Lánczi Tamás
politológus
Minden részvétem azoké, akiknek megrendült az egzisztenciája a Népszabadság bezárása miatt. Sajnálom őket emberként, hogy egy ilyen bizonytalan helyzettel kell megbirkózniuk. Az is igaz azonban, hogy többen osztoznának ebben a részvétben, ha a baloldali média nem gyújtott volna örömtüzet minden alkalommal, amikor nehéz helyzetbe kerültek jobboldali kollégáik.
Például 2002-ben, amikor jobboldali sajtómunkatársakat tucatszám bocsátották el állásaikból, vagy amikor két évvel ezelőtt közel harminc újságírójától vált meg a Magyar Nemzet. A baloldal részéről akkor sem igazán működött az együttérzés parancsa, amikor G. Fodor Gábor vagy a Demokrata megvert újságírója mellett kellett volna kiállni. Arra viszont emlékszem, hogy 2002-ben, amikor a Fidesz a közszolgálati tévé megosztását kérte, akkor így hangzott Medgyessy válasza: „Akinek tévé kell, vegyen magának”. Az akkor óriási médiafölényben lévő baloldal részéről halk kuncogás volt a reakció. Ezért bár az egzisztenciájukat veszített embereket sajnálom, a Népszabadságért hullajtott könnyeket álságosnak érzem.
(Kép forrása: itt.)
