Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Momentumék hitele ötször drágább

Fél százalékot kérek! 2.5 százalék lett! Maradhat? Naná, hogy Soros!!!

Az uniós csúcstalálkozó előtt fokozódik a nyomás. A kakofónia hallatán ne felejtsük el, hogy nem Lengyel- és Magyarországot sürgeti az idő, nem nekünk fontos a megállapodás.

Brüsszel a propaganda fronton erősít, most éppen azt pedzegetik, hogy akár 25 ország is hajlandó lenne felvenni a Next Generation EU gazdaságélénkítő csomaghoz szükséges hitelt. El ne higgyük! Arról már többször írtunk itt, a Mozgástér blogon, hogy Berlin és Brüsszel az eurózónán kívüli összes, prosperáló országot bevonná az adósságunióba eurózóna finanszírozásába, tehát a lengyel és magyar nemzetgazdaságot is. Egy nélkülünk elfogadott “mentőcsomag” a következő hitelfelvételnél precedensként szolgálhatna a “fukar” országok számára, amelyekre nélkülünk most nagyobb teher hárulna.

Egy ilyen államközi konstrukció előkészítése egyébként is sok idő, illetve az eladósodott déli eurózóna országok válsága miatt újraindulna a hitel “vissza nem térítendő” és valódi hitel aránya közötti vita.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Jönnek a progresszorok

Fokozódik, sőt felettébb fokozódik a nemzetközi helyzet mióta a neolib, föderalista európai főáram föllélegezhet.

A 2019-es Európai Parlament-i voksolásokon világossá vált, hogy a „populista” szuverenisták előre törtek ugyan, de az erőviszonyok még mindig a megcsappanó mainstreamnek kedveznek. Utóbbiak hamar fel is fogták, addig kell cselekedniük, ameddig lehet, ki tudja, mit hoz a holnap. Persze, nem esküdtek össze, á, dehogy. Politikailag ennél ők sokkal „korrektebbek”. Csupán minden tagország megfelelő erőivel gondosan egyeztették az érdekeiket, a húrokat összehangolták, amitől aztán annak rendje-módja szerint be is következett a fokozódás.

Elszántságuk Joe Biden győzelmével most új lendületet kapott. Hiába bizonyosodott be (nem először), hogy az amerikai választási rendszer bizony elég pókhálós már (igazából személyi igazolvány se nagyon kell hozzá), az uniós főáram Bident – történt, ami történt – vastapssal ünnepelte. Helyre billenőben a transzatlanti neolib egység: összeforr, ami mindig is összetartozott. Brüsszel óceánon túli társuralkodója, George Soros hipp-hopp, máris megmondta, mi a teendő. Végtére lehet bárki itt az unió soros elnöke, attól még ő a Soros. Most nem spekulált, nem köntörfalazott, kiadta szépen a régi-új napiparancsot: mielőbb el kell bánni a nemzeti szuverenitásukat védő magyar és lengyel kormányokkal.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Mit akar Soros Brüsszelben?

Pénzt. Mennyi pénzt? Sokat! Pontosabban ezer milliárd eurót. Az élete alkonyához érő oligarcha “élete üzletét” kötné meg a brüsszeli Bizottsággal és hagyná örökségül, ami minden spekuláns álma. Már a Fuggerek és Rothschildok is azért szerettek az állammal üzletelni, mivel az sosem megy csődbe. Soros György a pénzen túl még politikai álmának, a nyílt társadalomnak a megvalósulását is sínre szeretné tenni.

Follow the money! — az oknyomozók régi szabálya a brüsszeli Bábelben is segít eligazodni. Aki unja a sorosozást, gondolkodjon el azon, hogy vajon miért pont erre a milliárdosra figyelnek Brüsszelben, terítenek ki előtte vörös szőnyeget és mosolyognak mellette döntéshozók fényképeken.

Soros György csak egy a sok pénzügyi befektető spekuláns közül, ám ő abban különbözik a többitől, hogy néha kiáll a nyilvánosság elé és nyíltan lobbizik céljai mellett, amelyeket aztán “szövetségesei” segítségével akar elérni. A humanitárius mázzal leöntött célok mögött azonban egy valami konstans: mindegyiken ezer milliárd eurós árcédula van.

