Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Mit akar Soros Brüsszelben?

Pénzt. Mennyi pénzt? Sokat! Pontosabban ezer milliárd eurót. Az élete alkonyához érő oligarcha “élete üzletét” kötné meg a brüsszeli Bizottsággal és hagyná örökségül, ami minden spekuláns álma. Már a Fuggerek és Rothschildok is azért szerettek az állammal üzletelni, mivel az sosem megy csődbe. Soros György a pénzen túl még politikai álmának, a nyílt társadalomnak a megvalósulását is sínre szeretné tenni.

Follow the money! — az oknyomozók régi szabálya a brüsszeli Bábelben is segít eligazodni. Aki unja a sorosozást, gondolkodjon el azon, hogy vajon miért pont erre a milliárdosra figyelnek Brüsszelben, terítenek ki előtte vörös szőnyeget és mosolyognak mellette döntéshozók fényképeken.

Soros György csak egy a sok pénzügyi befektető spekuláns közül, ám ő abban különbözik a többitől, hogy néha kiáll a nyilvánosság elé és nyíltan lobbizik céljai mellett, amelyeket aztán “szövetségesei” segítségével akar elérni. A humanitárius mázzal leöntött célok mögött azonban egy valami konstans: mindegyiken ezer milliárd eurós árcédula van.

Az újkori népvándorlás eddigi csúcspontján, 2015-ben Soros azt javasolta, hogy az EU fogadjon be évi egymillió migránst, akiknek az “integrálására” két évre tizenötezer eurót kéne költeni, ami évi 7,5 milliárd euró. Ezen túl a szír menekültek helyi ellátására évi 20 milliárdot javasolt, míg a többi migrációs “frontline” ország támogatására évi tízmilliárdot kéne költeni. A terv — szerencsénkre — a visegrádi országok ellenállásán elbukott.

Soros következő nagy ötletével 2018 elején állt elő és egy Új Marshall-tervet javasolt Afrikának. Az évi harminc milliárd eurós számlát megint csak az AAA adósbesorolású EU-nak kellett volna állnia

Az idén 90 éves Soros az áprilisi uniós csúcs előtt örökjáradék-kötvények (perpetual bonds) kibocsátását javasolta Brüsszelnek, pont ezermilliárd euró értékben, amelyek után ő 0,5% kamatot, azaz évi ötmilliárd euró törlesztést javasolt. Ezzel felkarolta Guy Verhofstadt “véletlenül” pont öt nappal korábban megjelent javaslatát, igaz ő évi 2,5% kamatot javasolt, ami már évi 25 milliárd euró lenne.

A Soros György által kitűzött célok megvalósításán aztán brüsszeli “szövetségesei” dolgoznak. Az előző ciklusban 226 ilyen EP-képviselő volt, érdeklődéssel várjuk az új listát. Most Vera Jourová cseh uniós biztos az, akinek Neelie Kroes, Rui Tavares, Judith Sargentini és mások nyomdokába lépve le kéne e tervek fő kerékkötőinek számító visegrádi országok ellenállását törni. Elődeinek ez nem sikerült, most rajta a sor.

Most ő a soros. 

A “jogállamiságnak” csúfolt politikai zsarolás “egészen véletlenül” összeköti Soros két kedvenc témáját: Az uniós források felhasználását és a nyílt társadalom mainstream neoliberális társadalmi modell érvényesülését. Biztosra akarnak menni, ezért a “jogállamiság” mérését a Soros és mások által támogatott “NGO-k”-ra bízták. Nagy küzdelem előtt állunk, de nem reménytelen helyzetben. A szabadságszerető európaiak fő fegyvere a nyilvánosság, például a fennkölt célok mögül kikandikáló, ezer milliárd eurós árcédula bemutatása.

(Kép forrása: itt.)


Galló Béla
Galló Béla politológus

Jön a Főnök

Van abban valami túlolajozott magabiztosság, egyszersmind pedig árulkodó butaság, ahogyan Soros György leszól Brüsszelnek, hogy a pénzügyi büntető mechanizmus alkalmazását az uniónak Magyarországon kellene kezdenie.

Leszól, és Brüsszelből senki sem szól neki vissza, vajon hogyan képzeli ezt Soros úr? És főleg milyen alapon?

