radikálisbaloldal” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 9

De miért éppen két év?

2014. november 23.

Lánczi Tamás

politológus

A Demokratikus Koalíció hétvégi kongresszusa csaknem érdektelenségben fulladt. Gondolhatnánk, hogy amikor CCCP-trikós szónokok veszik birtokba az utcát, még Gyurcsánynak is erőlködnie kell, hogy áttörje az ingerküszöböt.

A valóság azonban az, hogy Gyurcsány fellépése elsősorban a saját közönségének és nem a széles nyilvánosságnak szólt. A legfőbb célja az volt, hogy életben tartsa a radikális baloldali választók hitét, reményét és cselekvőképességét a következő választásokig. Alighanem az előrehozott választások belengetése is ezt a célt szolgálja. Gyurcsány szerint ugyanis 2016 végéig ki kell kényszeríteni az előrehozott választásokat.

Teljes cikk

Gyurcsány és a politikai trollkodás

2014. december 05.

Tájkép csata után: a baloldali ellenzék pártjai – 2. rész

A Jobbikot leszámítva az ellenzéki oldalon egyetlen olyan párt van ma, amely a pártszerű működés jeleit mutatja fel, a Demokratikus Koalíció (DK). Láthatóan hajt az országos lefedettségre – legalábbis sajtóértesülések szerint a több mint 10 000 feletti taglétszám ennek a jele –, tulajdonképpen rendszeresen mobilizálható, bár leginkább főváros-centrikus, tüntetésképes aktivistahálózattal bír, egyúttal van vezetője – ez ma egyetlen baloldali-liberális pártról sem mondható el –, aki pártjában teljes mértékben elfogadott és láthatóan kontroll alatt tartja saját stábját és párttagságát. A DK heterogén összetétele ellenére kiszámíthatóan mozog, a Magyar Bálint képviselte „elmélet” (maffiaállam) pártos képviselője. Anti-orbánizmusban kihívója nincs, sajátos politikai pragmatizmusára a többi baloldali nem találja a megoldást. Politikájának fő tartalmi iránya egy Európánál is európaibb önkép, illetve minden egyes szakpolitikai téma kormány/rendszerellenes politikai kérdéssé konvertálása. A DK a 2010 utáni politikai helyzet antitézise. Emellett közpolitikailag amuzikális, sőt, a 2000-es évek modernizációs történetéhez képest egyelőre semmiféle új politikai innovációt felmutatni nem akaró szervezet. A DK szakpolitikai érdektelensége ellenére gazdaságpolitikai programja alapján jobbra áll a PM-től, MSZP-től, az Együtt-höz közelebb, és társadalompolitikai tekintetben szintén nem a bal szélen van. Leginkább egy balközép párt, amelynek viszont olyan újdonsült „romaszakértője” van, mint Debreczeni József, akinek „téziseit” Niedermüller Péter DK-s EP-képviselő aligha osztaná meg egy plenáris ülés alkalmával.

Teljes cikk

Megyery Gerda

politológus

Görögország – a szélsőségek nyertek

2015. január 26.

Az 5 éves EU-s válságkezelés eredménye: 30 százalékkal nőtt a radikális pártok támogatottsága.

Görögország elmúlt 5 éve a szélsőséges pártok gyarapodásának és erősödésének története. A 2009-es parlamenti voksoláson a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali pártok összességében még „csak” a szavazatok 19 százalékát szerezték meg. Ez az arány 2012-re – a válság elmélyülése valamint az EU, az IMF és az Európai Központi Bank („trojka”) megszorító válságkezelési politikájának következményeként – elérte a 40 százalékot. A tegnapi választáson pedig már a szavazatok 50 százalékát szerezték meg a különböző radikális erők.

Teljes cikk

Kommunistának lenni nem menő

2020. június 02.

Lánczi Tamás

politológus

Az idei év eddigi legízléstelenebb sajtó-akcióját követte el a hétvégén az Index.

