Orbán Viktor 2024. február 24-i szokásos pénteki rádióinterjújában idézte fel Soros György egy 1993-as írását, amely a júliusi vilniusi NATO-csúcs előtt aktuálisabb, mint valaha. Az eredeti cikket a Remix News és hirado.hu is szemlézte, majd a dollármédiához sorolt Telex “tényellenőrzése” kimutatta, hogy a békepárti magyar jobboldal “téved”, nincsen semmi látnivaló, mindössze Soros György egy korábbi gondolatkísérletéről van szó.

Nézzük akkor az eredeti írás fontosabb állításait, immáron az orosz-ukrán háború tükrében. A helyzet kísértetiesen hasonlít a harminc évvel ezelőttihez. Akkor a délszláv térségben dúlt háború, most Ukrajnában. Akkor a volt szocialista országok akartak az EU-hoz és a NATO-hoz csatlakozni, most a posztszovjet térség országai (Ukrajna, Moldva, Grúzia, Örményország). Akkor is Oroszország biztonsági elvárásait és az általa képviselt katonai fenyegetést kellett kezelni, most is.

A “nyílt társdalom” globalista ideológiája melletti érvelés után Soros kifejti, szerinte milyennek kéne lennie az akkor körvonalazódó “békepartnerségnek” (Partnership for Peace, PfP). Egy olyan intézményt kerestek, amely a NATO-szerződés V. cikkelyének kollektív védelmi garanciája (a világ- és atomháború veszélye) nélkül biztosítja a térség stabilitását. Jobban megértjük a cikk üzenetét, ha “békepartnerség” helyett a kelet-közép-európai országok által az USA iraki beavatkozásának támogatására 2003-ban alakított “Coalition of the Willing” (Hajlandók szövetsége) fordulatot használjuk.

Honnan lesz “emberanyag”?

„Olyan lehetőség előtt áll most az USA, amely száz, százhúsz évente egyszer adódik egy ország életében. Új világrend alakul, amit nekünk kell vezetni, és egyesítenünk kell a szabad világot ennek érdekében!”

S ezután ahogyan szokta, megint lekezelt a semmivel, de szavainak élét most ez sem tompította.

Hiszen a világ újrafelosztása végül is – ha a mai Fehér Házból nézzük – tényleg aktuális.

Amikor a birodalmi méretű országok egy része gyengül, egy másik részük pedig erősödik, a geopolitika rögtön hangsúlyossá válik. Ilyenkor félelmek és ambíciók aktivizálódnak, nyers, birodalmi érdekeik lólábát persze mindig a magasztos értékek celofánjába csomagolva.

Amerika gyengül.

Joe Biden, az Amerikai Egyesült Államok elnöke

Ilyenkor lehet igazán pénzt keresni és hatalmat gyakorolni. A COVID is egy ilyen válság (volt), és úgy tűnik, nagyon nem szeretnék, ha egyszer csak véget érne, és a világ visszatérne a normális kerékvágásba. Ha nincs krízis, akkor csinálni kell.

Sorosnak és a vele tandemben haladóknak tehát nem akaródzik elengedni a COVID kezét, és egy vezércsellel megpróbálják összekötni a járványt a klímaváltozás témájával. Gyorsan farigcsáltak is egy konteót, amely szerint a klímaváltozás miatt az ember közelébe kényszerülő állatok okozták a járványt – és okoznak majd újabbakat. Ezt semmiféle tudományos kutatás sem támasztja alá, sőt, egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a COVID egy ember által létrehozott vírus, és nem a „Pachamama bosszúja”. Ezért a kijelentésért pár hónapja még Facebook-letiltás járt, ma már azonban egyre több nyugati tudós és járványszakértő beszél arról – még csak halkan ugyan –, hogy a koronavírus nem természetes eredetű.

A COVID-klíma párosítás azonban kapóra jön a nagy multicégeknek is, akik szépen megszedték magukat a „lockdownok” idején. Könnyen kiszorították a kisebb (helyi/nemzeti) vállalkozásokat, amelyek tőkeerőben és tartalékban messze elmaradnak a globális multiktól, és amelyek emiatt sokkal kisebb arányban tudták túlélni a hónapokon át tartó lezárásokat. A recept utolsó összetevője a hitelezés, pontosabban a Soros-féle örökjáradék-kötvény, amelyet az Európai Unió polgárai életük végéig törlesztenének, sőt, még az unokáink is ezt fizetnék vissza.

A Project Syndicate online véleményportálon – amelyet az Open Society Institute egyik projektjén keresztül Soros György finanszíroz – már 2020 októberében megjelent egy írás „A klímalezárások elkerülése” (Avoiding a climate lockdown) címmel, amelynek szerzője az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egészségügyi közgazdaságtannal foglalkozó új tanácsadó testületének a vezetője. A cikk röviden és tömören arról szól, hogy ha az emberek – és a politikai vezetők – nem tesznek eleget a klímabolsevikok utasításainak, akkor bizony jön a klímalezárás, amely során korlátozva lesz a magángépjárművek használata, betiltják a légiközlekedést, tilos lesz a vörös hús fogyasztása és olyan szélsőséges intézkedéseket vezetnek be, hogy a fosszilis energiahordozókkal foglalkozó vállalkozásoknak le kellene állítaniuk a működésüket. Egy szép új világ, amelyben nemzetközi szervezetek mondják meg, hová mehetsz el az autóddal, mit ehetsz és mit nem, és mikor kapcsolhatod fel a villanyt. Mindez azonban elkerülhető – állítja a cikk: „Egy ilyen szcenárió elkerülése érdekében felül kell vizsgálnunk gazdasági struktúráinkat, és másképp kell működtetnünk a kapitalizmust. […] megköveteli a vállalatirányítás, a pénzügyi, a politikai és az energetikai rendszerek zöld gazdaság felé történő átirányítását […] át kell alakítanunk a munka, a szállítás és az energiafelhasználás jövőjét.” 

Szóval ha nem alakítjuk át a politikai és gazdasági rendszerünket, akkor majd valakik (talán Soros és a 200 legnagyobb globális cég, mellesleg a legnagyobb szennyezők) úgy döntenek, hogy a négy fal közé zárnak minket? Persze pusztán emberbaráti megfontolásból, szigorúan a mi érdekünkben szép csendben átveszik a társadalmi, gazdasági és politikai rendszerek feletti ellenőrzést. Ez azért még Soros-mércével is nagy pofátlanság. 

(Kép forrása: MTI/EPA/Clemens Bilan)

Az uniós csúcstalálkozó előtt fokozódik a nyomás. A kakofónia hallatán ne felejtsük el, hogy nem Lengyel- és Magyarországot sürgeti az idő, nem nekünk fontos a megállapodás.

Brüsszel a propaganda fronton erősít, most éppen azt pedzegetik, hogy akár 25 ország is hajlandó lenne felvenni a Next Generation EU gazdaságélénkítő csomaghoz szükséges hitelt. El ne higgyük! Arról már többször írtunk itt, a Mozgástér blogon, hogy Berlin és Brüsszel az eurózónán kívüli összes, prosperáló országot bevonná az adósságunióba eurózóna finanszírozásába, tehát a lengyel és magyar nemzetgazdaságot is. Egy nélkülünk elfogadott “mentőcsomag” a következő hitelfelvételnél precedensként szolgálhatna a “fukar” országok számára, amelyekre nélkülünk most nagyobb teher hárulna.

Egy ilyen államközi konstrukció előkészítése egyébként is sok idő, illetve az eladósodott déli eurózóna országok válsága miatt újraindulna a hitel “vissza nem térítendő” és valódi hitel aránya közötti vita.