Ennek ellenére (vagy éppen ezért) vannak olyan tanulságok, melyek egy érdekes jelenségre hívják fel a figyelmet. Ez a jelenség pedig nem más, mint az egyszer már megbukott, kivitelezhetetlen, sőt politikailag káros ötletek újra felbukkanása. Ezek szinte kizárólag a két „győztes”, a Momentum és a Gyurcsány-párt nevéhez köthetők, és közös jellemzőjük, hogy a társadalom nagy többsége mindegyiket legalább egyszer már elutasította.

A döglött ötletek nem annyira magában az EP választási kampányban kerültek újra elő – annyi eszük azért nekik is van –, hanem a választások után, illetve az előválasztásnak nevezett bohózat során. A Momentum, amely eleddig kizárólag a médiában reprezentált tagjainak súlyos ostobaságával tűnt ki a haladás élcsapatai közül, az EP választáson saját megítélése szerint, „óriási” győzelmet aratott. Ez pedig arra sarkallta őket, hogy bátran a választók arcába vágják elképzeléseiket. Igen ám, csakhogy nem rendelkeztek ilyen elképzelésekkel, ezért a háttérben matató, halottnak hitt SZDSZ megmondóembereihez fordultak, akik készségesen ellátták őket munícióval. Igaz, ezekkel mentoraik már többször, egészen a politikai halálig megbuktak, ám – elnézve a Momentum általános szellemi nívóját – könnyen el tudom képzelni, hogy ők erről nem is hallottak. Így aztán előkerült kivétel nélkül minden követelés.

Kétlem.

Karácsony Gergely pár nappal azután, hogy miniszterelnök-jelöltnek jelentkezett az MSZP kiszuperálásra esélyes járművére, egy tévéműsorban odanyilatkozott, hogy egyáltalán nincs oda a pártokért, és nagyon nem szereti a hatalmat.

Van ilyen, ámbár igen ritka.

A 2010-es választások a magyar baloldal teljes összeomlásához vezettek, és az azóta eltelt 7 év sem hozott érdemi javulást a balliberális táborban. Választási kudarcok, csökkenő-stagnáló népszerűség, szétaprózódás, belső konfliktusok, súlytalan politikusok a pártok-mozgalmak élén. Így festettek az elmúlt évek a baloldalon.

(Kuncze Gábor és Gyurcsány Ferenc)

A szocialista politikusokban és a liberális értelmiségben azonban a 2010-es bukás után még hosszú ideig élt a remény, a hit és a vágy, hogy restaurálhatják az MSZP-SZDSZ koalíciót, és így visszahozhatják a régi balliberális világot. Sőt, ez a remény, ha nem is tudatosan, de még ma is mozgató erőként hat a baloldalon, és végső soron most is ennek a tragikomikus törekvésnek vagyunk a szemtanúi.

(Demszky Gábor és Hagyó Miklós)

2010-14 között a baloldal még a demokráciát féltette. A demokrácia azonban köszöni szépen, jól van, és működik. 2014 után lemezt cseréltek, az ideák fennkölt világából alászálltak a materializmus talajára, és onnantól kezdve éjjel-nappal korrupciót kiáltanak, az oktatás és az egészségügy miatt aggódnak. A 4-es metróról szóló, most elkészült brüsszeli jelentés úgy hiányzott nekik, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Ha eddig Brüsszel volt a hivatkozási alap (pl. a hírhedt Tavares-jelentésnél), akkor talán az OLAF jelentését is elfogadják. De nézzük szép sorjában!