Miközben a világsajtó napok óta az Amerikában tomboló erőszakhullámról készült drámai felvételekkel van tele, az Index pünkösdvasárnap úgy döntött, címlapon foglalkozik a baloldali terrorizmus iránti „romantikus vonzódással”. Azt persze értjük, hogy a koronavírus-járvány lecsengésével egyre kevesebben kattintanak a különböző pánik- és hisztériakeltő cikkeikre, de kedélyesen társalogni a több mint 30 ember haláláért felelős Vörös Hadsereg Frakcióról (RAF), mégiscsak gyomorforgató. Főleg akkor, amikor a 60-as, 70-es évek baloldali terrorszervezeteinek szellemi örökösei épp városokat dúlnak fel Amerikában.

A szóban forgó cikk egy interjú, amit az Index az „újbaloldali német terrorizmus 1968 utáni történetével” foglalkozó könyv, A terror sodra szerzőjével készített. Sausic Attila az interjúban elmondja: már fiatalkorában is szimpatizált a RAF-fal, majd amikor 1983-ban disszidált Nyugat-Berlinbe – ahol családjával egyébként „remekül” érezték magukat, miközben Magyarország „egyre kevésbé lett vonzó hely” számukra –, hamar kapcsolatba került a kommunista terrorcsoport német szimpatizánsaival. Minderről olyan nyugodt, kellemes hangnemben társalog az indexes újságíróval, mintha arról beszélgetnének, hogy melyik bélyeggyűjtő társasággal vagy horgászklubbal járt össze.

Teljes cikk

Minneapolis: a baloldali emberkísérlet következményei

2020. június 09.

Lánczi Tamás

politológus

Amikor először olvastam a hírt, hogy Minneapolis demokrata vezetése feloszlatja a város rendőrségét, arra gondoltam, hogy biztos csak a média habosítja fel a történetet.

Talán arról lehet szó, hogy ideiglenesen felfüggesztik a rendőrség vezetőit, esetleg különböző meghallgatásokat és vizsgálatokat indítanak, amelyek idejére csak a rendőrség egy része működhet. De hogy egy éppen lángokban álló város saját, önálló elhatározásából felszámolja a rendvédelmi szervét, ez túlságosan abszurdnak tűnt ahhoz, hogy igaz legyen.

De hamar rá kellett döbbennem, hogy tényleg ez történik. Lisa Bender, a városi tanács elnöke a CNN-nek nyilatkozva azzal magyarázta a rendőrség felszámolását, hogy Minneapolis közössége „készen áll arra, hogy a közbiztonságot az alapoktól kezdve, holisztikus szemléletben újragondoljuk, hogy közösségünk minden tagja biztonságban legyen.” Amikor a CNN riportere feltette a kérdést, hogy mit fog tenni a városi tanács, ha egy ámokfutó gyilkos elkezd embereket lelőni az utcán, a demokrata politikusnő annyit tudott mondani, hogy „legfőbb prioritásunk, hogy közösségünk minden tagját biztonságban tudjuk.”

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Barabbás, a gonosztevő

2020. június 10.

„És a sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!” És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!” (Karinthy Frigyes: Barabbás)

„Gondoskodni kellett arról, hogy a reakció a választások eredményét ne tudja térfoglalásra felhasználni. Ne nyomuljon be mélyebben a rendőrség, a hadsereg és az államapparátus kereteibe. Amikor 1946 2020 tavaszán a reakció nekibátorodott, mozgósítottuk vele szemben a munkásságot a haladó embereket, az antifákat.