Brüsszel most éppen a jogállamiságból és a demokráciából tart előadásokat néhány kiszemelt - szerinte renitens - tagországának, s miközben elszántan vizsgáztatná őket, ő maga látványosan megbukik a vizsgán.

A politológia három alapkérdése tudniillik így szól:

Ki dönt, ki cselekszik?

Ki legitimálja a cselekvőt?

Milyen identitással bír a cselekvő?

Az unióban Soros a jelek szerint az egyik erős cselekvő, noha erre jottányi legitimációja sincsen, identitása pedig – a nyitott társadalom Karl Poppertől átvett, de meglehetősen zanzásított elképzelése   - legalábbis vitatható, de semmi esetre sem Európa közkeletűen elfogadott értékein alapszik. Marad tehát a sok pénz, amellyel ezeket a politológiai hiátusokat bárki könnyedén be tudja tömni, ámbár ez nemigen válik sem a jogállamiság, sem a demokrácia dicsőségére.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Az aktivisták

Pár perce írtam alá a CitizenGo oldalán a „Vegye le kínálatából az LMBTQ-propaganda mesekönyvet a Pagony gyerekkönyvesbolt és a többi árusítóhely!” című felhívást.

Tudom magánügy, hogy mit, mikor írok alá, vagy nem, de ezt az ügyet nagyon fontosnak kell tartanunk és magam is arra serkentek minden normális embert, hogy írja alá ő is.

Maga a „mesekönyv” és annak kiadása, terjesztése természetesen nem más, mint provokáció. Nem valószínű, hogy nálunk túl sokan vennék meg és ebből olvasgatnának a gyerekeknek az elalvás előtti meghitt pillanatokban, hogy aztán a kis lurkók homoszexuálisokról álmodjanak. Erre nálunk azért csak a legelvetemültebbek, vagy legelmebetegebbek képesek – őket egyébként megrontásért büntetni kéne. Az üzleti siker, minden bizonnyal, nem elégséges magyarázat a könyv kiadására. A provokáció pedig kettős célt szolgál.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Európai Birodalmi Bank

Most örülhetünk igazán, hogy nincsen magyar euró!!! Berlin és Brüsszel ugyanis a Next Generation EU hitelprogrammal az EU-t Európai Adósságunióvá változtatná, és a járványra hivatkozva bevezetné az eurozónán túllépő euró-kötvényeket. Ami ingyenpénznek tűnik, valójában beetetés. Egy egyszeri hitelfelvétel azonban mégis szolgálhatja Magyarország érdekét.

A német szakkönyvek slágerlistáit már a kettővel előző válság óta a pénzügyi crash-ről szóló könyvek vezetik. Ezek egyik kedvenc témája az euró sorsa. A guruk a világvége szcenáriók mellett — jó pénzért — saját befektetési tanácsaikat is megosztják a megtakarításáért aggódó polgárral. Az aggódás jogos.

Az euró ugyanis egy hibás félkész termék. Eredetileg csak a fejlett és versenyképes északi tagországokra találták ki, amelyek egy ilyen erős közös valuta mellett is versenyképesek. Olaszország és Görögország csatlakozásával azonban a “francia felügyelet alatti európai német márka” a délieknek túl erőssé vált. A megszorításokat probléma megoldását elhalasztották, és a gyengébb ellenállás irányába mentek.

A mostani válság lényege pont abban rejlik, hogy az Európai Központi Bank (EKB) minden írott és íratlan szabályt áthágva elérte kapacitásának határait. Most az EU-n a sor. Mario Draghi 2012-es “Bármibe is kerül!” mondata óta legkevesebb €3,000 milliárdot pumpáltak az eurózóna országaiba, ám az eredményt jóindulattal is csak szerénynek lehet nevezni. Mármint a gazdaságit. Őszintébb pillanataikban a brüsszeli politikusok ugyanis elmondják, hogy “ez az ára Európa egységének”, vagyis Matteo Salvini és Marine Le Pen hatalomtól való távoltartásának. Ők ugyanis kivinnék országaikat az örök adósok mókuskerekéből, és akkor az euró kártyavár hamarabb omlana össze.

Mire lesz elég?