Szűk éve, hogy az albán fiaskókról éppoly pontosan fogalmazott, mint most, ezen a fényes magyar focit hozó nyárelőn. Akkor sem temetett, mint ahogyan most – a győzelmek mámorában – sem állítja, hogy megvan az új aranycsapat.

Dehogy van meg.

Sem a temetésben, sem a túlhabzásban nem partner, ellenkezőleg, hóban, napsütésben egyaránt realista férfi marad a gyep szélén. 

„Teljesen elfogadhatatlan az angol játékosokat ért rasszista abúzus”, mondja majd másfélezer kilométer távolságból a jó szemű miniszterelnök.

Pedig a pálya széléről, illetve a pályáról az érintetteknek bőrükön kellett volna érezniük, ha van ilyen. Southgate kapitány ehhez még azt is hozzátette, mindenkinek a saját  portáján illenék rendet teremtenie, mielőtt másokat elítélne. (Kimondatlanul is utalva ezzel a Wembley Stadionban nemrég lejátszott európai döntőre, az angol-olasz előtt és után tapasztalt elképesztő történtekre.)

A sportember a gentlemanlike és a fair play szellemében nyilatkozott, süvegeljük meg érte, a humoruk mellett éppen ez az, amiért szerintem gyakran méltányolhatjuk az angolokat. Ez most is rendben volt így, köszönjük kapitány úr.

Nem a levegőbe beszélek.

(Az aranyérmes Hosszú Katinka a 100 méteres hátúszás eredményhirdetésén a riói nyári olimpián.)

Pénteken megkezdődtek a XXXI. nyári olimpiai játékok Rióban. Az eseményen 207 csapat sportolói képviseltetik magukat, a magyar küldöttség 160 fővel utazott a játékokra.

Zajlott is minden a maga medrébe, míg nem elérkezett az első versenynap, ahol nem más, mint a menekültek olimpiai csapatának úszója állt rajtkőre. Yusra Mardini megnyerte az előfutamot, arról –mivel minden szempontból irrelevánsnak mutatkozott – ifj. Knézy Jenő technikai hibákkal is tűzdelt közvetítésében nem számolt be. Sőt, a felszólítások ellenére Canossa-járásba sem kezdett, így élesítették is, az ilyenkor jól megszokott boszorkányüldözést.

(A Magyar Helsinki Bizottság, mindent „pártol” ami magyar, így a 2024-es budapesti olimpia tervét is.)