Rákosi Mátyás 1947-ben mondta el „Szívós harcban a reakció ellen a demokrácia megerősítéséért” című beszédét. Ha a fenti idézetben kicserélünk néhány szót, akár ma is elhangozhatott volna. Ezek ugyanis ugyanazok. Az antifák és a haladó mozgalmak egy az egyben a kommunisták és társutasaik. Csak most alaposabb előkészítés és ravaszabb taktika jellemző rájuk. Rákosi esetében a „mozgósítottuk a munkásságot” kifejezés a szervezett, kiképzett és felfegyverzett csőcseléket, az R-Gárdát jelentette, amely egyszerűen szétverte a politikai ellenfelek gyűléseit, irodákba és magánlakásokba hatolt be. (Fosztogatni nem fosztogatott, erre azért a komcsiknak figyelni kellett.) Végül az ÁVO kiszállt a helyszínre, és letartóztatta a megverteket és azokat, akik megpróbálták megvédeni magukat. Az egészet egy nagyon aljas, cinikus és ügyes sajtókampány egészítette ki, amelynek minden sorából sütött a gyűlölet. Ennek a kampánynak a hatványozott, százféle hangon előadott változatát hallhatjuk ma minden egyes nap, amely egészen az öngyűlöletig fokozza a fajilag is megbélyegzett középrétegek haladó érzelmű tagjainak lelkivilágát.

Ami egy afroamerikai bűnöző halála óta történt az Egyesült Államokban, az maga a kommunizmus. Innen nézve pedig maga a téboly. És ami a legszomorúbb, hogy a tudatipar által folyamatosan végzett agymosás hullámai úgy tűnik, szinte mindenkire hatással voltak. Még a jobboldali közvélekedésben is felbukkant a gondolat, hogy a „rasszizmus ellen tüntetni fontos”, meg hogy vannak a „békés tüntetők” és a fosztogatók.

A Target amerikai üzletlánc kifosztott épülete Minneapolisban.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Ízlés és politika

2020. június 17.

Hetek óta tartja izgalomban a politikát, a médiát, a közbeszédet az amerikai George Floyd halála és az annak nyomán kialakult zavargások.

Mindenhonnan áradnak a kétségbeejtő képek, melyeken a megvadult csőcselék rabol és gyújtogat. Az erőszak aztán erőszakot szül, és ki tudja, mikkel kell még szembenéznünk, mire csillapodnak az indulatok. Függetlenül a tartalmi kérdésektől, hogy mennyiben szükséges és törvényszerű egy bűnöző halálának ürügyén városokat lángba borítani, és hogy mindez miképpen függ össze a közelgő elnökválasztással, van egy furcsa vonatkozása is ezeknek az eseményeknek, mégpedig olyan, amely egy látszólag távoli dolgot, az ízlést érintik. Erről szeretnék elmélkedni most egy kicsit.

Azt látjuk, hogy a „fehérek” térdre borulnak a négerek előtt, mi több megmossák a lábukat, mint Jézus a tanítványokét, vagy Ferenc pápa a migránsokét. Ugyancsak a keresztény tradícióból származik a térdre borulás gesztusa is. Teszik mindezt bűneik bocsánatért, anélkül, hogy valójában megneveznék ezeket a bűnöket. Gusztustalan látvány ez, hiszen szabad ember csak a Teremtője előtt borul térdre, alázkodik meg. Miután egy halott bűnöző emlékét tiszteljük letérdelve, vajon miképpen tiszteljük ezután a Teremtőt? Hogy ki kezdte, az kinyomozhatatlan, azonban az amerikai politikai elit egy része kapva kapott rajta és most már szükségesnek vélik időről időre térdre hullani.

Minneapolis polgármestere George Floyd temetésén. 

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Churchillt Budapesten?

2020. június 19.

Amilyen mértékben halmozódnak a megoldatlan (félig se megoldott) civilizációs problémák, ezzel egyenesen arányosan nő az álproblémák hangereje.

A funkció nyilvánvaló.

Takarni kell a lényeget.

A gyarmatosítás miatti kései bosszú ezen fedősztorik közé tartozik. Kábé olyan ez, mintha az egyébként számos ok miatt kritizálható múlt századi magyar politikusok nyakába varrnánk a mohácsi vészt.

Nem.

Kolumbusz nem felelős az elmúlt ötszázvalahány évért, Tomori se Trianonért.

Lássunk már át a szitán.

Teljes cikk

A digitális diktatúra magasabb fokozatba kapcsol

2020. július 02.

