Kiszelly Zoltán
politológus
A júliusi NATO-csúcstalálkozó előtt felgyorsulnak az események: az ukrán “tavaszi“ ellentámadásnak még a nyári orosz offenzíva előtt kellene javítania Kijev stratégiai és tárgyalási pozícióját. Az újraválasztásáért induló Biden elnöknek egy olyan “béketervet” (exit stratégiát) kellene felmutatnia, amely elhiteti az amerikaiakkal, hogy Ukrajnából nem lesz egy újabb Vietnám. Pressman nagykövetnek e folyamatok részeként kéne a békepárti magyarokat a háborús koalícióba préselnie. Egy fiktív chatrobot értelmezi a nagykövet szavait.
Nézzük először a nagykövetségi sajtórendezvény nemzetközi környezetét: az USA-nak nincsen jó ajánlata Európának, a Biden-adminisztrációnak nincsen jó ajánlata Magyarországnak. Az USA továbbra, és annak ellenére adja négyszeres áron Európának az energiát, hogy Macron elnök ezt szóvá tette.
Az USA szoros európai szövetségesei, főként Lengyelország, Ukrajna és Litvánia sürgették Németországot modern Leopárd tankok szállítására, amibe a németek azzal a kitétellel egyeztek bele, hogy egy széles nyugati koalíció részeként tehessék ezt, aminek az USA is részese. A német kancellár az amerikai tankszállítás nyilvános ígérete után járult csak hozzá modern német tankoknak a csatatérre szállításához, amivel 1945 óta először állnak a “keleti fronton” egymással szemben német és orosz harckocsik.
Miközben a német gyártmányú tankokat már szállítják, a korábban megígért 31 amerikai Abrams M1A2 tank legkorábban 2023 végén érkezhet meg a frontra, így fennáll annak a veszélye, hogy az Észak-Szíriában kilőtt nyolc Leopárd 2-höz hasonlóan hamarabb látunk kilőtt német tankot Ukrajnában, mint Abramst, ami befolyásolhatja az Ukrajnának átadott fegyverek pótlását célzó beszerzéseket és versenyhátrányt okozhat a német fegyvergyáraknak, illetve versenyelőnyt az amerikaiaknak. Ilyen verseny zajlik már javában a légvédelmi rendszerek terén is, ahol a német Iris-T rendszer és az amerikai Patriot konkurál egymással.
Vajon miben sántikálnak?