Az újkori népvándorlás eddigi csúcspontján, 2015-ben Soros azt javasolta, hogy az EU fogadjon be évi egymillió migránst, akiknek az “integrálására” két évre tizenötezer eurót kéne költeni, ami évi 7,5 milliárd euró. Ezen túl a szír menekültek helyi ellátására évi 20 milliárdot javasolt, míg a többi migrációs “frontline” ország támogatására évi tízmilliárdot kéne költeni. A terv — szerencsénkre — a visegrádi országok ellenállásán elbukott.

Soros következő nagy ötletével 2018 elején állt elő és egy Új Marshall-tervet javasolt Afrikának. Az évi harminc milliárd eurós számlát megint csak az AAA adósbesorolású EU-nak kellett volna állnia

Az idén 90 éves Soros az áprilisi uniós csúcs előtt örökjáradék-kötvények (perpetual bonds) kibocsátását javasolta Brüsszelnek, pont ezermilliárd euró értékben, amelyek után ő 0,5% kamatot, azaz évi ötmilliárd euró törlesztést javasolt. Ezzel felkarolta Guy Verhofstadt “véletlenül” pont öt nappal korábban megjelent javaslatát, igaz ő évi 2,5% kamatot javasolt, ami már évi 25 milliárd euró lenne.

A Soros György által kitűzött célok megvalósításán aztán brüsszeli “szövetségesei” dolgoznak. Az előző ciklusban 226 ilyen EP-képviselő volt, érdeklődéssel várjuk az új listát. Most Vera Jourová cseh uniós biztos az, akinek Neelie Kroes, Rui Tavares, Judith Sargentini és mások nyomdokába lépve le kéne e tervek fő kerékkötőinek számító visegrádi országok ellenállását törni. Elődeinek ez nem sikerült, most rajta a sor.

Most ő a soros. 

A “jogállamiságnak” csúfolt politikai zsarolás “egészen véletlenül” összeköti Soros két kedvenc témáját: Az uniós források felhasználását és a nyílt társadalom mainstream neoliberális társadalmi modell érvényesülését. Biztosra akarnak menni, ezért a “jogállamiság” mérését a Soros és mások által támogatott “NGO-k”-ra bízták. Nagy küzdelem előtt állunk, de nem reménytelen helyzetben. A szabadságszerető európaiak fő fegyvere a nyilvánosság, például a fennkölt célok mögül kikandikáló, ezer milliárd eurós árcédula bemutatása.

(Kép forrása: itt.)


Galló Béla
Galló Béla politológus

Jön a Főnök

Van abban valami túlolajozott magabiztosság, egyszersmind pedig árulkodó butaság, ahogyan Soros György leszól Brüsszelnek, hogy a pénzügyi büntető mechanizmus alkalmazását az uniónak Magyarországon kellene kezdenie.

Leszól, és Brüsszelből senki sem szól neki vissza, vajon hogyan képzeli ezt Soros úr? És főleg milyen alapon?

Brüsszel most éppen a jogállamiságból és a demokráciából tart előadásokat néhány kiszemelt - szerinte renitens - tagországának, s miközben elszántan vizsgáztatná őket, ő maga látványosan megbukik a vizsgán.

A politológia három alapkérdése tudniillik így szól:

Ki dönt, ki cselekszik?

Ki legitimálja a cselekvőt?

Milyen identitással bír a cselekvő?

Az unióban Soros a jelek szerint az egyik erős cselekvő, noha erre jottányi legitimációja sincsen, identitása pedig – a nyitott társadalom Karl Poppertől átvett, de meglehetősen zanzásított elképzelése   - legalábbis vitatható, de semmi esetre sem Európa közkeletűen elfogadott értékein alapszik. Marad tehát a sok pénz, amellyel ezeket a politológiai hiátusokat bárki könnyedén be tudja tömni, ámbár ez nemigen válik sem a jogállamiság, sem a demokrácia dicsőségére.