Lánczi Tamás

politológus

Azt hiszed, ami most megy a Facebookon, az cenzúra? Úgy érzed, hogy elnyomják a jobboldali tartalmakat a közösségi médiában? Pedig a valódi digitális diktatúra még csak most következik.

Az Egyesült Államokban már több mint 300 nagyvállalat csatlakozott a Facebook bojkottjához, amivel arra akarják rávenni Zuckerberget, hogy minden eddiginél szigorúbb cenzúrát vezessen be a közösségi médiában. Többek között az Adidas, a Puma, a Coca-Cola, a Ford, a Honda amerikai divíziója, a Starbucks, a The North Face, az Unilever, a Clorox és az amerikai telekommunikációs óriás, a Verizon is leállította a Facebookon futó hirdetéseit, arra hivatkozva, hogy a közösségi médiaóriás nem lép fel kellő elszántsággal a gyűlöletbeszéd és az álhírek ellen. Az NCAAP (National Association for the Advancement of Colored People /Országos Szövetség a Színesbőrűek Felemelkedéséért) jogvédő civil szervezet által szervezett koalíció a múlt héten indította útnak a #StopHateforProfit kampányt, amelynek célja, hogy a Facebookból egy igazi liberális safe-space legyen, ahol a valóság totális kizárásával csak és kizárólag szélsőbaloldali tartalmak kapnak helyet.

Az évek óta tartó folyamat, amely a közösségi médiát az elnyomás tartóoszlopává formálja, valójában messze túlmutat azon, hogy milyen bejegyzéseket és hirdetéseket látunk a Facebookon. Globális szinten a szemünk előtt zajlik a képviseleti demokrácia leváltása egy olyan rendszerre, amelyben a nagy cégek a polgárok, nekik van polgárjoguk, ők írják a szabályokat. Ebben a szép új világban már nincs szükség államra, hiszen a szabályszegők megbüntetéséhez nem kell többé hatósági beavatkozás: a rendfenntartás új eszközei a megbélyegzés és a bojkott – és ha ezekkel nem tudnak célt érni, akkor jöhet a fosztogatás, gyújtogatás, fizikai agresszió.  

A nagyvállalatok és civil jogvédők zsaroló-koalíciója nagy valószínűséggel célt fog érni, hiszen a Facebook a hirdetési pénzekből él:

Zuckerberg üzletpolitikája arra épül, hogy rengeteg pénzt szed össze a – jobb- és baloldali – politikai hirdetésekből. A pártok és a politikusok vagy hajlandóak óriási összegeket elkölteni a Facebookon, vagy a választók egy jelentős részéhez egyszerűen nem jutnak el. (A licit-rendszer miatt ráadásul kampányidőszakban megugranak a hirdetési költségek, sokkal drágábbá válik az elérésvásárlás.) A Facebookot globálisan eddig csak az érdekelte, hogy minél több pénzt szedjen be, nem igazán válogatott a hirdetők között.

Most ez a globális profitorientáltság áll támadás alatt, ezt akarják átalakítani.

Ha a Facebook beadja a derekát, és teret enged a totális ideológiai irányításnak, az olyan helyzetet fog teremteni az online térben, mintha a televízióban csak egyetlen csatorna működhetne: a liberálisoké. Persze ehhez Kínának is lesz egy-két szava. A globális játékossá előlépett kommunista ország alig várja, hogy a véleménydiktatúra miatt a Facebookban és társaiban csalódó embereknek virtuális teret biztosítson új, feltörekvő szolgáltatásokon keresztül.

Amúgy fogadjunk, hogy te is azt hitted, hogy a karantén időszak nagy sztárja, a Zoom alkalmazás egy amerikai fejlesztés. A cég valóban az Egyesült Államokban van bejegyezve, de a 700 fős kutató és fejlesztő csapat Kínában dolgozik, a cég tulajdonosa pedig egy kínai úriember, bizonyos Eric Yuan. Jó reggelt.

Teljes cikk