Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Az aktivisták

Pár perce írtam alá a CitizenGo oldalán a „Vegye le kínálatából az LMBTQ-propaganda mesekönyvet a Pagony gyerekkönyvesbolt és a többi árusítóhely!” című felhívást.

Tudom magánügy, hogy mit, mikor írok alá, vagy nem, de ezt az ügyet nagyon fontosnak kell tartanunk és magam is arra serkentek minden normális embert, hogy írja alá ő is.

Maga a „mesekönyv” és annak kiadása, terjesztése természetesen nem más, mint provokáció. Nem valószínű, hogy nálunk túl sokan vennék meg és ebből olvasgatnának a gyerekeknek az elalvás előtti meghitt pillanatokban, hogy aztán a kis lurkók homoszexuálisokról álmodjanak. Erre nálunk azért csak a legelvetemültebbek, vagy legelmebetegebbek képesek – őket egyébként megrontásért büntetni kéne. Az üzleti siker, minden bizonnyal, nem elégséges magyarázat a könyv kiadására. A provokáció pedig kettős célt szolgál.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

A propaganda logikája

Hosszú cikket közölt a 24.hu nevezetű portál „A magyarok látják messze a legaggasztóbbnak az egészségügy helyzetét” címmel.

A cikk alapját az Ipsos közvélemény-kutató felmérése adta, melyben azt vizsgálták, milyennek gondolják a válaszadók a világ dolgainak alakulását. A cikk ragyogó példája a propaganda működésének, hiszen a válaszolók nyilván nem a „világ” eseményeire reflektáltak – hiszen azokat nem ismerik – hanem a média által a világról közvetített szimulákrumra.

Chesterton írja valahol, hogy az emberek úgy érzik, egyre több a baj a világban, holott ez nem így van, csak a média vált egyre hatékonyabbá. Földrengések, szökőárak, háborúk, éhínségek és más borzasztó dolgok mindig is történtek, csak nem tudtunk róluk. Akkoriban a hírgyártás – mint maga az élet – lassabb, és éppen ezért, talán megfontoltabb volt. Alapvetően más volt a hírfogyasztó közönség összetétele is. Nemzetközi és hazai politikai jellegű híreket egy, a maihoz képest összehasonlíthatatlanul szűkebb, ugyanakkor jóval tájékozottabb közönség olvasta. Valamikor a 20. század közepe után jött csak divatba, hogy olyan embereket is meg akar szólítani a média, akiknek fogalmuk sincs, hogy hol van az adott hely, kik lakják, vagy milyen volt a történelmük. Nekik szinte minden és az ellenkezője is hihető, illetve elhihettető.


Elkerülhetetlen? Szükséges? Kívánatos?

Nincsenek kötelező kvóták, azt a Fidesz találta ki, a bevándorlást nem szervezik c. rovatunkban ma: a Nemzetközi Migrációs Szervezet.

Az UNHCR, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága mellett van az ENSZ-nek még egy kapcsolódó szervezete, mely – és itt most felmutatjuk a szarkazmustáblát – természetesen nem bátorítja, nem szervezi és nem támogatja a tömeges migrációt: a Nemzetközi Migrációs Szervezet (International Organization for Migration, IOM). Hiszen az alávaló és ordas állításokkal szemben, melyek szerint a napjainkban tapasztalható bevándorlási hullám mögött az embercsempészek, a „civil jogvédők” és egyes nemzetközi szervezetek tevékenysége, illetve együttműködése áll, az IOM saját bevallása szerint pusztán az „emberséges és rendezett migráció támogatásán” dolgozik. Szerintük a tömeges migráció hozzájárul a gazdasági, szociális és kulturális fejlődéshez, ezért erőt és pénzt nem kímélve – 8400 emberrel, évi 1,5 milliárd dollárból – dolgoznak álmaik megvalósításán (az IOM-nek sajnos 1992 óta Magyarország is tagja – ideje lenne ezt felülvizsgálni).