Hályog ül az MSZP szemén, figyelmezteti elvtársait, barátait egy körlevélben (kapcsolat.hu) Szanyi Tibor, a párt egyik brüsszeli parlamentere. 2006 óta nem nyertünk országos választást, akkor történt a neoliberális puccs, s ezután olyan gazdasági és társadalmi döntéseket hoztunk, amelyeknek közük sem volt a baloldalhoz, írja, s hozzá teszi még: ez volt az ősbűn.

Kemény szavak, de lehetnének keményebbek, sőt pontosabbak is. Mert példának okáért az ősbűn dátumában téved. Régebbi a történet. Jóval korábban ott lifegett már a tőke gatyamadzagján a pártelit többsége, hogy ezzel a szerző szívének nyilván kedves, odamondós hasonlattal éljünk. Előbb történt az a „neoliberális puccs”, jószerivel 2004-ben, ámbár a neolib befolyás még ennél is sokkal előbbi, nem kellett ahhoz puccs sem.

MSZP sajtótájékoztató, 2015 (Fotó: MTI - Varga György)

Szinte létrejötte óta skizofrén párt a szocialistáké. Eredendően a rendszerváltozás veszteseinek képviseletét vállalta volna fel, a későkádári nómenklatúra és technokrácia tőkevagyonra szert tett tagjai csak később csatlakoztak hozzá. Politikusai jó ideig ügyesen fogták vitorlájukba a Tiborcok halmozódó társadalmi elégedetlenségét, miközben gazdaságpolitikailag egyre inkább az új tulajdonosok érdekhelyzetének megfelelő neolib kottát követték. Skizofréniájukat csak Horn Gyula, s amíg tehette, Medgyessy Péter enyhítette valamelyest, meggyógyítani azonban ők se tudták. Sőt, Horn még a Bokros-csomagot is letuszkolta a társadalom torkán, bár személy szerint aligha azonosult vele. Medgyessyt pedig, aki a neolib kánon szerinti főbűnnel, az „osztogatással” kezdte kormányzását, az SZDSZ - aprócska szocialista segédlettel - még a kormány éléről is eltávolíttatta. Hiába volt tehát az MSZP és az SZDSZ között méretes nagyságrendi különbség, az egér irányította itt az elefántot.