74% kínai, 13% maláj, 9% indiai) és négy hivatalos nyelvű (mandarin, maláj, tamil, angol) ország. Valahogy úgy, mint Svájc. Bár alapterülete alig 36 százalékkal nagyobb Budapesténél, de 5,4 millióan sűrűsödnek össze erre a piciny szigetre.